Renault Fluence hazai bemutató

Már előre rettegek, hogy vajon hány lap süti el a nüansz-flüansz szópárt valami szellemes címben, ami erről az autóról szól. Arra persze nincs garancia, hogy a beszélt magyar nyelvben is meg tud honosodni a jó kiejtés. Aki viszont gond nélkül el tudja mondani azt a mondatot, hogy: „Kiürült a frizsider, elmentünk az 1,6-os Fluence Exceptionnal az Auchanba, vettünk sampinyont, patisszont, mirelit cordon bleu-t, pár doboz Bonduelle-t és egy üveg bordeaux-it”, az felkészült egy Fluence szedán birtoklására.

A magyarországi bemutatón meghallgathattuk a Fluence-ról, hogy mennyire a kelet-európai ízlésnek megfelelő jármű, azaz egy tágas szedán, óriási csomagtartóval, a futóműve pedig valahol félúton van a normál Mégane-é és a Koleosé között – azaz bírja a rossz utakat. Koreában egyébként már egy éve fut a modell a szintén Renault-Nissan tulajdonában lévő Samsung Motorsnál, SM3 néven. A Renault verziót egész Európában fogják árusítani, ez nem lesz a keletieknek fenntartott modell, mint amilyen a Thalia.

A Mégane II szedánhoz hasonlóan Törökországban gyártják a Fluence-ot is, ami nem aggasztó, sőt. Jártam egyszer az elő-ázsiai Bursában az Oyak-Renault gyárban. És megértem, hogy aki ezen a reménytelenül szegény vidéken egy autógyárban dolgozhat, az tényleg az élet császára, és megbecsüli magát. Barátaimnak volt ott készült Thaliája, és az égvilágon semmilyen minőségi problémájuk nem volt az autóval, talán egy garanciában cserélt dudát leszámítva. Nem vagyok biztos, hogy Franciaországban az afrikai bevándorló ugyanezt érzi. A török Renault-k (Thalia, Clio Grandtour) persze általában kevésbé bonyolultak is, a Fluence extralistája is rövidebb, például nincs hozzá elektromos rögzítőfék, mint a normál Mégane-okhoz. Nem tragédia.

A motorpark viszonylag szerény, a Mégane limuzinban volt 1,4-es is, itt a legkisebb benzines 1,6-os és 110 lóerős, míg dízelből csak 1,5-ös van, 85 és 105 lóerővel. Ehhez jön a három felszereltség: a Confort (ejtsd konfor, kissé orrhangon), az Exception (ekszepszion, a legegyszerűbb, ha az „on”-nál befogjuk az orrunkat) és a csúcskivitel, a Privilège (privilezs). Azaz: kényelem, kivétel és kiváltság. A két jobbik felszereltség az erősebb dízellel elérhető, az alap csak a 85 lóerőssel, a benzines bármelyikkel. Ha kiszámoljuk, ez mindössze hatféle változatot jelent, persze ez bővülhet.

Amúgy alapból jól fellégzsákozzák a Fluence-ot (6 db), az ESP, a tempomat jár hozzá, de még a manuális klíma is. Szóval a 3,6 milliós listaár iszonyatosan jól hangzik, amikor egy 1,4-es Kia Cee'det klímával, ESP nélkül, 3,5 millió táján adnak. Igaz, a Fluence-hoz feláras az ötéves garancia, míg a Kia hetet ad. Méretben az Opel Astra Sedan jönne szóba, de az listaáron nincs 4,4 millió alatt, illetve a Chevrolet Cruze – itt az ár stimmel, a felszereltség gyengébb.

A Fluence se hús-se hal formavilágú, az orrát totálisan átépítették az aktuális Mégane-hoz képest, nehogy véletlenül hasonlítson rá. Bent viszont egy az egyben ugyanolyan, leszámítva azt, hogy itt mindegyik műszer mutatós, elhagyták a furcsa, fehér hátlapú digitális sebességmérőt. Nekem ez jobban bejön, biztos túl konzervatív vagyok. Ezt az apró momentumot leszámítva nálam mégis inkább a Mégane kombi lenne a nyerő, azt sokkal praktikusabbnak tartom.

Azonban el kell ismernem, a Fluence 496 literes csomagtartója (a szedánokhoz képest) viszonylag normális méretű lyuk mögött van. A hátsó üléseken kifejezetten nagy a hely, belülről hatalmasnak érezzük, szinte akkora, mint egy Laguna. Igaz, egy Mondeo ellen már elvérzik, de a Fluence hullámai valóban a középkategória alját nyaldossák.

A rövid próbán egy 105 lóerős dízelt vezettem, amihez már hatfokozatú váltó jár. A motor olyan, amilyennek eddig ismertük: kicsike, nem vibrál. Bár nem hangtalan, egyáltalán nem bántó a hangja, egészen jól kiszűrték a dízel legkrákogóbb szólamait. A végtelenségig elviselhető, 130-nál alig pörög kábé 2700-at. Elinduláskor érezni, hogy kisebb dízellel van dolgunk, 2000 alatt nincs sok ereje, de innen szépen elnyújtva megérkeznek a newtonméterek, 3000-ig. Versenyzésre kevésbé alkalmas, közlekedésre annál inkább. A normál Mégane-okhoz képest magasabb futómű kicsit billeg, de a nyakamat teszem rá, hogy bármilyen járdaszegélyre felmegy sérülés nélkül. A próbált Fluence teljesen egyben is volt, bár gondolom, nem ezek a bőrüléses kivitelek lesznek a legkapósabbak belőle.

Nem mentem túl sokat vele, de azt így is könnyű volt megállapítani, hogy akiknek a Mégane Limousine eddig megfelelt, azoknak a Fluence ugyanolyan tökéletes lesz. Ugyanazt tudja, kicsit jobb csomagolásban, az pedig csak marketing, hogy nem Mégane-nak hívják. Ennyi belefér, sőt, még több is. Elvégre, jó nagy a csomagtartója, és nekünk, keletieknek ez bőven elég, tessék hát gyakorolni: flüansz.