Józan parasztoknak

A 143 lovas motornak vannak előnyei, mégis ez volt a leggyengébb láncszem az autóban. Nagypapás közlekedéshez ideális, van benne annyi nyomaték, hogy háromezer alatt elválthassunk, ilyenkor a kocsi ugyan könnyedén felveszi a közlekedés ritmusát, de nagy tűzijátékra ne számítsunk. Aztán háromezer felett egyszerre megjön a motor hangja, jobban mondva zajossá válik. Sajna a 143 lóerőt a hosszú áttételek miatt ilyenkor sem érezzük – pedig a Lancer nem is vészesen nehéz, kevesebb mint 1,4 tonna –, ahogy közeledünk a leszabályozáshoz, csak a zaj lesz egyre bosszantóbb.

Néhány próbálkozás után feladtam. Nem jó forgatni ezt a motort. Amennyire kellemes társ a nyugodt közlekedésben, annyira zajos és kelletlen, ha tempósabban szeretnénk menni. Elvileg pedig az autó 10,6 alatt százon van, ami nem olyan rossz, szóval lehet vele dinamikusan közlekedni, meg előzni autóúton, de az esetek többségében a motorzaj miatt nem nyerő a magas fordulatszám.

Ennek a hétköznapokban nem feltétlenül van jelentősége, hiszen az ember városban legtöbbször nem járatja csúcsra a gépet, de mondjuk autópályán, ahol 3500-as fordulat környékén, vagy akár afölött is forog a főtengely, kissé zajos a Lancer utastere, nagyon jól jött volna egy hatodik fokozat.

Hogy a Lancer utcai autó, és a kasztnin túl nem sok köze van az Evóhoz, a futómű bizonyítja a legékesebben. Nincs az a kátyú vagy fekvőrendőr, ami a Lancernek gondot okozna, a telekre is bátran mehetünk vele, 40-nel boldogan abszolvál bármilyen ócska, gödrös földutat. A tesztautó minden körülmények között nagyon kényelmes volt, cserébe viszont úgy fordult, mint egy IFA.

Valójában persze fogalmam sincs, hogyan fordul egy IFA, soha nem vezettem, nem hogy a határait feszegettem volna, mégis azt gondolom, kelletlen és komótos lehet, pont olyan, mint ez a Lancer. Mielőtt valaki elkezdene csüggedni, gyorsan leírom, hogy a Lancer futóműve így tökéletes, ahogy van, arról nem is beszélve, karakterét tekintve mennyire illik a komótos motorhoz és a hosszú áttételezésű váltóhoz.

Jó kocsi a Lancer, nekem legalábbis nagyon tetszett. Csak egy kis józan paraszti ész kell hozzá, hogy az ember meglássa a szépségét, és ha ez sikerül, ki sem akar szállni belőle. Nem mondom, hogy tökéletes, hiszen vagy lomha, vagy hangos, ráadásul 9-10 liter benzint eszik városban, mégis különleges az a minőségérzet, amit akkor érzünk, amikor a kormányt tekergetjük, váltunk, vagy az ablaktörlőt kapcsolgatjuk.

A Sportback csomagtartója 344 literes, vagyis nem túl nagy, a szedánnak is nagyobb, hiszen abba 400 liternyi csomag fér, vagyis a Sportback nem igazi kombi, csak az vegye, akinek a dizájn tetszik – bár lehajtott hátsó ülésekkel azért jól pakolható ez is.

Az ára viszont jó, ezzel a motorral alapfelszereltséggel már 4,75 millióért el lehet hozni, ami ahhoz képest, milyen kényelmes, milyen tágas belül még a hátsó sorban is, és milyen precíz és jól összerakott autó hatását kelti, egyáltalán nem sok pénz. Példának okáért az ötajtós Focus-ból 100 lovast kapunk 4,45-ért, ami 145 lovas, az már minimum 5,9 millió, Golfból ugyanez valamivel drágább. A Lancer nem kompromisszummentes kocsi. Egy-két békát le kell nyelnünk, de ha az értékrendünket nem zavarja a primitív műszerfal és a hangos motor, jó társra lelhetünk benne.