Minden ülőhelyhez jár külön árnyékoló is (50 ezer forint a hat napfényroló), ráadásul a leghátul ülők tarkója sem izzad, a külön nyitható hátsó üveg mögött is akad két kihúzható roló. Csomagtérből ilyenkor nincs sok (291 liter), ötszemélyesként már elfogadható 650, míg totális terem formában 2860 doboz tejjel pakolhatjuk meg.
Öv bekötve, könyöklő lehajtva és bár kicsit fáj, hogy a francos USB-csatlakozó 90 ezer forintba kerül (holott alapáras körötte minden, a navi, az audiórendszer és a bluetooth is), de becsusszan a pendrive is a slotba, ma az Exile on Main Street lemez van soron.
Sosem fűzök nagy reményt egy-egy autó audiórendszeréhez, igazából nem is hiszek az autóhifiben (az otthoni foteles-hátradőlősben annál inkább), de meg kell adni, hogy a szinte veszteségmentesen lekonvertált Shine a Light elején Billy Preston zongorája úgy szól, mint a hétszentség és a háttérvokál is végig megvan: az Espace audiója remek. Nem tudni, hogy a nagy test teszi-e vagy csak ennyire sikerült belőni a közép és mély arányát, de le a kalappal. Most azonban elindulunk a fájdalom útján: nyomjuk meg a start gombot, húzzuk a hatsebességes automata váltókarját D-be.
Annak idején a Grand Scénicben már volt szerencsém a kétliteres turbódízelhez, igaz, ott 160 lóerőt és 380 Nm-es nyomatékot tudott. Érdekes módon a motor erősebb lett (175 lóerő), ám nyomatékából 20 newtonmétert vesztett (360). Kár érte, hiszen az üresen is 1795 kilós Grand Espace kéri az erőt. A kis négyhengeres persze még így sem nevezhető kifejezetten erőtlennek, de ne is várjuk tőle azt az átütő mehetnéket, mint egy 400 kilóval könnyebb személyautóban.
Hopp, az előző mondat logikus folytatásaként most majdnem leírtam, hogy cserébe kulturált és csendes, de ez sajnos nem teljesen igaz. Hidegen kellemetlenül vartyog, ilyenkor – ha lehet – ne engedjük le az ablakot, üzemi hőmérsékleten aztán egészen elcsitul, azonban a Renault helyében biztosan erősen elgondolkodnék a masszív vibráción, amit gerjeszt.
Abban a pillanatban ugyanis, ahogy beindítjuk a motort, a műszeregységet árnyékoló tető remegni kezd és úgy is marad, míg el nem érjük az kábé 1500-as fordulatszámot. Városban kifejezetten zavaró a szemünk sarkában folyamatosan vibráló valami, ráadásul ha felmelegszik (amire van esély), akkor finoman nyekeregni is kezd a merev plasztik.
Ajaj, az elégedettség pajzsán megjelennek az első repedések, a végre jó helyre helyezett hifikezelőszerv sem sokat enyhít ezen, hiszen közben folyamatosan kísért a Borzalmak Nagy Múzeumának Mona Lisája: a hatsebességes automata váltó.
Nem tudom, valójában melyik végzős egyetemista diplomamunkája volt a váltóvezérlés programozása ehhez a kétliteres dízelhez, de szeretném kérni, hogy a jövőben tüntesse fel szignóját minden terméken, amihez köze van, hogy messziről elkerüljem. Személy szerint egy mikrohullámú sütőt sem bíznék rá többet, mert abba is képes becsempészni a random-generátort. Az Espace hatsebességű automatájában maga a fokozatváltás ugyanis a következőképpen történik:
Tegyük fel, hogy ötödik fokozatban hetvennel csordogálunk éppen, élvezzük a kilátást, a vidéki levegő sűrű húsosságát, finoman szól a zene, hátul a gyerek békésen bámul kifelé a nagy panorámatetőn, minden nyugodt és kellemes. Ekkor finoman, csak amolyan negyedrészt, rálépünk a gázra, anyuka nem szereti, ha késnénk a húsvéti ebédről…
Ekkor, odalent a váltóházban, felgördül a függöny és a színpadra vidáman betrappol a hormonzavaros, rózsaszín Kenó-mackó. Puszit dob a közönségnek és megkezdődik a sorsolás. Nicsak, mennyi fogaskerék, hoppá, melyik legyen a következő? Az ötödik kimarad, nehogy már véletlenül abban gyorsuljon az autó, a sofőr történést vár, hát történjen is valami. Nah, itt a hatodik, tessék, jaj, nem lett jó, gyorsan húzzunk egy négyest, hadd bőgjön szerencsétlen motor, de lám, már sok lesz, kéri az ötödiket, na most jó, függöny, taps.
A közben eltelt másfél másodpercben volt időnk elgondolkodni a klímaváltozáson, az USA külpolitikáján és azon is, hogy a szutykos, öreg, 14 éves Volvónk ötsebességes Aisinje mennyire okosabb és finomabb szerkezet, mint ez a hatgangos, kaotikus hátramenés. Aztán az Espace hirtelen felvált hatodikba, majd pánikszerűen vissza kettőt és hosszan-hosszan bőgeti a motort a kellemetlen 3500-4000-es fordulatszámon, amíg újfent elszánja magát az ötödikre. Lassú, kelletlen és kaotikus, nincs több hozzáfűznivalóm, akinek kis esze van, az hatsebességes kéziváltóval kéri majd.
Autópályán, százharmincas tempó körül, szerencsére már régen hatodikban van, ekkor zaklatott lelkiállapotunkra szinte gyógyírként hat a kényelmes, puha gurulás, ebben az Espace nagyon jó. Sőt, továbbmegyek, az Espace futóműve önmagában olyan, hogy sok limuzin megirigyelhetné. Megdöbbentő, de az Espace 1860 milliméteres szélessége, jókora tengelytávja olyan sedrintéseket tesz lehetővé, hogy csak nézünk, mint a moziban. Kívülről sokkal döbbenetesebb a látvány, mint odabentről, de nem kell idegeskedni: az Espace bekanyarodik és nem sikít senki. És bár csak elmondhatnám ezt az autóról, mint egészről…
De nem tehetem, már csak azért sem, mert egy alapáron 9 390 000 forintos autótól joggal várhatom el, hogy mentes legyen az ilyen idegesítő hibáktól. Igaz, most kedvezményesen 8 890 000-ért hazavihető az automata, Celsium felszereltségű Espace, melyben alapáron benne van már minden, ami kellhet (tesztautónk ára az extráknak köszönhetően túllépte a 10 milliós lélektani határt): temérdek légzsák, navigáció, elektromos tükrök és sötétített ablakok, parkradar és az átkozott elektromos kézifék is.
A nagy baj az, hogy mára már nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az Espace a legjobb, pedig árban csak a hazai, francia márkák konkurálnak neki, ők azonban erősen alákínálnak. A Citroen Grand Picasso C4 top felszereltséggel 8 675 000-be kerül (akciósan 7 735 000 forint), a Peugeot 5008 Premium Pack 2.0 HDi 163 automatáért 8 185 000-et kérnek. Igaz, a friss, ropogós Sharan Highline 2.0 CR TDI DSG 11 175 500 forint és a Ford Galaxy Ghia 163 lóerős dízellel és automatával 11 655 000, de utóbbi árát már erősen túlzónak tartom még én is.
Nem egy olcsó szegmens, ez tény, és sajnos egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a többiek nem léptek már túl az Espace-on. Kétségkívül vitathatatlan erényei sajnos egyre kisebb súllyal esnek latba a vásárlóért vívott harcban.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
