Azt hiszem, ha visszanézünk úgy tizenöt évet a Citroënek történetében, óriási fejlődés. Kiemelhetnénk sok mindent, de szerintem a márka egy területen kimagaslóan sokat javult: az ülések kényelmére gondolok. Az új C4-esben ülések vannak ugyanolyan jók, mint egy német autóban, vége a formátlan, puha habszivacs érának, ez kérem tartja a testet. Istenem, mennyit kellett szidni a Xsarát és társait, amelyekben egy rövid út után is reumás öregemberként szálltam ki huszonévesen. Végre, végre, lehet ülni bennük, sokáig! Az állítgatással sincs gond, igaz, az már az előző C4-esben is rendben volt.
A németes párhuzam az 1,6-os motorra is áll, már csak azért is, mert az a BMW-vel közösen készül. A Citroën C4-ben 120 lóerős, de ez ma már nem sokat jelent. A teljesítménynél szinte fontosabb, hogy veszi-e a gázt. Hát kérem: igen. Amikor rálépünk a pedálra, felpörög, és amikor leszállunk róla, lepörög. Nem gondolkodik, nem vár egy-két másodpercet, azt csinálja, amit kell. Ezt ma már kiemelten kell díjazni, tessék elhinni.
A C4 ezzel az 1,6-os motorral van olyan jó, mint akár a kis turbómotoros autók. És a szívók? Egy 1,6-os, álmos Mazda3, Focus vagy Mégane egy napon sem említhető vele, de az 1,6-os Astra motorjánál is élénkebb, sőt, a Toyota 1.6 VVT-i gépét veri gázreakcióban, ha erőben nem is. Alul csak picit tunya, ami ahhoz tökéletes, hogy lassú menetben elképesztően keveset fogyasszon: olyan helyeken, ahol 70-90 a megengedett, és nem kell állandóan megállni, elmegy hat liter alatt. A másik szélsőség a városi, téli vánszorgás a dugóban, ez volt úgy kilenc liter százon, amúgy normálisan nyolc alatt eljárkál.
A BMW-től átvett, kicsit bonyolult, de a jelek szerint hatékony szelepemelés-variálás nem csak a fogyasztásnak tesz jót: ha kell, sok benzint is leengedhetünk az 1,6-os torkán, igaz, ahhoz már 3-4000 fölé kell forgatni. Itt kifejezetten erősnek tűnik, nem fullad ki, mint manapság a szívó benzinmotorok. Talán ennek is köszönhető, hogy könnyedén van százon 11 másodpercen belül. Mára odáig jutottunk, hogy egy 1,6-ostól az égvilágon semmi jót sem várunk, ehhez képest a C4-esé kifejezetten jó.
A másik, ami meglepett, az, hogy milyen halk. Eleinte azt hittem, amikor megálltam a lámpánál, hogy valamilyen rafinált motorleállító rendszer is van a C4-esben, de nem. A motor járt, úgy hogy gyakorlatilag a környezeti zaj mögül nem hallatszott ki. Menet közben is inkább a kerekek és a futómű hangja hallatszik, kiegészülve a szélzajjal, de végeredményben a C4 egyáltalán nem zajos.
Az egyetlen pont, ahol lehetne kötekedni, az a váltó. Nem vészes, de kicsit műanyagos és karcosan jár. Bár a Citroën múltjához képest minden korábbit felülmúl, az a helyzet, hogy egy Golfé, Astráé, Focusé finomabb.
Persze, ettől még átlagautónak tökéletes a C4. Kapott hozzá átlagautó-futóművet is, amely a fogtömés-kirázás, a stabilitás és a kényelem arányait jól eltalálta – nem egy hidropneumatikus csoda, de ez nem is az a kategória. Ellenben jól fordul, nem billeg és a fékjei kegyetlenül fognak. Az ESP-t szériában kapja, ahogy a hat légzsákot is, azt hiszem, aktív és passzív biztonságból mindent tud, amit kell.
Engem az Astra megjelenésekor ért a sokk, hogy mennyire elszálltak a kategória árai. Ettől függetlenül a szívemhez kaptam, amikor megláttam a C4 árait. Oké-oké, németség ide vagy oda, az 1,6-os benzinmotorral 4,7 milliótól indul, a valóban jó Collection kivitel már ötmillió. Ha az ember még szeretné, hogy automata legyen a klíma, és választ még pár nyalánkságot, máris 5,3-5,4 milliónál jár, igaz, ennél többet nem kell rákölteni ahhoz, hogy bárkinek megfeleljen. Ez a realitás, majd megszokjuk. Elszállt a forint, elszállt az euró, elszállt a világ: ma minden hasonló autó ennyibe kerül, leszámítva a Kia Cee'et és az i30-at. Bocsánat, a Fiat Bravót és a Renault Mégane-t is.
Nem mondom, hogy a C4 egy csodaautó. Nem mondom, hogy a legszebb. Sőt, azt sem, hogy a legjobb. De valahogy végre jók az alapok, tényleg olyan, hogy az ember hajlamos elhinni róla azt, hogy egy Golf, Astra, Focus alternatívája. És nem csak azért, mert hasonló méretű a bódéja, hanem úgy általában, mindenét jól kiméricskélték, és tisztességesen megcsinálták, ahelyett, hogy öncélú hülyeségeken törték volna a fejüket. Az 1,6-os benzinmotor nem a legalja a választéknak, és a maga műfaján belül kifejezetten a jók közé tartozik. Aki nem az autópályán éli le az életét, annak tökéletes lesz. Semmit sem találtam a C4-esben, amiért nem kéne, átkozottul bizalomgerjesztő autó. Az egész autós újságíró brancs ezt irkálja vagy tizenöt éve, hogy kéne egy olyan egyszerű Citroën végre, amiben nem az a jó, hogy olcsó. Hanem az, hogy jó. Hát, íme, megkaptuk.
