A zajszigetelésről is csak jót mondhatok, az Antara nagyon pozitív csalódás volt. Szélzaj még autópályán sincs, csak a futómű felől hallatszik be némi duruzsolás. A motortér szigetelése is jó, ha nem gyorsítunk, gyakorlatilag hangtalanul jár a 184 lovas, 2,2-es dízel, de azért alapjáraton és intenzív gyorsításnál behallatszik a kerregés.
Eddig tehát minden rendben, az Antara jó nagy és kényelmes, komfortos és kulturált, vagyis ha SUV-t vennénk, de nem szeretnénk a világ minden pénzét egy jelvényért és valami dögös dizájnért kivágni az ablakon, ez a mi autónk. De akkor miért utáltam mégis, mi tette elviselhetetlenné? Kicsit leszek csak elfogult, ígérem. Nem szeretem a dízeleket, három liter alatt legalábbis nagyon nem. Ez az új Opel-dízel ugyan erős, mint a dög, mégis van egy-két rossz tulajdonsága, és akkor a váltóról még nem is beszéltünk. De fogunk, megígérem.
A motorral egyetlen problémám volt csupán, idő kell neki, amíg összeszedi magát. Lenyomom a gázpedált, várok, várok, várok még egy kicsit, és akkor bumm, kezdődik a tűzijáték. Becsületére szóljon, hogy már 1400-1500-as fordulaton is tisztességesen dolgozik, és ha végre tölt a turbó, húz, mint a barom, de nagyon lassan kel életre. Az elindulásnál is gondom volt, sokszor lefullasztottam, sőt, néha kettesben is leállt a motor, ha túlságosan lelassult a kocsi. Úgy éreztem magam, mintha újra mazsola lennék, vagy falábam nőtt volna. Később rájöttem, ezzel csak nagy gázon, csúsztatott kuplunggal lehet elindulni. Hiába, sok az a közel két tonna, amit cipelni kell.
Sajnos a váltó is nagyon kelletlen. Nem pontatlan, csak mintha sosem akaródzna neki megmozdulni. A legjobb, ha az elindulást kivéve végig harmadikban hagyjuk. Nem minden esetben lesz elég a fordulat a lendületes közlekedéshez, de még mindig jobb a kuplunggal és a gázzal játszani, mint ezt a dolgozni nem akaró szerencsétlen váltókart noszogatni.
Ha ön figyelmesen olvasta ezt a cikket, mostanra talán egyedül is rájött egy újabb, igen bosszantó hibára, hogy az Antara keményen bólogat. Erős motor + lassan eszmélő turbó + kelletlen váltókar = bólogató autó és előre-hátra dülöngélő utasok. A tesztautóban sokszor úgy éreztem magam, mint a videoklipekben a feka srácok az ugrálós kocsijaikban, azzal a különbséggel, hogy nekem egy porcikám sem vágyott erre az egészre. Az Antarával kifejezetten nehéz volt szépen, egyenletesen menni, városban folyton rángatott, lefulladt, megtorpant, és ez sajnos meg is ölte az élményt.
Pedig ezzel a kocsival tulajdonképpen csupán egyetlenegy dolog nem stimmel, a kézi váltó. Egy automatával imádtam volna. Erős a motor, 11 litert fogyaszt városban, ami nem rossz egy közel kéttonnás géptől, ráadásul csöndes és kényelmes, tágas, szép az utastere, és tele van praktikusan elhelyezett tárolórekeszekkel, szóval az Antara tökéletes családi SUV, csak nem ezzel a motor-váltó kombóval. Így gyakorlatilag használhatatlan, aki megveszi, magára vessen. Én szóltam. Automatával azonban melegen ajánlom.
A 2,2-es dízelnek van egy 163 lovas változata is, ez 7,9 millióról indul, ha azonban automata váltót is szeretnénk bele, kénytelenek leszünk megvenni az Enjoy felszereltségű modellt, melynek ára 8,6 millióról indul. Ésszerűnek tűnik hát megvenni az erősebbik, a tesztben is szereplő dízelmotorral az Antarát, hiszen így 9,1 millióba kerül automatával, viszont ez már Enjoy Plus felszereltségű. Érdekes, hogy a kézi váltós mindössze százezer forinttal olcsóbb, újabb nyomós érv az automata mellett.
