Ford Transit Turneo 2.2 (2008)

Minden év egy-egy kvázi nehezített tartós teszt kisbusz-kisáruszállító témakörben. Papp Tibi mondta is, hogy az évet fesztiváltól fesztiválig számítom. Általában különféle cégektől sikerül bérelni változatos minőségű kocsikat, volt köztük bontószökevény furgon és közel fullextrás busz is. Az idei évre egy 102 ezret futott Ford Transit busz akadt, ezt a véletlen sodorta utamba a Ford Magyarország jóvoltából, amit ezúton is köszönök.

Amikor már tudtam, mi lesz az idei áldozat, a legfőbb kérdés az volt, hogy vajon milyen rádió lesz benne. Ugyanis a Ford azon kevés cég közé tartozik, aki forgalmaz csak rádió funkciót tartalmazó fejegységet is, ami eléggé meglepett. De ebben CD verzió volt, az utas oldalán a felső tárolóba rejtett jack csatlakozóval. Na nem mintha sok időm lett volna hallgatni a rádiót, hiszen ha beindulnak a színpadok, a backstageben simán 80-100 dB körül van a hangerő. De a külső parkolóban az épp aktuális együttesre várakozva azért jól tud jönni.

Itt derült ki az is, hogy nem csak a hazai eladási statisztikában vezető, de a Szigeten is a legelterjedtebb a Transit kisbusz. Erre akkor jöttem rá, amikor kiérve a külső pass kocsihoz, 4-5 hasonló várakozó buszt tudtam a parkolóban megszámolni. A nálam lévő modell amúgy 2008-ban került forgalomba, rövid tengelytávú és középmagas volt. Ez több okból is ideális nekem, a tengelytáv jó manőverezést tesz lehetővé, nem kell annyira aggódni, hogy a farával kanyarban begyűjtök egy-két mulatozó hollandot. Másfelől egy kis padlása van, ahol a személyes cuccaim, miegymás kényelmesen és a kíváncsi szemek elől rejtve lehetnek.

A kocsin a tükrök motoros állításúak voltak, sajnos az állítógomb elvette a helyet a mobiltartó elöl a műszerfalon. Hasznos akkor lett volna, ha a tükör csukását is lehetett volna vezérelni. Ugyanis estefele már elég sűrű a tömeg, így a konfrontációt könnyítendő az évek tapasztalata alapján 5 után már becsukom a tükröt a főbb útvonalakon. Viszont később ki kell nyitni a tolatáshoz, ami egyedül kisebb tornamutatványokat kíván.

Kétsoros lévén a korábbi évek tapasztalata alapján megpróbáltam kivenni a hátsó sort, de sajnos a szokásos konstrukciós hibába ütköztem, amit remélhetőleg a fészlifttel javítottak. Vagyis a reteszelést egy bovden pár meghúzásával lehet oldani, aminek egy elég erős rugó tart ellen. Ettől a huzal viszont hajlamos megnyúlni, és nem emel ki. Így trükközni kell, valakinek elölről kell megtépni a kábeleket, és így már hipp-hopp kint is van a pad. Amihez minimum 3 embert javaslok, mivel közel 80 kilogramm, és nem éppen egyszerű egyszerre dönteni, emelni és elfordítani a kerékdobok között. Ha én magamnak egyszer ilyet vennék, tuti lecserélném három független üléses rendszerre. Legfeljebb kivett állapotban majd nem lehet backstage fotelként hasznosítani, mint így.

Előre a szokásos majdnem kétszemélyes ülést nyertem, személy szerint jobban perferálom a szimpla utasülést. Egyfelől adott esetben kényelmesen hátra lehet sétálni az utastérbe. Másfelől nem járok úgy mint egyszer, amikor egy zenekar két jól megtermett tagja mindenképpen elöl akart utazni, minek következtében az intenzívebben autózható részeken kénytelen voltam elfelejteni, hogy létezik 2.-nál magasabb sebességfokozat is.

A motor a 110 lóerős dízel volt, ami jelen esetben majdnem mindegy, hiszen a tömegben 1-2 fokozat alapjáratban való közlekedéshez inkább jó állapotban lévő kuplung kell mint teljesítmény. Na meg hűtő. Amúgy a fogyasztás még ilyen szélsőséges állapotban is szép lett, 8,5 literre jött ki 100 km-re, bár lehet hogy inkább üzemórát kellene ilyenkor számolni, mint a targoncáknál.

Külsőleg véleményem szerint egy ilyen közlekedési szituációban ideálisabb az üvegezett felépítmény, ugyanis gyakran kell igen közel menni a bokrokhoz, és ez esetben azért kevesebb a karcolható felület. Bár a második nap végére már olyan vastag porréteg ül rá a kocsira, hogy már szinte áthatolhatatlan védőpajzsként viselkedik. Hacsak le nem mossuk, amitől ugyan esztétikailag pár órára jóval előnyösebb, de azért amikor mondjuk hajnali 2-kor végzek, már nem biztos, hogy a mosás jár az eszembe. Persze vannak kényszerhelyzetek, mint pár éve, amikor az esősebb napokon több barátságos sárember is keblére ölelte a kocsit. Ettől olyan lett, mintha valakit végigcsapkodtak volna rajta.

A szigetlakók többsége amúgy barátságosan fogadja a közéjük tolakodó nagydarab zörgő vasat. Már persze ha észreveszik, állapottól függően. Így a fél lábam mindig a féken kell legyen és 360 fokos látást kell növesszek, hiszen nem tudhatom mit fog tenni az előttem az körülöttem lévő, a hirtelen berobbanó robogósokról nem is beszélve. Furcsa módon szinte csak a magyarok szoktak felháborodni az ottlétemen, gondolom ők azt képzelik, hogy szórakozásból autózgatok 60-70 ezres tömegben, és a koncertre teleportal hordják a fellépőt meg az cuccaikat. A külföldiek inkább vidáman integetnek, köszöngetnek, próbálnak beszédbe elegyedni.

A busz amúgy jól viselte a terhelést, rendesen viselkedett, ő is felkerült a képzeletbeli bevásárló listámra. Mivel mint minden nálunk dolgozónak, nekem is meg van a személyes bolondériám, szerintem az ideális jármű a kisbusz. És már az asszonyt is sikerült szinte meggyőzni.