A megbízhatóság szobra egy Fiat?
Használtteszt: Fiat Panda 1.3 Multijet Dynamic Cool 2005
Már régóta fentem rá a fogam, mert gyanúsan jó a híre. Igaz, a belseje még nem a Fiat 500-as Audi-nívóját tükrözi, de az olcsó Pandának ez nem is dolga. A technika egyszerű, de működőképes, az utastér pedig a maga prosztó strapabíróságával teszi vonzó használati tárggyá 1,3 millióért. Persze, már öt éves, de nem baj. Egyedül az aggaszt, hogy dízel, az viszont bizalommal tölt el, hogy elég fapados.
A relatíve szerény felszereltséggel például megúszható a Fiatok megbízhatatlan működésű távirányítója, amelyet a bugylikulcsba szoktak beépíteni. Igazság szerint szegény Pandának annyira lemerült az akksija a telepen, hogy a kulccsal működő központi zárnak sem volt szuflája a működéshez, de még a kvarcórának sem. Nem baj, bebikáztuk, régóta állhat az Autocitynél. Utána viszont semmi gond nincs, és a félhalott common rail befecskendezésre utaló alapjárat-ingadozásnak semmi nyoma, a kis dízel simán jár.
Nem tudom, hogy rosszul emlékszem-e, de anno az új tesztautók ajtói nem ilyen wartburgos kongással csukódtak, nekem az a sanda gyanúm, hogy a gyengébb specifikációjú Pandák nem csak az extrák mennyiségében különböznek. Persze minden relatív, hiszen klíma, vezetőoldali légzsák és ABS van a Dynamic Cool modellben. Szervo is van, sőt, a feleségem által tanga-gombnak hívott City funkció jár hozzá – a gombon lévő szimbólum tényleg hasonlít a fehérneműboltok karikára feszített tangáira. Tanga üzemmódban egyébként az ember meglendíti a kormánykereket, és koppanásig körbefordul. Elsőre fura, de hamar megszerethető az ultrakönnyű kormányzás, visszajelzés amúgy sincs sok. Akkor meg miért ne cikázzon könnyedén az ember a városban? Hetven fölött elmúlik a tanga-effekt.
Hihetetlen, hogy bárki hitt 2005-ben a kazettás magnetofon létjogosultságában, amikor már 60 gigás iPodot lehetett kapni. Ez kábé olyan, mintha a Merkur a Ladákat gramofonnal kínálta volna 1978-ban. A specifikációt átböngészve viszont beigazolódik a gyanúm, hogy nincs utaslégzsák a fedél mögött, amire nem is írták rá, hogy lenne mögötte valami.
A nagy termetűek kirekesztésére fura módszert eszeltek ki a gonosz olaszok: a váltót tartó konzolt. Egyszerűen van egy bizonyos testmagasság, valahol 180 centi táján, ahol már rettentően zavarja a térdet, főleg azoknál, akik kicsit terpeszben ülnének. Én a 173 centimmel úgy-ahogy elvagyok vele, meg tudom szokni.
A Panda nem követte a trendeket, ez egy olyan kisautó, amely valóban kicsi. Kívül is, belül is. Mai szemmel például szokatlanul keskeny, ezen nincs mit szépíteni, egy Suzuki Splash vagy egy új Spark szellősebb. Az emberiségnek egy bizonyos hányada befér az első ülésekbe, a többiek egyszerűen kirekesztődnek az élményből, amit úgy hívnak: Panda. Egy átlagos ember mögé ugyan még be tud szállni hátra egy másik átlagos, de a háttámla szinte derékszögben áll. Így is csupán egy fél bevásárlásnyi csomagtartónak maradt hely hátul. Azaz 206 liter, ha valakit érdekelnek a számok.
Ez nem baj egy kisautónál, ha nem családi autóként akarják használni.
Milyen öt évesen? Mik a tapasztalatok? Megéri?
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
