Teszt: VW Transporter Multivan Highline 2.0 BiTD

Szerencsére amikor a PoHu-nál kisbusz kategóriában keresgéltünk, nem a T5 Kombit, hanem egy Multivant adtak, abból is a legfullosabbat. Azóta nincs kérdés, mi kell nekünk - természetesen busz. Még ha nem is feltétlenül ez.

A kocsinak van egy olyan tulajdonsága, amit még az S osztály tulajdonosai is irigyelhetnek, az elektromos tolóajtó. Kicsit aggódtam is miatta: az elektromosan csukódó csomagtartók elég idegesítőek tudnak lenni. Szerencsére itt átgondoltabban csinálták meg, igen gyorsan elcsúszik. Persze a türelmetlen kollégáknak hiába ordítottam, hogy magától nyílik, csak azért is megpróbálták feltépni. Záráskor kicsit BKV-s érzetem volt, a figyelmeztető csipogás eléggé combinósra sikeredett.

Kár, hogy nem volt benne a DVE elnevezésű extra, ami az összes ülést hangosítja ki kocsin belül, úgy tiszta turistabuszos hatása lett volna. Amúgy az elektromos nyitású tolóajtó széria, de kérhetjük nélküle, és akkor 213 ezer forinttal olcsóbb.

Bent első körben két fotel várja az utasokat, sajnos kemény és lapos ülőlappal, így főleg a nagyobb utasok panaszkodtak, hogy nincs oldaltartás. Viszont cserébe van benne kiemelhető rész, ami a felül beakasztható fejtámlával együtt gyerekülésként funkcionál. Sajnos az az ülés, amibe komplett ötpontos övvel ellátott gyerekülést rejtettek, nem rendelhető.

A nagycsaládosokra gondoltam akkor is, amikor a Balaton mellett sétáltunk a kocsi felé, és beszállás közben magunkon érezhettük a szomszédban a négy gyereket és kapcsolt részeket (gyerekkocsi, gyerekülés stb.) egy Zafirába betetrisező család irigykedő tekintetét. Nincs még gyerekem, de amikor egy barátom a tervezettnél hirtelen kicsit jobban megszaporodott, azonnal kisbuszt javasoltam neki. És szerintem ez a méret egy ideális lett volna neki, ez a jó nagycsaládos autó.

A Multivan érdekessége, hogy szinte bármelyik ülést rakhatjuk bárhová, ugyanis olyan síneken mozgathatók, amik a kocsi utasterének teljes hosszában végigfutnak. Így attól függően, mire akarjuk éppen használni, egymás rovására növelhetjük a rakteret vagy a lábteret. A hátsó sort – ha kivettük a másodikat – egészen a vezetőülésig tolhatjuk, és ekkor már elég méretes csomagok is beférnek. A Highline felszereltség része a kis asztalka, ami a hátsó üléssorok között csúsztatható. A beltérnek ez a kiegészítője kicsit átgondolatlan, mert bár négy pohártartó és egy halom tárolórekesz van benne, sokszor volt útban. Forgathatók az ülések, de csak egy bizonyos pontra húzva tudtam úgy bekanyarítani őket, hogy se az első ülésbe, se az asztalkába ne ütközzek.

Kicsit furcsálltam, hogy itt ez a kvázi luxus tárgyalóbusz, a listaára 18 millió forint felett, de néhány fontos apróságra nem gondoltak. Például nincs 220-as csatlakozó, bár 12 V-ból van három. Ha már az ajtó elektromosan nyílik-csukódik, igazán lehetett volna az ajtókon lévő ablak is a vezető által vezérelhető. Így ha bármelyik nyitva marad, hátra kell kúszni, hogy becsukjuk.