Teszt: Toyota Auris Sol NAVI 1.6 Valvematic

A Toyotánál rágyúrtak a felszereltségre, korábban is tapasztaltam, hogy amit magam körül látok, az más autógyártóktól különbözően széria. Mint például a navigáció vagy a telefonkihangosító. Itt tenném fel a kérdést a mérnököknek, hogy vajh az USB miért csak navi nélkül létezhet? Amúgy szerintem az autóipar egyik, ha nem a legjobb érintőképernyős rendszere a Toyotákban van, ezzel a változattal konkrétan az iQ-ban találkoztam korábban.

Amikor az ember sokat vezet dízel autókat, elképesztően hálás tud lenni egy csöndes benzinesnek, legyen abban bármilyen motor. Pláne egy ilyen kellemes járásúnak. Álló helyzetben alapjáraton szinte alig hallani, városi forgalomban se számottevő a zaj, csak az autópályán kezd hangoskodni, de ott is inkább szélzajt hallani, ami 100 km/h felett aktívan jelentkezik.

Az 1,6-os motor a benzines Aurisban a legnagyobb, változó szelepvezérléssel, amit Toyotáéknál Valvematicnak hívnak. A sok turbós motor után kicsit gyengének tűnt, de aztán rájöttem, hogy csak a hirtelen érkező nyomatékot hiányolom, ami itt szép folyamatosan érkezett. Fogyasztása nem volt olyan szörnyű, csak ha már hozzászoktunk a dízelek alacsony értékeihez. Főleg városban jártam vele, így 8 liter körül tankoltam 100 km-re.

Belsőleg nem sok változott a facelifttel, főleg az új, nem annyira formatervezett kézifékkaron vettem észre. Na meg a könyöklőn, ami mostantól egy hatalmas üregként várja a belehajigált apróságokat, amikről örökre elfeledkezünk és csak a nagytakarításkor fedezzük fel azokat meglepetten. Megmaradt a dupla kesztyűtartó is, ami követendő példa lehetne az autógyártók többségének, mivel ott a legtöbb típusnál egy sivár műanyagsivatagba nyomott Airbag felirat néz farkasszemet az utassal. Pedig itt is van légzsák, miegymás.

Sajnos itt véget is ér a rendelkezésre álló helyek felsorolása, a korábban nálunk járt modellhez képest nem változott, kicsit nehezen találtam helyet például egy félliteres üdítőspalacknak vagy a telefonomnak. A műszerfalban ugyan van a két sarkán pohártartó, de komolyabb, mondjuk benzinkutas kávéspohár méret felett azért már aggódok, hogy nem borul-e a kanyarban rám.

A vezetőoldali ülésnek jó volt az oldaltartása, nem csúszkáltam benne, hosszabb ücsörgésre is alkalmas volt. Viszont én nem erőltetném a bőrkárpit dolgot. Már most, pár ezer kilométer után is elég rosszul néz ki, így valószínűleg én inkább választanék valami szövetet. Bár lehet, hogy csak a tesztautóba kaptunk ilyet, mert a felszereltséglistában nem találkoztam vele.

A kocsiba ülve kényelmesen átláttam mindent, és az összes kezelőszervet jól elértem. A kormány kapott egy új gombot, a sebességhatárolót lehet bekapcsolni vele, ami súlyos pontokat ér az EuroNCAP teszten. Amúgy nem sok értelmét látom, nem tudom elképzelni azt a helyzetet, amikor használnám.

A hátsó ülések előtt viszonylag elfogadható volt a lábtér, magam mögött kb. egy ujjnyi hely maradt a térdemnél. 40/60 százalékban dönthetők, így a kategóriájában közepesnek mondható 354 literről egészen 1335 literig bővíthetjük a rakteret. Ja és persze a hátsó utasok kaptak rendes pohártartót a könyöklőbe. Viszont az ülések nem síkba dönthetőek.

Az új Auris a legmagasabb felszereltséggel 5 850 000 forint. Ezzel kicsit fölé sikerült lőni a versenytársaknak, bár tagadhatatlan, hogy ebben az árban a fényezésen kívül minden benne van, olyan dolgok is, mint például a navigációs rendszer.