A kocsiban 1,7 literes dízelmotor volt, abból is a leggyengébb. Ugyanis az Opel az ellenség megtévesztésére az 1,7 literes motort háromféle teljesítménnyel forgalmazza. Van a tesztautóban lévő 100 lóerős változat, ami kizárólag 6 sebességes automatával kapható. Kapható még 110 és 130 lóerős, kézi váltós megoldás is. Érdekes módon a legkisebb a legdrágább, egyben a legrosszabb fogyasztási és környezetvédelmi mutatókkal rendelkező modell. Nálam 7,5 litert evett, ami elég sok, ha azt nézem, hogy szinte csak országúton használtam.
Amúgy egész kellemes, városban és országúton teljesen elfogadhatóan mozgatta a kocsit, hangja is átlagosnak volt mondható. Csak autópályán fogy el az ereje, olyan 110 körül már érezhetően csökken az ereje, komoly gyorsításokban ne reménykedjünk. A váltó szépen váltogat, bár néha meglepő visszaváltásokat produkált tempomattal, ez gondolom, a motor viszonylag kis erejének volt köszönhető. Kézzel gyorsan kapcsol, kivéve, amikor úgy gondolja az elektronika, hogy ő jobban tudja. Például 60-nál fel akartam váltani 5. fokozatba, vagy éppen vissza kettőt, mire egy nagy piros „Váltás nem engedélyezett” felirat fogadott. Ez azért kicsit fájt.
A navigáció kiválóan viselkedett, kivéve egyszer, amikor egyre alacsonyabb és alacsonyabb rendű útra irányított, míg végül a következő fordulj jobbránál majdnem beestem egy árokba, ami az utat jelképezte. Gondolom, úgy gondolta, arra rövidebb. Tette ezt olyan kiejtéssel, mint a ZS kategóriás filmekben az oroszok. A másik érdekes jelenség az USB-n lévő MP3-ak beolvasása volt. Első körben végiglistázta az egész tartalmat, így egy 800 számos lejátszólistát gyártott. Szerencsére azért könyvtárak szerint is lehet válogatni.
Ez a Cosmo felszereltségű változat listaáron 5,790 millió forint, ami a legmagasabb az árlistán. Ennyi pénzért dízel Zafirát vagy Mazda 5-öt még nem kapnánk. Ha nem ragaszkodunk az automatához, akkor azért az egy számmal erősebb dízelt választanám.
