Seat Alhambra 1.4 TSI-teszt

Hófehérkét sajnos nem találtam, pedig kerestem minden rekeszben és üregben, amelyekkel az Alhambra igen jól ellátott. Hát persze hogy nem akadtam rá, nyilván otthon főz, és várja, hogy a Bálnából mind a száz fiú hazatérjen, és mindannyian együtt menjenek el vacsora után.

De a szépséges hercegnő hiánya nem jelenti, hogy semmi szexi nincs az Alhambrában. Egy spanyol autóban ez egyszerűen kötelező. A férfiakban a volán alsó küllőjének puncit idéző megformálása kelthet kétértelmű asszociációkat. A Ford az ötvenes években nagyot bukott azon, hogy hasonló formájú idommal keretezte az Edsel hűtőrácsát, de szerintem a Seatnál ez a veszély nem fenyeget, legalábbis nem emiatt lesz vége a márkának, ha vége lesz.

Hogy a nők se maradjanak ki a jóból, arról a Bálnában a váltókar gondoskodik. Amikor az első kettesbe váltásnál felugrott vagy tíz centinyit, elbizonytalanodtam, hogy ez valami újfajta extra lehet-e, változtatható magasságú váltókar, érted, az optimális testhelyzet érdekében. Mindegy, nagyon nem feszegettem ezt a le-fel huzigálós kérdést, nem vagyok én pajzán nőszemély, különben is féltem, hogy a kezemben marad a kar, és én ott állok, pontosabban megyek majd előre tanácstalanul, kissé elképedve. Később, amikor a váltókar két végpont közötti kitérését fotóztam, meg is történt ez a malőr, szerencsére álló helyzetben. Egy határozottabb felfelé rántásnál engedtek a szoknyát tartó kapcsok, és a váltógomb búcsút mondott a váltórúdnak. Megnyugodva láttam, hogy gomb nélkül is lehet vezetni az autót, mert a rúd a helyén maradt, így visszaapplikáltam a gombot helyére és a szoknyácskát is szépen eligazgattam.

Aki azt hiszi, hogy ezekkel az erőltetett párhuzamokkal kimerült a Bálna szexiségének méltatása, nagyon téved, mert most jön a lényeg. Annyit mondok csak: franciaágy! A középső üléssor előrehajtásával tökéletesen sík raktérfelületet kapunk, amelyen simán vízszintes kiinduló helyzetbe tudja magát vágni két-három felnőtt ember. A többit az Önök fantáziájára bízom, én mindenesetre egy pihentető alvással kezdeném, tavaszi fáradtság, időjárási front, sorozatos éjszakázás, Holdra-vonyítás és bagzó nyulak kerülgetése gyengíti az állóképességemet mostanában.

A kezem közé kapott Bálnában még egy fontos extra rejtőzik a csomagtartó alatt: két pluszülés. Ezeket összesen hat mozdulattal, mintegy tíz másodperc alatt ki lehet csalogatni a fészkükből, és máris van egy hétüléses kisbuszunk, igaz, már csak 267 literes csomagtérrel az eredeti 809 literes helyett – de valamit valamiért.

A törpevonalon maradva kerestem egy óvodát, ahol megértően bánnak a gépőrültekkel. Találtam is egyet: az egri ZF Hungária vállalati óvodáját. A cég sebességváltókat gyárt, és üzleti kapcsolatban áll a Seatot birtokló VW-vel is, úgyhogy pozitívan fogadták az ötletet: kipróbálni, hány gyerek fér az Alhambrába. A kísérlet végül felemásan sikerült, mert miután mind a húsz ovis és a két óvónéni is beszállt, még mindig rengeteg hely maradt. Legalább tíz kismanó simán befért volna, de egyszerűen nem volt több kéznél. A kormánynál ülő fiatalurat megkérdeztem, tetszik-e az autó. Bólintott, hogy igen, csak az a baj, mondta, hogy nem ér le a pedálokig a lába.

Miután az óvodások visszatértek a csattogós falepkékhez, a legóhoz és a babaházhoz, magam is bemásztam a hátsó ülésre, és úgy találtam, hogy Sanghajig talán nem ülnék itt szívesen, de Velencéig egyetlen zokszó nélkül kibírnám. Az Alhambra egyik nagy értéke egyébként is a kényelme és az utazási komfortja. A lábtér fejedelmi elöl és a középső sorban, és mint kiderült, hátul is elfogadható. A háromzónás automata légkondi szinte észrevétlenül, de hatásosan hűt-fűt, értelemszerűen a középen ülőknek is megvan a maguk kezelőpanelje, ahol a hőfokot és a befújás erősségét szabályozhatják. A hifi hangja nem kápráztat el, de nem is hallgathatatlan, jó átlagos darab. Viszont legalább van hozzá jack-aljzat, így rákapcsolhatjuk a saját médialejátszónkat, aminek tágas üreget alakítottak ki a középső könyöktámasz alatt. Ma már szinte alap, de azért felsorolom: elektromos mozgatásúak az oldalablakok és a külső tükrök, az automata világítást kanyarfénnyel is kiegészítették, az ablaktörlő vezérlése esőérzékelős, a B oszloptól hátrafelé az ablakok sötétítettek, a telefonunkat Bluetooth-kapcsolattal a hangrendszerbe integrálhatjuk, a hifi és a telefon vezérlése a volánon található gombcsoportokkal is megoldható. És hát ne feledkezzünk meg az egyik legpraktikusabb újításról, a két oldalsó tolóajtóról, melyekkel a legszűkebb parkolóhelyen is megoldható a ki-be szállás. Ha ideiglenesen furgon üzemmódba helyezzük a gépet, a hatalmas feltáruló nyílásokon át a pakolás is egyszerű.

Visszatérnék még a motorhoz, hogy kellőképpen kifejezhessem elismerésemet. Első blikkre nem tűnik túl jó ötletnek egy 4,85 méter hosszú, 1,90 méter széles, 1,72 méter magas, és üresen is több mint másfél tonnás doboz és egy kis, 1390 köbcentis, ráadásul benzines erőforrás összeházasítása. Szegény motorra gondolva Churchill brit miniszterelnök legendás szavai juthatnak eszünkbe: vér, veríték és könnyek. Csakhogy ez a kis erőgép a mai idők gyermeke: a dupla feltöltésnek és egyéb technológiáknak köszönhetően már alul is van nyomatéka, feljebb pedig kifejezetten dinamikusan jár, bevetve mind a 150 lóerejét. Nem véletlen, hogy a 2010-es Év Motorjává választotta az európai szakmai zsűri, és azóta szép karriert futott be, gyakorlatilag az egyik alapmotorrá vált a VW konszernen belül. A tanácsadó Tudor törpe belassító tanácsai ellenére se várjunk azonban tőle takarékossági rekordokat. Mivel élvezet pörgetni, ezért pörgetni is fogja mindenki, úgy pedig tíz liter körül vagy inkább fölötte eszik 100 kilométeren, ami, megjegyzem, a körülmények ismeretében tulajdonképpen nem sok. A hangja meg… én szeretem hallani a szívászajt meg a turbó diszkrét fütyülését, már csak ezért is jólesik egyszer-egyszer odalépni a gázpedálnak. Magyarországon egyébként a forgalmazó tapasztalatai alapján a dízelmotoros változatokat vásárolják, a forgalom háromnegyedét ezek teszik ki. Tetszik tudni: nagyobb nyomaték, kisebb fogyasztás, amit persze később ellensúlyozhat a magasabb szervizköltség – gyakori eset, hogy már egy másik tulajdonosnál.

A cikk végére megkomolyodván és homlokráncolva értékelést adván, azt mondhatom, hogy a Seat Alhambra (és ikertestvére, a VW Sharan) alaposan átgondolt, lelkiismeretesen továbbfejlesztett egyterű, amelyben a kényelmet és a biztonságot tartották szem előtt, nem feledkezve meg ugyanakkor a mai forgalom ritmusának megfelelő menetdinamikáról sem. Többgyermekes családok, taxisok lehetnek a fő vásárlói, de praktikusan variálható belterével vállalati flottaautónak is remekül megfelel. Ma már nincs ekkor autóra szükségem, de ha most lennék kisgyermekes boldog apa, nagyon együtt tudnék élni az Alhambrával, és név szerint becézgetném az összes szorgos törpét, aki a kényelmemért és a biztonságomért dolgozik láthatatlanul a burkolat alatt. Hófehérkéről nem is beszélve.