A gondolat alapjában véve nem rossz: végy egy kicsi turbódízelt, ültesd meg a futóművet, faragj le pár kilót a súlyból, rakj fel ökoabroncsokat, optimalizáld a légáramot az autó körül, majd fejeld meg mindezt egy start-stop rendszerrel, kicsit más befecskendezési képlettel, és kész a keveset fogyasztó rekordautó. Majd nevess fel, egy laza mozdulattal dobj ki a hat sebességi fokozatból egyet és felejtsd el az egészet.
Na igen, van ez a motor hatsebességes váltóval, ecoFLEX-varázslat nélkül, húszezer forinttal drágábban, de jó lesz ez így, a pormentes környezetben végzett mérések végül is bizonyították az elmélet helyességét. De ha azt hisszük, hogy na majd az a francos ötödik jó hosszú lesz, amolyan kímélő fokozat, tévedünk. Nem az. Amit az Opel ezzel a manőverrel nyert a vámon, azt elvesztette a réven.
Talán ez volt az első olyan tesztautó, amelyik városi körülmények között jóval kevesebbet fogyasztott, mint országúton. A gyár által megadott 4,3 litertől persze így is elmaradtam legalább fél literrel, de nyögve-nyelve még ez egész jónak mondható klímával, nem tötymörögve. Azonban az országúti 3,2 litert ez az autó maximum a tréleren állva tudja reprodukálni, értelmes, hétköznapi tempóban nem. A városból kiérve szinte térden állva könyörög egy hatodik fokozatért, ami nincs, ez nem is lenne gond, ha cserébe ne lenne iszonyúan, kellemetlenül hangos.
Nem értem, hogy a Fiatokban ugyanez a motor jóval finomabban képes viselkedni, de a Corsában nem. Nem vagyok egyedül ezzel, szinte mindenki bírálta már emiatt az Opelt, de úgy látszik, ezen a platformon nem tudnak vele mit kezdeni. Most ha ehhez a csörgő-csettegő kavalkádhoz hozzáadják a rövid váltó miatt már százas tempó felett is sokat forgó motort… egyszóval kellemetlen, nem jó. Százharmincnál lassú őrület, fölötte a halál. És a 3,2 literrel ellentétben úgy benyel hat litert, mint a pinty. A kombinált fogyasztás így 5,2-5,4 liter körül alakult. (Gyári: 3,6 liter)
Persze ma már kötelező, hogy a modellpalettán jelen legyen egy alacsony emissziójú verzió, ez érthető. De sajnálom, ebből az ecoFLEX-ből leginkább a flex maradt meg, és önnek is eszébe jut majd, csak türelem.
A futómű ugyan állítólag keményebb, sportosabb, de még így is inkább érződik puhának, kényelmesnek, nincs itt semmi, ami a legkisebb mértékben is száguldozásra sarkallna bárkit is. A csatolt lengőkaros fenék ugyan néhanapján tesz egy kósza kitörési kísérletet egy-egy kanyarközépi hosszbordán, de mindegy, ez az apró megingás nem oszt, nem szoroz. A kormányzás kisautós, könnyű, nőies, a fékek viszont erősek, jól adagolhatóak, kifejezetten tetszettek.
Sajnos a Corsa 1.3 CDTI ezzel az ecoFLEX csomaggal nem képes felsorakoztatni meggyőző érvet mezei testvére ellenében, ráadásul annak hatsebességes váltójával tényleg alacsonyan lehet tartani a fogyasztást városon kívül. Úgy is csak a kombinált végeredmény számít, azt pedig a kútoszlopnál kapjuk meg, biztos vagyok benne, hogy értelmesebb döntés.
Feltéve, ha van 4 578 000 forintja egy tisztességesen felszerelt (Cosmo) 1.3 CDTI-re, a húszezer forinttal olcsóbb ecoFLEX-et felejtse el. Vagy vegyen kicsivel 3 millió alatt egy fapados egyliterest, két légzsákkal (négy lufi csak a negyedik felszereltségi szinthez – Sport – jár alapáron) és ne kérjen fejegységet, a 73 000 forint töredékéért kap legalább olyan jót.
