Opel Astra Sport Tourer 1.7 CDTi Cosmo

Bár a beltér nagyon csendes és minőségi hatást kelt, azért meg kell említenem, hogy a visszapillantó-tükör állító konzolt valaki előttem már sikeresen belenyomta az ajtókárpitba - gondolom be akarta hajtani a tükröket - és az A-oszlop-műszerfal találkozásánál is csúnyán elállt egy elem, ezen kívül más anomáliát nem sikerült felfedeznem. (A kisördög azonban csak azt mondatja velem, hogy Golfban még ilyesmivel nem találkoztam.)

Tesztautónk a Cosmo-felszereltségen túl természetesen kapott extrát bőven. Így, ebben a formában valószínűleg egyetlen (vagy nagyon kevés), idehaza megvásárolt Astrát sem rendelnek majd. Én is gond nélkül kihagynám a 250 ezer forintos FlexRide-rendszert, a 280 ezres, 7 hangszórós, navis fedélzeti központot vagy a 18 colos kerekeket, bár utóbbiak kétségkívül jól mutatnak, szépen kitöltik a kerékjárati ívet.

Amit viszont nem hagynék ki, mindössze 149 ezerért pláne nem, az a fantáziadús névre hallgató Sportülés-csomag. Na nem azért, mert a Mansell-kanyarban jól tart, hanem azért, mert egyszerűen kényelmes, tág határok között állítható és a combtámasz is kivételesen jól eltalált. Eleinte feszengtem ugyan egy kicsit, a háttámla keskenynek tűnt, de hosszútávon rájöttem, hogy jó az, ha oldalról is támaszt, így szinte kikényszeríti a hátgerincnek jó ülőhelyzetet.

Miután megbarátkoztunk a kezelőszervekkel, beröffenthetjük az erősebbik kisdízelt. Ez a jól ismert 1.7 CDTI 125 lóerős és 280 newtonmétert leadó változata. Bevallom, nem fűztek kellemes emlékek hozzá, zajosnak, kelletlennek ismertem meg az előző generációkban, a katalógusadatok pedig nem mondanak sokat. Pedig érdemes észrevenni, hogy 7-8 évvel ezelőtt a nagyobb turbódízelek tudtak ennyit és már akkor is elfogadhatóan dinamikusnak minősültek.

Be kell vallanom, hogy kellemesen csalódtam. Elsősorban a meglepően jó zajszigetelést érdemes megemlíteni, amely nem csak a motor kellemetlen karattyolását, hanem a menetszelet és a gördülési zaj túlnyomó többségét is kiszűri. Fülünkbe már csak a megnyugtató mormogás és 130 felett a visszapillantó-tükrök körüli apró süvítés jut el, semmi más.

Említettem már a FlexRide rendszert, mint fölösleget, hiszen egy ilyen családi kombinak annyira hiányzik a Sport-mód, mint drótos tótnak a hanyattesés. Próbából rányomtam a gombra, de azon kívül, hogy a szervó kicsit bekeményített és a műszerfalvilágítás vörösre váltott, nem történt semmi. Már a benzines Astránál megfigyelt ideges gázreakció (melyen leginkább az elektronikus gázpedál átkalibrálásával lehetne segíteni) még hirtelenebb lett, a dízelhez járó nehezebb kuplunggal kombinálva pedig csak rontott az autó kényelmes-nyugalmas karakterén. Az alapbeállítás éppen jó, nem kell itt variálni, nem vadászgép ez.

A motor az 1500-3000-es tartományban erős igazán, fölötte drasztikusan elfogy a kakaó és talán akkor vehető észre leginkább a különbség a kétliteres turbódízelhez képest, amikor egyesben éppen csak meggurítva kapcsolunk egy másodikat. Ha nem figyelünk oda és a fordulatszámmérő mutatója csak valahol az ezres skála körül kolbászol, akkor hajlamos lefulladni. Dugóban araszolva ez kicsit kellemetlen, a nehéz, kemény kuplungpedálon táncolás pedig felér egy vádligyakorlattal.

De az élet nem csak rakpart és dugó, ezt leszámítva pedig kifejezetten kellemes családi kombi az Astra Sports Tourer. A hatfokozatú kéziváltó karját ugyan két centivel előrébb helyeztem volna, de maga a szerkezet – bár mesterkélten nehezen mozdul a kulisszában - pontosan kapcsolható és a fokozatkiosztás is remek. Az ötödik-hatodik fokozat hosszú, sztrádatempónál is alig valamivel 2000 felett forog a motor, ilyenkor minden különösebb zsonglőrködés nélkül tartható az 5,2-5,5 literes fogyasztás. Városban ugyan hajlamos egy literrel többet kérni, de ehhez már súlyos és sűrű forgalomra van szükség.

Ráadásul – sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom egy dízel Astráról – vezetni is jó. Persze nem úgy, mint egy GT3-as 911-est, de ebben a kategóriában az eddig etalonnak számító Focusnak bizony össze kell szednie magát. Ezt elsősorban a jól eltalált futómű-karakterisztikának köszönhetjük, hiszen magában a konstrukcióban (elöl McPherson, hátul csatolt lengőkar) semmi nóvum nincs.

Ügyesen leköveti az út felületét, de a hibák, kellemetlen felütések félúton a fenekünk felé elhalnak, ennek ellenére egyáltalán nem puha, kifejezetten feszes, hosszú kanyarokban is stabil, érezhetően ráterhel ugyan az ívkülső kerekekre az 1418 kiló de biztosan ragaszkodik az ívhez. Szokatlan ebben a kategóriában.

A kormányon ugyan túlzott visszajelzést ne várjunk, de érezzük, hogy pontos, az autó orra hezitálás nélkül leköveti minden mozdulatunkat. Bár valószínűtlen, hogy ezek a tulajdonságok helyezik majd az Astrát a konkurrensek elé a vásárlók szemében, mindenesetre jó tudni, hogy számíthatunk rá akkor is, ha sietni kell.

Kérdés, hogy mindezt mennyi pénzért? Tesztautónk ugyan – mindennel együtt – 8 410 500 forintba került kedvezmény nélkül, de mint említettem, felejtsék el ezt a kombinációt.

Az Astra Sport Tourer ezzel a motorral és a négyből a harmadik legmagasabb, Cosmo felszereltséggel - melyben a kétzónás klímától, hat légzsákon és a hárombetűsök garmadáján át a tempomatig minden benne van - jelenleg 6 225 000 forintba kerül.Ez azonban ne riasszon el senkit, hiszen tudjuk, hogy ma, egy kereskedésbe belépve azonnal nyertünk legalább négyszázezret, ráadásul tán még afrikai cserediák-igazolványra is kapunk kedvezményt. Ha pedig megfejeljük a jelenleg futó, 541 ezres kampánykedvezménnyel, akkor bőven hat millió alatt vagyunk. Az pedig már a hoppá-kategória egy ropogós, jól felszerelt új kombinál.

Mennyire lehet játszani az árral a legnagyobb konkurenseknél? A Golf Variant Comfortline az Opelénál gyengébb, 105 lóerős 1.6 CR TDi-vel és ötfokozatú váltóval 6 539 250 forint, ami már önmagában több, mint az Astra indulója, a 140 lóerős kétliteressel és hatos kéziváltóval 7 283 000 forint. Az Octavia Combi Elegance a kisebbik dízel 105 lóerős változatával és a remek, hétsebességes DSG-vel 6 770 500 Ft. A 115 lóerős Focus Kombi 1.6 TDCi Titanium 6 415 000 forintért már veszélyes ellenfél, de a Renault Mégane Grandtour Dynamique 5 740 000-ért a 130 lóerős dCi-vel még keményebb, bár annyival öregebb modell.

Hogy ezekkel az árakkal még mennyit és hogyan lehet játszani, azt csak a kereskedésekben derülhet ki. Mindenesetre ha arra kerül a sor, hogy családi kombit választ, akkor ki ne hagyja a pixisből az Astra Sports Tourert, mert ezzel az 1.7 CDTi-vel egy józan, ésszerű és kevés kompromisszumot kívánó termék az autóipar legnehezebb szegmensében.