Van erre tíz millád?

Akárhogy is nézzük, a Delta árával az Audi-BMW – Mercedes-Lexus régióiba merészkedik a Lancia, ami merészség egy olyan autóval, ami tulajdonképpen egy megnyújtott Bravo. Ezt ugyan a vevőnek nem kell tudnia, de hát az ember nem vak, jól látja, hogy a forma stimmel, de a műszerfal is egy az egyben a Bravóé. Viszont egészen nívós anyagokkal burkolták.

Nem hiába, ezek az észak-olaszok iszonyatosan jó ízlésű, finom emberek, a formatervezést pedig olyan magas fokon űzik, hogy ezt már akkor megbocsátottam a Fiat konszernnek, amikor még bele sem ültem a Deltába. Hiába ugyanolyan lövedékszerű a Delta alapformája, mint mondjuk a Seat Leoné, a Lancia mégis rém elegáns és kifinomult. Szépek a hátsó lámpák, a krómcsíkok, a fénytörések, látszik, hogy a részletekbe végtelen mélységig belementek. Pedig a száz évnél öregebb márkától megszoktuk, hogy alapvetően automobil-formájú dolgokat gyárt, ez a Delta nem az – ezért bizonyos szögekből nézve inkább furcsa, mint szép.

A forma miatt pár komolyabb hátránnyal is kell számolnia annak, aki beleszeretett. Egyrészt iszonyatosan hosszú az orra, gyakorlatilag minden 10-12 centinél magasabb padkán és a legenyhébb rámpákon leér. Aztán az is tény, hogy hátrafelé alig lehet kilátni, a csomagtartó ajtaja pedig nagyon kicsi.

Amúgy a belseje döbbenetes méretű, ha visszaraknák a Bravo orrát rá, nyugodtan mondhatnák azt, hogy ez egy Bravo-Max, Bravo Plus vagy Bravo Scénic – de azt nem lehetne ennyiért árulni. A kasztni közepébe betoldott tíz centi miatt óriási a lábtér, még arra is volt hely, hogy a hátsó padot tologathatóra csinálják, sőt, a támlák külön döntögethetők. A pad meg úgy néz ki, mint egy rugós sezlony, igaz, ha az ember a felét előrehúzza, kiderül, hogy kamu. De szép. Ennél már csak a bőr szebb, ami borítja. Gyönyörűen megvarrt hurkák, bézs szín, finom tapintás. Egy BMW ülésén a bőr ehhez képest smirgli, komolyan mondom. Igaz, az első ülések furcsán domborúak, mintha egy fittlabdán ülnénk. Lehet, hogy ez még jót is tesz a deréknak.

Csakhogy megint jönnek az embert elbizonytalanító dolgok. Rögtön, amikor először beleültem a Deltába, látom, párásodnak az ablakok. Na, adjunk csak neki! Szélvédő páramentesítés indul!

Aha. A kijelző ugyan azt mutatja, hogy maximumon dolgozik a ventilátor, de egy gramm levegő nem érkezik, legfeljebb menet közben, a menetszél révén. Mivel látom a Windows-logót az USB-bemenetnél, gondoltam, leállítom-újraindítom. De, nem, változatlanul nem fúj. Akkor tovább megyek, a következő lámpánál leállítom, bezárom, kinyitom és újraindítom. Nem fúj. Az ablaktörlők közben monszun fokozaton dolgoznak, taktaktak, pedig csak a köd szitál. Ha viszont megmosom az ablakot, nem törli le a vizet. Gondolom, nem húztam a kart eléggé. Húzom hosszabban, több másodpercig, már semmit sem látok, de még mindig nem törli le.

Ekkor határoztam el, hogy összeadom, mennyibe kerül az a Delta, amiben az öt fokban, leeresztett ablakokkal ücsörgök a szitáló ködben. Úgy 9,8 millió forintra jött ki a vége.

Soha többé nem csinálta. Aznap este már gond nélkül ment a ventilátora és letörölte az összespriccelt ablakot. Igaz, ami a luxust képviselő elektronikai trükköket illeti, akad még pár fura momentum. Például Nyegleó szerint a navi ismeri Magyarországot, de amikor a címet meg kell adni, az országlista nem tartalmazza hazánkat. Ehhez képest, amikor én beleültem, eleve Magyarországot dobta fel. Pedig tessék elhinni, hogy Nyegleó tudja az ilyesmit kezelni, jobban, mint én. Szerintem a Lancia esetében a személyes szimpátia dönt, hogy kinek igen, kinek nem. Igaz, a dolgokat olaszul mondta, de átállítottam a nyelvet angolra. Akkor is olaszul mondta.

Már ekkor éreztem, hogy szórakoztató lesz a Deltával eltöltött pár nap. De még mennyire! Lapozzon!