Hiába, úgy látszik, valahogy beleöregedtem ebbe a granturismo kategóriába. Néhány éve még nem értettem a hülyéket, akik nem kabriót vesznek, ma pedig magam vagyok a hülye, főleg, ha ilyen szép kupékat raknak elém, mint az új E osztályé.
hirdetés
Na jó, annyira hülye azért nem vagyok, hogy megvegyem, elvégre 13,9 milliós az alapár, plusz a rengeteg extra, ami a tesztautóban van, és nem érdemes kispórolni, további .... millió, de abszolút megértem, és kicsit irigylem is azokat, akik megvehetnek egy ilyet anélkül, hogy a bankszámlájuk érdemben átrendeződne.
A hülyeség persze megvan, például nem is olyan rég a szerkesztőség együtt röhögött és hitetlenkedett az új E osztály első fotóin, hogy hogy képzeli ezt a Mercedes, ez még koreai autónak is gagyi; ma viszont már a mi fejünkben is összeállt: ez bizony nagyon egyben van így dizájnilag. A szedán is, a kupé meg ezekkel az extra domborított hátsó kerékívekkel még inkább, ráadásul 0,24-es az alaktényezője, ami jelenleg a piac legjobbja. Nem mintha bárkit is érdekelne egy luxusautó alaktényezője, de mióta decibelt méricskélünk, magasan ez a legcsöndesebb autó: 90-es tempónál bő 3 decibellel kevesebb benne a zaj, mint eddig bármiben. Pedig mértünk már új 7-es BMW-t, Lexus IS kupét és új Toyota Avensist. De a lényeg akkor is az érzés, amit egy tárgy megpillantása az emberből kivált, az pedig nem más, mint hogy de jó, hogy ez a dolog hozzám tartozik, még ha csak néhány napra is.
Legutóbb a Lexus IS 250C kezelési felületén borultam ki. Nem vagyok én szigorú az egyedi, márkaspecifikus viccekkel kapcsolatban, hiszen ha valaki megvesz egy autót, lesz ideje kitanulni, de azt azért elvárom, hogy kézikönyv nélkül tudjak működtetni minden alapfunkciót. Ez a Lexusnál nem nagyon jött össze, pedig régóta vagyok japánautós, ráadásul toyotás. Itt van viszont ez a nagyon új, drága és bonyolult Mercedes. Elég ritkán ülök Mercedesben, ez pedig határozottan egy jobban felszerelt, bonyolultabb fajta, a Mercedes ráadásul kényes rá, hogy legyenek egyéni, hagyományos, mercis megoldásai, mégis jól tudtam kezelni mindenét.
Például a navigációt, amit még a szép, rideg mercis grafika miatt is csak dicsérni tudok, viszont a TMC, a dugóbelekalkuláló funkció végig működésképtelen volt, pedig a TMC-vevő egy tízezer forintos kis kütyü. Ráadásul szúrópróbaszerű navigálásaim során rá kellett jöjjek, hogy nincs benne a Gyáli út 17. Oké, nem egy előkelő környék, de ott adnak trópusi országokhoz szükséges különleges oltásokat. Az E kupé faxnimentességéhez tartozik, hogy indításhoz nem kell a féket taposnunk. Mert ugye, egy automatánál miért is kéne?! Ha nem tettük a kart P-be, ki se tudjuk venni a kulcsot. P-ben pedig megtartja az autót bármilyen lejtőn, és mégis, manapság egyre több az olyan autó, amiben már szinte repülős ellenőrzőlistát kell lefuttatni indulás előtt. Úgy látszik, a német nem a gyártót pereli be, ha valamit elkúrt, hanem levonja a következtetést: nahát, gottverdammt, mekkora egy kretén vagyok!
A belseje, amire nem tudok mást mondani, mint hogy letisztult csicsa, nagyon tetszik. Sok a kis fényecske, de mindegyik nagyon vékony, fehér vonalakból áll, ettől aztán hatalmas bőséget érzékelünk mindenféle vásári részlet nélkül. Ráadásul az Avantgarde felszereltségben még a fabetét se bánt.
Rajtunk az Easytrack szeme
Az Easytrack nyomkövetőről megjelent cikkünk óta továbbfejlesztett Easytrack webes felületén a Google Maps térképe jelenik meg, de a műholdképen is nézegethetjük, hogy merre jártunk a tesztautókkal. A szerkesztőségben két nyomkövető van teszten, közöttük a jobb oldali hasábon lehet váltani. A naptárban kalandozva lehet letölteni az adott napra vonatkozó naplófájlt.
Az oldal alján lévő időegyenesen visszajátszható az egész út, vagy annak egy szakasza, a megfelelő időközbe húzva a csúszkákat. Ilyenkor a felső sávban látszanak a legfontosabb menetadatok, a lejátszás sebessége pedig gyorsítható. Érdemes megnézni a sebesség grafikont is, ezt a bal oldali EKG-jellegű ikonra kattintva lehet megtenni.
A kormány jó vastag, már-már BMW-krinolin, ujjtámasztó bütykökkel a felső karimán, de az alsó karéjon is van vastagítás. Az alján meg ralis stílusban levágták, hogy könnyebb legyen beszállni. Ami jó, mert még így is igen nehéz beszállni, lévén maga a kormány furcsa módon nagy. Nem igazán értem: ha ők is rájöttek, hogy ez erős túlméret, le kell nyesni az aljából, ráadásul ez egy AMG-futóműves sportváltozat, miért nem csináltak bele sportosabb kerületű kormányt? Mert ez inkább busz-közeli méret.
Az ülés hiába fűtött-szellőztetett, sűrített levegővel állítható derék- és oldaltámasszal, véget nem érő ülőlappal, azért mégiscsak egy vérbeli, puritán német ülés. Viszont alapáras hozzá az övelőreadó motoros kis bigyó, ami konfekció embereknek, akik meg tudják fogni a bal vállukat, pont jó. A többiek véleménye keretes írásunkban olvasható.
Hátul kevés a lábtér, de ez is csak viszonyítás kérdése, mert a fejtérhez képest például a lábtér valósággal óriási. A csomagtartó is elég nagy, ráadásul a hátsó támla osztottan dönthető, így még három ember is elindulhat síelni extra csomagtartók nélkül. Végre itt egy újabb, nem praktikus, gyönyörű kupé! Több ilyet, szebb utcaképet, ha már egyszer az önkormányzatok és a butikosok közös nagy ízléstelensége révén a magyar belvárosi utcák úgy néznek ki, mint egy zsibvásár.
