Fiat Freemont bemutató

Valami sántít ezzel a Fiat Freemonttal. Nem néz ki rosszul, a hátulja kimondottan harmonikus, de az orráról süt az amerikaiság. Még mielőtt tudtam volna, hogy ez tényleg egy Dodge, éreztem, kilóg a lóláb. Igaz, nem feltétlenül rossz, ha egy autó kilóg a sorból, de a Freemontnál nem szándékos, hogy nem illeszkedik a Fiatok közé: ez volt, ezt kellett szeretni.

Eltekintve attól, hogy nekem egy 489 centi hosszú, 188 széles és 172 magas autó egyszerűen túl nagy, vagány a forma. Az egyterűekhez képest hosszú és magas motorháztetővel már-már terepjárónak látszik, és persze így is próbálják eladni, hiszen később lesz belőle összkerékhajtású is. Egyedül a Fiat-embléma hat idegenül az orron: a szelíd Panda–Linea–Dobló vonalhoz nem illik ez a masszív, egy tömbből faragott dizájn.

A fara már barátságosabb: a hatalmas hátsó lámpák kicsit a Ford C-Max Grandra emlékeztetnek, de jobban illeszkednek ehhez a sarkos dobozhoz. Ráadásul LED-esek is, esti fényben egészen más karaktert adnak az egyszerű hátulnézetnek, mivel kör alakban gyulladnak ki a pontszerű fények.

A kicsit sunyi külső után meglepően kellemes a beltér: nem bonyolították túl a műszerfalat, de legalább nincs tangóharmonika-szerű gombrengeteg, mivel a kevésbé fontos funkciókat az érintőképernyőn keresztül lehet kezelni. A klímának, a rádió hangerejének és az állomáskeresőnek jutott külön tekerőgomb, ezek azonnal érthetők, viszont a kormányon kicsit nagy a zsúfoltság: ide többször le kell nézni, mint aminek örülne az ember.

A csőműszerekben legalább van egy piros karika, ez némileg feldobja a kissé proli, matt ezüst dekorokat, amúgy az egérszürke mögött hűvös kék háttérvilágítással találkozhatunk a gomboknál. A vezetőülésből körülnézve még a középső visszapillantó fölötti, utasteret ábrázolni hivatott tükör tűnik fel, de sajnos azzal, hogy kibillentve először a műszerfalat mutatja, vissza kell pöckölni a helyére, hogy a hátsó üléseken rosszalkodó gyerekeket láthassuk benne.

Egy hétüléses családi autó esetében fontosabb a csicsás műszerfalnál, hogy a belteret hogyan lehet variálni. Már a beszállásnál feltűnik, azzal próbálják ellensúlyozni a konkurensek praktikus tolóajtaját, hogy a hátsó ajtókat derékszögben ki lehet nyitni. Ettől ugyan nem lesz nagyobb a nyílás, amelyen keresztül be kell mászni a leghátsó üléssorba, de könnyebben oda lehet férkőzni, ha van elég hely koppanásig kinyitni az ajtót.

A sajtóanyag szerint 32 kombinációban lehet elrendezni az üléseket: nem próbáltam végig mindet, de ügyes például, hogy a jobb első ülés támláját is le lehet buktatni, így egészen hosszú IKEA-bútorokat is be tudunk csúsztatni az utastérbe. A második üléssor előre-hátra tologatható, de ezzel csak az dől el, hogy középen vagy leghátul minimalizáljuk fél araszra a lábteret, olyan helyzet nincs, ami hét felnőtt kényelmes utazását lehetővé tenné.

Ez már azért is lehetetlen, mert a középső sor üléspadja két teljes értékű fotelt tartalmaz, meg egy csökevényt középütt, de legalább a két szélső hely kényelmes.

Ha fel van hajtva az összes ülés, mindössze 145 liternyi raktér marad mögöttük, viszont ötszemélyes konfigurációban már tetemes 758 literbe pakolhatunk, ami nemcsak egy hétvégi piknikhez, de akár egy kéthetes kempingezős nyaraláshoz is elegendő. Teherautó üzemmódban 1461 liter a maximálisan elérhető raktér: ez nem is olyan rossz, úgy, hogy bent marad az összes ülés és sík a padló.

Olyan funkciókat rejtettek még az ülésekbe, mint a kihajtogatható ülésmagasító a második sorban – ezzel nagyobb gyerekeknek meg lehet spórolni a gyerekülést, továbbá a jobb egy alatt is van egy csempészrekesz is, ahová olyan tetszőleges kegytárgyakat rejthetünk el, amiket útközben nem akarunk elővenni.

A hét ülés csak a kezdet: meglepő extrákkal halmoz el minket a Freemont alapáron. Lapozzon, különben sosem tudja meg, ingyen van-e a mozizás.