Másnap a német meteorológia minden optimizmusa ellenére négy fok és szakadó eső várt minket a EuroSpeedwayen, ezért az Unlimited Insigniákat nem lehetett a háromszögletű döntött kanyaros pályán sem száznyolcvan fölé nyomni, viszont a kis OPC Corsákkal a vizes aszfalt ellenére jó móka volt cikázni a pálya belső részén.
A Nürburgring Edition a feliratokon és a két új színen, a hennavörösön és a fűzöldmetálon kívül műszaki tartalmat is kapott. A hétköznapi OPC futóművét Csikós ugyan túl keménynek bélyegezte a budapesti utakhoz, én viszont amikor próbáltam, meglepően élhetőnek éreztem, sőt, tempónál nem bántam volna, ha még egy leheletnyivel feszesebb.
Így gondolhatták az OPC-nél is, ezért áttelefonáltak a Bilsteinhez, akik boldogan adtak egy húsz milliméterrel ültetett egycsöves lengéscsillapító-rugó szettet, amire már igazán nem lehet panasz. Pályán legalábbis, ahol minden utcai autó nyúlós takonynak tűnik, élvezet volt a modellfrissítés óta precíz kormánnyal keresgélni az ívet, ahol kevésbé csúszik a felszappanozott aszfalt.
Nem sok elsőkerekes autóba merik gyárilag betenni a mechanikus, lamellás, részlegesen önzáró differenciálművet, a.k.a. sperrdiffit, de egy ilyen különleges kiadás pont megfelelő alkalom, hogy az ínyenceknek megadják a lehetőséget, élvezzék ki a normál júzereknek a kellemetlen mellékhatások miatt nem ajánlott extra adottságait. A szűk íveken elkaparó kanyarbelső kereket így nem kell megfognia fékkel az elektronikának, hanem a terheletlenül 45 Nm-re előfeszített lamellás, olajos kuplunghoz hasonló egység nyomaték függvényében egyre jobban összezár, így a kanyarkülső kerékhez továbbítva a vonóerőt.
Ami elméletben elvontan bonyolultan hangzik, a gyakorlatban egy férfiasan kormánycibálós elsőkerekes, viszont nagy gázon is keményen ráhúzza magát az ívre, ha megtaláljuk az érzékeny egyensúlyi állapotot, ahol még nem kapar el páros lábbal a turbós 1,6-os. Amúgy sokkal kezesebb, mint például a Mazda 3 MPS, amelyben a pokolba kívántam minden egyes átkozott lamellát, mert szeszélyes, kiszámíthatatlan lett tőle a túlfújt elsőkerekes.
A Corsa OPC nem sokkal gyengébb, a Nürburgring Editionhöz 210 lóerőre tekerték fel a kis négyhengerest, nyomatékból pedig alapból 250 egység áll rendelkezésre, az overboost néhány másodpercéig pedig akár 280 Nm. Ehhez ugyan százas oktánszámú benzint kell tankolni, viszont lényegében minden konkurensét végleg a földbe döngöli az ártatlan kinézetű, csodálkozó szemű apróság.
Hogy a pályanapokon tökéletes legyen az élvezet, az amúgy sem gyenge fékrendszert lecserélték elöl négydugattyús Brembo nyergekre, amik 30%-kal, vagyis nem elhanyagolandó 2,5 kg-mal könnyebbek, míg 10%-kal nagyobb súrlódási felülettel és egyenletesebb nyomáseloszlással növelik a bizalmat a féktávokon. A sok dugattyú miatt kicsit hosszabb ugyan a pedálút, de a bemelegedéssel járó, alig észrevehető puhulás után tényleg meggyőzően és kitartóan lassította a pályán az 1,3 tonnás kis Corsát.
A Nürburgring Edition eddig nem említett különlegessége a kétcsöves végű kipufogórendszer, amely ugyanolyan bódító orkánhangot produkál, viszont talán stílusosabban néz ki, mint a széria kissé bazári, óriási háromszögben végződő kéménye. Természetesen az ESP-t is hozzáigazították a sperrdiffihez és a Bilstein-futóműhöz, szinte nem is érdemes kikapcsolni, annyira súlyosan meg kell csúszni ahhoz, hogy beavatkozzon.
Akárhonnan nézem, nehéz lenne belekötni a gyári tuningba, amivel sikerült a Corsát pályahasználathoz gyakorlatilag tökéletesre csiszolni. Talán nincs is még egy ilyen forró ferdehátú, amit szinte kár utcán hajtani, annyira a pályán érzi otthon magát. A négyezer eurós felár, amit kérnek a Nürburgring csomagért, reálisnak mondható a tényleg ügyesen összerakott pakkért – már csak egy pályabérlet kellene hozzá, és lehet hajkurászni a köridőket. Winkelhockéknak 8:47:99 alatt volt meg a Nordschleife.
