Autók kétszázezer forintért

Volkswagen Golf II 1.6 (1988)

Kétség nem férhet hozzá, ez a Golf egy igazi üveggyöngy a kecskeszarban. Polírozhatnám magam, hogy biztos kézzel nyúltam bele a tutiba, a rutin az ugye rutin: hiába meséli Pista a kétes valóságtartalmú seatos sztorijait, hiába kell két kéz Csikósnak, hogy összeszámolja, hány autót venne egymillióért, ötvenezres autója egyiküknek sem volt. De igazából én is szemellenzővel rohantam a zöld dízel Corsa irányába, amit már előre kinéztem a kínálatból. Aztán mégis elcsábított a piros Golf.

Istenem, egy piros kettes Golf. Mit jelentett ez még tíz évvel ezelőtt is. A nyugati jólét megtestesítője. Nem a papperes, pfenningenként összekuporgatott 124-es Merci, hanem az igazi dolcsevita, a fiatalok bulimobilja, öt ajtóval, hogy beférjünk hatan, és irány a Balaton. Hangos kipufogó, recsegős hifi, sportkormány: hogy is kerülhetett ez a murvára 115 ezres cédulával? Nem tudtam ellenállni neki, bár a Corsa ötliteres fogyasztása erősen nyomta a mérleg másik serpenyőjét, muszáj volt elvinnem a kereskedés legolcsóbb autóját.

Egy Volkswagen. 1988-ból. Az extralista egysoros: tetőablak. Bár a bohémság ültetett a bal egybe, ez egy végtelenül józan autó. Mondhatnánk: nincs, ami tönkremenjen benne, de erre némileg rácáfol a két szambás hátsó lengéscsillapító. Meg az utolsókat rúgó kuplung. Meg a bal hátsó ablak. Meg a kilincs. Na jó, mondjuk azt, nincs olyan alkatrésze, amit tízezernél többért kellene javítani. Ez a fillérekért fenntartható autó, újonnan is viccesek az alkatrészárak, de ilyen autóval inkább a bontóssal szokás barátkozni. Nemrég vettem háromszáz forintért egy kilincset szivar Audihoz, ehhez is hasonló árak vannak.

Százezres autónál mások a szempontok, mint egy rendes használttesztnél. Itt nem érdemes azon fanyalogni, mennyire kopott a támlaállító tekerentyű, az már rég leesett. Két fontos kérdés van: mennyi van a vizsgáig és megy-e. Az első válasz magyarázza a Golf alacsony vételárát, hiszen fél év múlva lejár a műszakija, akkor bizony valamit ki kell találni. A második válasz pedig igen, amit ugye Pista Vectrájáról nem lehet elmondani.

És nem csak úgy megyeget, épphogy vonszolja a belét, hanem büszkén berreg: őszinte bizalmat ébreszt az emberben. Indításkor fél percig ugyan kicsit csettegett az egyik hidrotőkéje, de ha valakinek kell, egy ezresért tudok szerezni. Az pedig nem volt fair Csikóstól, hogy akkor fényképezett bele a kipufogócsövébe, amikor az automata szívató még dúsított – mert ez ugye karburátoros, egyszerű, mint a százas szög.

Sose volt szerencsém újszerű kettes Golfhoz, de ez így, háromszázvalahányezren álló órával is autó még. Érezni, hogy volt gazdája, mielőtt beszúrták a csavarhúzót a leeső bal hátsó ablak mellé és ráhúzták a förtelmes üléshuzatokat. A váltókulissza megszokást igényel, a sportfogantyú ellenére felkarból kell tolni a hármast, a kuplung is nagyon fent fog már és olyan, mintha krumpliszsákba taposnánk, de levitézlett hangulata ellenére jó vezetni. A kormányban van élet, a fék rendesen fog, az egyhatos motor húz. És ezzel bőven kimeríti a megy fogalmat.

Amit azonnal cserélni kellene rajta, az a két hátsó lengéscsillapító, mert a rövidre sikeredett próbaúton is folyamatosan ringatott. A kuplung is hamarosan cserés lesz, bár pár hónapot még talán kibír, a sofőrajtó kilincsét is jobb lenne kicserélni, hogy ne kelljen thai masszázzsal kiérdemelni a bejutást. De mindezt összeszámolva nagyjából ötvenezer forintos javításra számíthatunk, attól függően, hogy milyen az alkatrészforrásunk.

Az autó fílingje pedig megfizethetetlen. A tetőablak, ez a csodálatos találmány, hibátlanul működik, a rádió a legjobb helyen, a műszerfal tetején (bár éppen nem működik), a sportdob pedig zsíros dörmögéssel biztat a gyorsulásra. Rozsda – hát igen, az akad mindenütt, ez lehet a legnagyobb akadálya a novemberi újravizsgáztatásnak. Vagy egy tehetséges vidéki lakatos, vagy egy nagyon jóindulatú vizsgabiztos kell ahhoz, hogy megkapja a következő matricát a hátsó rendszámra. De szétszakadni nem fog, ott még nem tart az enyészet.

Utólag könnyű bölcsnek lenni, de Pista bizony nem bírt a vérével, amikor kiszemelte a Vectrát. Nagy motor, nagy kasztni – ezzel nehéz vitatkozni, de amikor benéztünk a motorterébe, azért látszott, hogy sok szigszalaghuszár varázsolt már benne. Menet közben pedig kiderült, hogy a futóműve is gané, pedig ha ezek nem lennének, és működne is, bőven megérné a pénzét.

Csikós Puntójának is vannak erényei: egyrészt szemtelenül fiatal a két kotványhoz képest, és nem ordít róla elsőre, hogy csöves autó. Még másodikra sem, hiszen a belseje teljesen kulturált, nincs benne semmi gusztustalan – amit nem mondhatnánk el a Golfról. És nem kell azonnal hozzányúlni, csak két perc múlva majd. De a vezetésétől viszolygok, mert se egyenesen menni nem akar, se kanyarodni, a motorja búg, de nem húz, a kormánya szerencsekerék. Csajnak mégis inkább ezt venném, mint a Golfot, mert azzal azért egy-két sarokkal odébb kell parkolni, ha olyan helyre megyünk.

Ettől függetlenül a szavazógépen a kettes Golf kéne pontra kattintanánk mindhárman.

Igazából egyikünk sem hitte, hogy kétszázért használható, vizsgás autót lehet kapni kereskedésben. Hiszen ebben az árban még a díler még oly szerény árrése is benne van. Ehhez képest kellemesen csalódtunk, hiszen őszinte, leharcolt, de működőképes gépek közül válogathattunk, még ha némelyikhez kell is egy kis hozzáértés, illetve gyomor.

A jó hír az, hogy ebben a kategóriában is lehet találni autót, ami még elhúzza a belét pár hónapig, de érdemes előtte higgadtan összeszámolni, mennyi is a vége, aztán úgysem annyi lesz. Itt minden köbcentiért kifizetett 18 forint illeték számít, de még inkább az, hogy mennyit hagyunk majd ott a szerelőnél.

Egyértelműen látszik, hogy zöldfülűként tilos belenyúlni ilyen rozsdaboglyákba, annak jó vége nem lesz. Ebből a hármasból a Golf egyértelmű győztesnek tűnik: meg kell venni százért, rákölteni még százat és használni, amíg megy. Le a kalappal. A mexikói kajálda előtt, amit útba ejtettünk, szintén. Ott legalább minden hibátlan volt.

Folytatjuk.