Saab 9-5 Aero 2.0T XWD

A motor twin-scroll turbófeltöltővel erősített. A kipufogógázok két külön csatornán jutnak el a turbináig; az egyikbe a szélső, a másikba a középső hengerekét vezetik. A rendszert összehangolták a gyújtási sorrenddel, így javul az áramlás, a feltöltő fordulatszáma stabilizálódik és gázadáskor nincs nyoma késlekedésnek.

A havon harminccal bizonytalankodó polgártársakat könnyedén hagyja le a Saab. Az erejének ehhez csak részben van köze, a futómű adja alánk a lovat – a sávok között megragadó jeges hósávokon bámulatos biztonsággal vág át, szinte csak a sárvédő alján csapódó felverődés hangjáról vesszük észre, hogy ismét kereszteztük a hósávot.

A biztonságérzetet fokozza a finoman vezetőre görbülő műszerfal. Nincsen óriási íve, a jobb egyről is lehet piszkálni a rádiót, amit egyébként egy tízgigás belső memóriával egészítettek ki – erre lemezeket és térképeket is tölthetünk. Sajnos ez utóbbi nem volt, a navi próbájához át kellett volna lépnem a közeli osztrák határt; Kelet-Európa nem volt benne a rendszerben.

A Harman/Kardon hifi nem csak a nevét hozta az audiofília felé kacsingató gyártótól. Semlegesen, gerjesztés nélkül szól a zene, nincs kásás loudness, akár komolyabb jazzlemezekkel is pajtás a tizenegy hangszóró. Az ilyen apróságokon is látszik, hogy melyik korcsoportot tekintik célcsoportnak – ha a húszasokkal számolnának, döngene a basszus, ciceregne a magas. Hátra jutott két monitor is, de ezen ma már senki nem kapja fel a fejét. Aminek örülni fognak az útra koncentráló apukák, hogy hátra két vezeték nélküli fülhallgató is jutott; a Kisvakond nem fogja elnyomni a motor módszeresen letompított moraját.

A Saab rendkívül büszke a Smart Beam Bi-Xenon fényrendszerre. Nem mondom, hogy rossz, én szerettem a magam előtt tolt fényárt. Feltehetőleg a Phoboszt bevilágítaná vele Asthar Sheran, azonban tartok tőle, hogy a szembejövő űrcirkálók bevillantanának neki, ahogy nekem is tették autós kollégáik minduntalan.

A rendszer automatikusan választja a fénycsóva magasságát, de valami hiba lehetett a beállításban, mindenki azt hitte, hogy reflektorral támadok. Ha tartós villogásukra egy mozdulattal jeleztem, hogy van még tartalék fényerőm, akkor szerintem megvakultak – egy biztos, én Zalaegerszeg Ságodról átláttam Zalaegerszeg Nekeresdbe, pedig az odébb van.

Egyébként az autó pont a félhomályban mutat leginkább. Feketében sem rossz, de szürkében tökéletesen adja a lopakodó, hang nélkül érkező űrhajót. A cselesen rajzolt lámpák, a trükkös fény-árnyék vonalak és a karakteres tetőrész a kategória egyik legszebb autójává teszi. De melyik kategóriába is tartozik?

A gyár próbálja a prémiumszegmensbe tuszkolni a 14 milliós, de még vagy 2,5 milliónyi extrával megpúpozott kocsit, de azért a Mercedes, BMW és Lexus még odébb van. A Passatnál jobb, a Hondáknál is finomabb, az Insigniát meg értelemszerűen felülmúlja, sőt nagyobb a hely benne, mint egy Škoda Superbben. Kicsit mindenhonnan kilóg, de ez nem baj, sőt a saabosok ezt szeretik is – ők maguk is szeretnek elegánsan kilógni a sematikus autóáradatból.

Ahogy a várost kezdik elárasztani a 9-5 óriásplakátjai, hallani kételkedő hangokat – khmm, valóban voltak döccenők a svéd márka múltjában. A megbízhatóan teljesítő Opel-alap feltehetőleg beválik – igaz, a saját fejlesztésű apróságokkal akadtak gondjaim. A jópofa, sebességmérő tövébe épített kijelző időről időre pixelhibákat produkált. Remélhetőleg ez nem tipikus, és remélem, ennél komolyabb baja sosem lesz – jó kocsi ez, a Galaktikus Konföderáció Mennyei Angyalai is szeretik.