Van dellám, de ízlésem is

BMW Gran Coupé koncepcióautó

2010.07.26. 05:25 Módosítva: 2010-07-26 05:29:20

Régen egyszerű volt a világ: volt 3-as, 5-ös, 7-es meg egy-két deviáns, mint a 6-os vagy a 8-as. Ennyiből lehetett válogatni a BMW-nél, és a stuttgarti riválisok sem tértek el nagyon a normától. Aztán az Audi szép lassan a nyakukra nőtt, és egyszer csak valaki elkezdte betömködni a hézagokat. Jöttek a kombik, a kupék, az álterepjárók, mindenféle praktikus vagy annak mondott köztes modellek, és ma már ott tartunk, hogy gondolkodni kell: melyik is az a CLS? Ja, az a nagy, négyajtós banánformájú Merci. Naná, hogy a BMW sem maradhat le a versenyben, nekik is kellett egy négyajtós kupé, ami a klasszikus értelmezés szerint önmagában is ellentmondás.

Én azt mondom, a neofília az oka. Vagyis az ember génjeibe kódolt izgalom, amit előzőleg nem látott dolgok váltanak ki. Önkéntelenül vonzódunk minden újdonság felé, és ezt kihasználják az autógyártók is. Persze ők az individualizmusra fogják: szerintük a prémiumautók vevői a személyiségükhöz leginkább illő autót keresik, és nem akarják megtenni szerencsétlen ügyféllel, hogy beültetik egy hétköznapi 5-ösbe, amikor ő valami laposabbat, kecsesebbet szeretne. Hogy kifejezhesse valódi egyéniségét. Nekem viszont az az elméletem, hogy évente ki kell hozni két-három új modellt, hogy mindig nagy pörgés legyen a márka portáján, és ha az érdeklődő betéved a szalonba és pénzt akar költeni, lehessen neki valami újat mutatni. Szinte mindegy, mit, a dörzsölt értékesítő úgyis arra tereli a figyelmet, amire éppen kell, de ha van egy olyan modell, amiből még kevés van az utcán, és rá lehet mondani, hogy új, az már felér egy ász párral, kézben.

Bevallom, nehezen tudom átérezni a Gran Coupé kontextusát, a környezetet, ami értelmet ad neki. De szép, én legalábbis annak látom, és valószínűleg ez a legfőbb erénye. Nem mintha az F10-es ötös rusnya lenne, sőt. Oka van, hogy szédületes darabszámokat adnak el belőle – a design adja el az autót meg esetleg a márkanév. Nem szégyellték, be is vallották ezt a Gran Coupé koncepcióautó bemutatóján Münchenben, ahol Adrian van Hooydonk, a BMW-ket rajzolók karmestere tartott előadást a BMW hosszú távú formatervezési stratégiájáról.

Azért jó, ha a dizájner szövegel, mert nincs átverés szaga a prezentációnak. Mellébeszélés ez is persze, formákról, ívekről, idomokról nehéz okosat mondani, ha nem másodlagos nemi jellegekről van szó, de legalább nem a recsegősre kopott zöldek vagyunk feliratú lemezt kell még egyszer végighallgatni. Ráadásul Hooydonk kifejezetten rokonszenves figura, nincsenek sztárallűrjei, pedig ő volt az est fő attrakciója, nem az autó. Szűkre szabott, tökös öltönyben, hegyes orrú cipőben magyarázott, kifejezetten lelkesen, főleg, amikor a BMW dicső múltjának felidézésére odagurított 3.0 CSi mellett állt. A Gran Coupéről egyetlen új dolgot tudtunk meg a pekingi premierhez képest: hogy tutira gyártani fogják. Persze az európai bemutatónak más apropója volt, de erről majd a keretes után.

Ki az a Hooydonk?

Hooydonk elsősorban BMW-buzi. Másrészt vonzódik a veteránautókhoz – hobbiautóként egy 2002-es BMW-t tart. Nem, nem az évjárata, a típusa 2002-es. És ezek nem elhanyagolandó részletek, ha a vállalat jövőjét nézzük, mert gyakorlatilag ő határoz most már a cégcsoport minden dizájnkérdésében. És itt a döntés az ő szerepe, mint elmondta, nem ő vezeti a ceruzát rabszolgái fölé görnyedve. Egy új modell fejlesztésének a kezdetén 20-30 terv közül egyre rámutat, és azt az esetek többségében végig is viszik. Csiszolgatják, igazgatják persze, de a kiválasztott tervező lényeges ötletei megvalósulnak. És amikor a bemutatónál ott áll a csillogó tárgy, amit papírra karcolt néhány hónappal előtte, az olyan érzés, mint megnyerni a foci-vb-t, mondta a spanyol kollégának, miután gratulált neki a dél-afrikai döntőhöz. Jó arc.

Ha megnézzük az utóbbi két-három év termését, egyértelmű, hogy a Hooydonk vezetése alatt született BMW-k más filozófiát képviselnek, mint a 2004-ig regnáló Bangle-féle kreációk. Nyíltan persze nem vallanák be a világért sem, hogy elfordulnak Chris alkotásaitól, de elég megnézni az új 7-est meg az előzőt, és világos, hogy Hooydonknak más elképzelései vannak az eleganciáról. Percekig ácsorgott a prezi közben a 3.0 CSi mellett, ismételgette a hokiütő, krómkeret, övvonal stíluselemeket – ikonokat, ahogy ő mondja –, mint a diák a kedvenc témáját, és külön kitért rá, mennyire jó neki, hogy ennél a cégnél dolgozhat 2010-ben. Hihetőnek tűnt.

Egyrészt meglehetősen szabad kezet kaphatott, ami az irányvonalat illeti, ráadásul a BMW olyan arányokkal, tengelytávokkal, méretekkel operál, amiket szavait szabadon értelmezve nehezen lehetne elcseszni. Másrészt a mai gyártástechnológiával olyan formákat lehet megvalósítani, amikről eddig csak álmodhattak a dizájnerek. És ő ezt ki is használja, amennyire csak lehet, vagyis inkább a szoborszerű, háromdimenziós felületeket helyezi előtérbe a kusza törésvonalak helyett. Ez a megfogalmazás akár egy Bangle-féle vadul lángoló felületre is igaz lehetne – mondom, hogy mellébeszélés –, de ha megnézünk egy F10-es 5-öst, valóban mindössze két határozott vonal húzódik végig az oldalán, a többi játék finom domborulatokkal.

Hogy miért hívták össze Európa újságíróit egy kellemes estére a gigantikus szalonjukba, a BMW Weltbe? Nem kérdés. Az Audi alig néhány nappal később tartja az A7 Sportback premierjét. Ha már az első vonatot lekésték, legalább a második előtt bele akartak kiabálni a hangosbemondóba: nekünk is lesz ilyen. A Mercedes a CLS-sel ugyanis már évek óta egyedül dekázgat a placcon, az Audi már kész a fejlesztéssel, a BMW-nek meg a GT – hogy is mondjuk – nem igazán jött össze. Világos, az egy kicsit más közönséget céloz meg, hiszen a jelzéssel ellentétben egy ferdehátú 7-es, de nekem az egész forgatókönyv nagyon úgy fest, mintha azzal szerették volna elintézni ezt a kupészerű négyajtós témát.

Hiszen nem szokott elkésni a fejlesztésekkel a BMW, a Gran Coupét viszont bevallottan fél év alatt dobták össze. Amekkora lendülettel most beharangozták, lehet, hogy a 3 éves fejlesztési ciklus helyett akár már egy-másfél év múlva a szalonokba kerül, ami kicsit feszített tempónak tűnik. Pekingben szondáztak egyet, aztán miután osztatlan tetszést aratott a szakújságírók között, már meg is született a döntés, hogy indulhat a szekér. Nem engedhetik meg, hogy az ingolstadtiak és a stuttgartiak olyan modellekkel csábítsák a vevőket, amire nekik nincs válaszuk. És a vastag profitot termelő ötösből relatív kevés macerával meg tudják csinálni a tíz centivel alacsonyabb, lendületes tetővonalú testvért.

Matt szürke a BMW jövője

Elvileg a BMW hosszú távú designstratégiája munkacímen futott a rendezvény a GC európai bemutatója mellett. A nagy kupét csak az nem látta még fotókon, aki szatyorban él, kellett hát még valami hangzatos alcím a Design Nightnak. A jól ismert stílusjegyeken, vicces skicceken és az arányok fontosságán kívül viszont nem sokat mutatott Hooydonk a jövőből, hülye is lenne. De annyi szó esett a Vision Efficient Dynamics tanulmányautóról, hogy az nem lehet véletlen. Többször elhangzott a Megacity szó is, mint amennyi köze a Gran Coupéhoz van, rá kellett hát kérdeznem, amikor lehetőségem volt egy-két percet elbeszélgetni Hooydonkkal.

Külön almárkát tervez a BMW az elektromos autóknak, de lehet, hogy beleférnek majd a komoly hibridek is, olyanok, amikre a Vision Efficient Dynamics enged következtetni. Amellett, hogy a cég arculatát nyilvánvalóan magukon hordják, lesznek megkülönböztető stílusjegyeik is, amelyeket kifejezetten a villanyautókhoz találnak majd ki. Nyilván nem fogják majmolni a Prius tetővonalát – talán a széles körben alkalmazott szénszálas technológiát helyezik majd előtérbe, olyan megoldásokkal, amiket csak a kompozit anyag tesz lehetővé. Mindenesetre kezd körvonalazódni, hogy mire használhatják a müncheniek a nemrég lefoglalt márkaneveket.

A semmitmondó maszlagon kívül még annyit sikerült kicsikarni a hollandból, hogy az általa igencsak kedvelt matt fényezés, ami már három színben kapható az Individual programban, hamarosan szélesebb körben is elérhető lesz.

De kiknek szól a Gran Coupé? Nyilván drágább lesz, mint az 5-ös, de az elegánsabb forma miatt szűkebb is belülről. Vagyis olyanoknak, akiknek nem kell a hónap végén kölcsönkérni, és inkább a stílusra gyúrnak, mint a praktikumra. A ferde háthoz ugyanis nem feltétlenül jár majd ötödik ajtó, és a keret nélküli ablakok sem a zajtalanságról híresek, bár ezt a problémát a BMW-nél feltehetően tudják kezelni. A kérdés csak az, hogy nem késnek-e el vele a müncheniek, megvárják-e a hűséges vásárlók, amíg az itt kiállított makettból működő, megvehető autó lesz.

Ha a BMW hosszú távú designstratégiájáról – amivel a rendezvényt beharangozták – nem is tudtunk meg sokat, annyit elkönyvelhetünk, hogy Hooydonk más irányba fordította a kormányt Münchenben. Végre nem kell már olyan körmönfont magyarázatokkal hadakozniuk, hogy a vásárlók okosabbak voltak az újságíróknál, és lám, megvették, amire a firkászok köpködtek. És aki emlékszik még a Bangle előtti korszakra, talán egyetért velem, hogy a BMW-k nem a formabontó külsőről voltak híresek, épp ellenkezőleg. Az E30-ast, E34-est vagy akár az E38-ast is felhozhatnám példának, mind igencsak konzervatív formavilágot sugároznak, meg persze messziről felismerhetően BMW-k. Éppen ehhez a filozófiához szeretne visszatérni a holland mester. Nézzük csak meg ezt a Gran Coupét.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!