Indulás után is megmaradt ugyanaz a benyomásom, amit az autó látványa keltett. Az üléspozíciót tökéletesen be tudtam lőni, a bőrkormány finom, jó fogású, a váltó bőrgombja is kellemesen simul a kézbe, és ez még mind semmi. Elindultunk, és utána is minden maradt ugyanolyan pöpec, mint előtte volt.
A DS3 finom és precíz szerkezet. Jó a váltója, pontos a kormánya és szerencsére nem puhították fel annyira a szervóval, hogy egyáltalán ne lehessen érezni az utat. A 155 lovas motor könnyedén elbír a kasztnival, még nagyon alacsony fordulaton sem idegesítően gyenge, de persze az igazi ereje akkor jön meg, ha kicsit megforgatjuk.
Mentünk a kocsival városban, autóúton és autópályán, dinamikus volt minden sebességtartományban, futóműve sportos, mégis kényelmes, nem volt gondja a göröngyökkel, kátyúkkal. Egyetlen ponton tudnék belekötni csupán: autópályán 130-nál a motorzaj valamivel markánsabb volt az ideálisnál. Persze a dinamikáért cserébe ennyit még bőven el lehet viselni; autót építeni nem lehet kompromisszummentesen. Minél sportosabb, annál hangosabb, ez van.
Bútor Robi és Talma azért jöttek, hogy a kocsi sportosságát hangsúlyozzák, pedig mire leértünk a Kakucsringre, a DS3 már régen bebizonyította, sportos és vagány, mégis elegáns, fiatalos, igazi szív és lélek kisautó. Volt szerencsém beülni mindkét pilóta mögé, hogy megtapasztaljak két teljesen ellentétes vezetési stílust.
Az ember azt várná, hogy a ralis keresztül-kasul közlekedik a pályán, üti-vágja a kocsit és kilinccsel előre száguld egyik kanyarból a másikba, míg a pályaversenyző precízen és finoman, apró, sebészi mozdulatokkal terelgeti a gépet, de pont az ellenkezője történt. Robi szépen ment, tartotta az íveket, Talma viszont állatkodott és kézifékkel fordult be szinte az összes kanyarba.
Persze azért Talma is ment gyors kört, hogy le lehessen mérni köztük a különbséget, és gyorsabbnak bizonyult. Sajnos nem emlékszem, vagy két századot, vagy két tizedet adott Robinak, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy mindenki jól érezze magát.
Mi is mentünk a kocsival a ringen. Kicsit tolta az orrát a vizes aszfalton a szűk kanyarokban, de azért itt is érezhető volt a kemény futómű áldásos hatása. A DS3 kezes, jól irányítható maradt még extrém körülmények között is. További jó hír, hogy a menetstabilizálót tökéletesen ki lehet iktatni, ha viszont mégis úgy döntünk, bekapcsolva hagyjuk, nagy biztonságban leszünk, a kocsival ilyenkor szinte lehetetlen megpördülni.
Egy szó mint száz, a DS3 remek autó lett. A C3-nál - melynek laposabb, sportosabb és vagányabb háromajtós változata - jóval drágább ugyan, a Mininél, mellyel úton-útfélen össze fogják hasonlítani, azonban még így is jóval olcsóbb. Ha szeretné tudni, pontosan mekkora az árkülönbség, olvassa el Papp Tibi cikkét!
