A kvázi alapváltozat után megérkezett az Opel Meriva karácsonyfa edition. Ebbe aztán belegyűrtek minden extrát az opciós listáról. Nagyobb felni, navigáció, majdnem bőrülés.
Bár tudtommal gyerekkel még nem rendelkezem, de kiváló nikkelezett szemmértékem van, így bele tudtam látni a gyereküléseket. Amiből maximum 3 férhet be, de akkor anyu vagy apu otthon marad. Tehát leginkább a két szülő, maximum két gyerek felállásban tudnám elképzelni a tulajdonosi kört. A csúsztatható hátsó sor jóvoltából egész flexibilisen lehet variálni a csomagteret, bár két komolyabb gyerekkocsit már izgalmas feladat lesz betenni. A „flex” szóval amúgy igen gyakran futottam össze, pedig nem is vagyok burkoló. Gondolom, tetszett a marketingeseknek.
A középről két irányba nyíló ajtót például FlexDoorsnak hívják. Ez a kocsi legérdekesebb része, mindenki azért nyaggatott, hogy megnézhesse. Néha sajnos inkább átok volt, mint áldás. Egy parkolóban állva, attól függően, hogy milyen irányból jövünk, mindenképpen egy kis törzsi táncot kell lejtenünk, ha mindkét ajtót ki akarjuk nyitni. És mondjuk a hátsók nyílhatnának mondjuk 90 fokba 84 helyett, mert így nem lett sokkal több a bejutási hely, csak az irány változott.
A FlexDoorson keresztül a FlexSpace-ba jutunk, ami a Meriva csúsztatható, dönthető ülésrendszerét takarja. Az első ülések jól néznek ki, de sajnos olyan kemények, hogy visszapattantam róla beszálláskor. Gondolom, még pár ezer kilométer és kényelmes lesz, most sajnos teljesen elgémberedtem 100 km alatt. És ezzel a huzattal pillanatok alatt beleizzadtam. A cuccokat a FlexRailnek nevezett kardánboxba rakhatjuk, ami egész jó ötlet, bár eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy mit hogyan lehet kiszedni, elhúzni. Ja és van még a FlexFix is, ami a lökhárító alá integrált bicikliszállító keret álneve, de ez ebből a modellből kimaradt.
A csomagtér ugyebár növelhető az utasok lábainak rovására, alapból 400 literes. Oldalt még pár nyílás várja az apróságokat, de csak gondosan becsomagolva, mert nincsenek belülről leburkolva, így elszabadulhatnak a karosszéria rései között, örök zörgési forrásként keringve. A kétszintű megoldás tetszett, az alsó szintre besuvaszthatjuk a mentőládát, vontatókötelet, szerszámokat, és nem szaladnak szerteszét az első kanyarban.
