Mégsem gondolom, hogy a Cayenne igazi sportkocsi lenne. Ha arról beszélünk, igazi Porsche-e, még ott is rezeg a léc, de sportkocsinak semmiképpen sem mondanám. Akármennyire erős, akármilyen hájtek, bármilyen komoly futóműve van, azért ez egy SUV. Brutális, hihetetlenül gyors, de akkor is családi autó és távolról sem nyújtja azt a vezetési élményt, amit a többi Porsche – a Panamerát is beleértve.
Mielőtt foglalkoznánk a Hibriddel is – amit ugyan nem láthattunk, de szerencsére rengeteg infót megtudhattunk róla a sajtóanyagból –, szeretném egy kicsit ajnározni a Panamerát, mivel szent meggyőződésem, hogy ez a világ egyik legjobb autója. Újat nem tudok mondani, hiszen egyszer már mindent leírtam róla, mikor a bemutatón kipróbáltam, csak megerősíteném, hogy továbbra is ez az egyetlen olyan általam vezetett teljes értékű limuzin, amelyet ugyanolyan jó vezetni, mint egy rendes sportkocsit. Szinte hihetetlen, milyen tempóra képes, milyen tökéletesen irányíthatjuk gázadással a fenekét, és milyen gyönyörű hangon énekel hozzánk a kipufogó, miközben megpróbáljuk a Panamerát a pályán tartani. Mese nincs, ez a tökéletes autó. Csak egy utánfutó kell még hozzá meg egy Radical
.
De térjünk csak vissza a hibridhez. Mint feljebb már említettem, a Cayenne S Hybridben – mely a Porsche első szériagyártású hibridje – a V6-os működését egy kompresszor segíti. A benzinmotor teljesítménye 333 lóerő, ehhez jön a villanymotor 47 lóereje. A hibrid Cayenne fogyasztása az NEFZ ciklus szerint mindössze 8,2 l/100 km, miközben szén-dioxid-kibocsátása csupán 193 g/km, ezzel az új Cayenne S Hybrid a teljes Porsche-paletta legtisztább változata – hogy ez dicséret vagy sem, döntsék el önök.
A villanymotor 60 km/h-s sebességig képes egyedül mozgatni a kocsit, de a sajtóanyag által vitorlázó funkciónak nevezett üzemmódban 156 km/h-s sebességig gázelvételnél a benzinmotor kikapcsol és lecsatlakozik, hogy gurulás közben ne keltsen ellenállást, ezért ez a fajta hibrid hajtás nem csupán a városban, de városon kívül is csökkentheti a fogyasztást.
Terepen sajnos nem próbálhattuk ki a Cayenne-t, így ezzel kapcsolatban nem sokat mondhatok. A tesztautók mind légrugósak voltak és a hasmagasságukat lehetett állítani. A kocsikban volt elektronikusan működtetett hátsó diffizár és egy szintén elektronikusan működtetett lamellás tengelykapcsoló, mely a középső diffizár szerepét hivatott betölteni, így az erő elvileg az esetek többségében eljut ahhoz a kerékhez, melyen tapadás is van, de mondom, ez csak elmélet, mi mindvégig az aszfalton maradtunk.
Levezetésképpen még néhány mondat a többi Porschéról. A Cayman S nagy kedvencem, a súlyelosztása remek, és pont jó erős ahhoz, hogy egy jót autózhassunk vele, de még nem annyira durva, hogy minden kanyarban leizzadjunk, szóval igazi örömautó, de van jobb. A Boxster Spyder könnyebb és erősebb, valamint leültették és keményebb rugókat kapott, szóval ez az igazi, hardcore, rugdosnivaló darab. Míg a Cayman S 5,4, ez 4,4 másodperc alatt van százon és jobban is fordul, szóval az igazi elmebetegeknek mindenképpen ezt ajánlom.
Olyan jó lenne most valami forradalmian új gondolatot megosztani önökkel a 911-essel kapcsolatban, de sajnos a nagy leleplezés elmarad, a 911-es ugyanis tényleg olyan jó, mint amilyennek mondják. Volt szerencsém alaposan megcibálni a Carrera 4S-t (385 LE, 4,7 s alatt százon) és nagyon tetszett. Amikor először kiugrott alólam a feneke, nagyot néztem, eleinte az ember egyszerűen nem veszi észre azt a finom határvonalat, ahol az enyhén túlkormányzott állapot hirtelen megszűnik, és az autó feneke úgy ugrik ki alólunk, hogy már egy tizedmásodpercnyi késlekedés is végzetes lehet. A harmadik körre azonban meg lehet szokni, és onnantól kezdve csodálatos élményt nyújt ez is. Mégsem ez volt a nap legizgalmasabb élménye.
A gyakorlat a következő: üljön be a kocsiba, gyorsítson fel, amennyire csak lehet, majd a bójánál taposson a fékbe és kerülje ki az ön előtt álló akadályt. Izgalmasan hangzik? Ugye hogy nem. Pedig lehet ez mókás, csak meg kell hozzá találni a megfelelő autót. Mondjuk a 911 Turbót.
500 lóerő nem tréfa dolog, a Turbo rajtprogrammal 3,4 másodperc alatt elérheti a 100 km/h-s sebességet, ami már erősen a motorok felségterülete, szóval az élmény meglehetősen intenzív. Nem is tudom, talán háromszor ismételhettem meg a mutatványt, de mentem volna estig, még pálya sem kellett volna, csak az a rövidke egyenes, no és persze az az 500 lóerő, amit sosem fogok elfelejteni.
