Menetpróba: Audi A6 Hybrid (2011)

Körülbelül most jutott el oda az autóipar, hogy a dízel igazi alternatívájává lett a hibridhajtás. Fogyasztásban, teljesítményben – és igen, lassan már árban is. Ezt, úgy tűnik, végre az Audi is elfogadta – kellett hozzá tizennégy évnyi figyelés, számolgatás, némi kőolajár-ugrás, no meg a divat is. E felismerés első kézzelfogható jeleként vezettünk már idén kicsi, Wankel-motoros töltővel kiegészített A1-es prototípust, illetve szériagyártásra érett Q5 hibridet.

Ám míg a Q5 hibridet el lehet intézni egy kézlegyintéssel, mint rétegmodellt, most megkaptuk az Audi áramvonalas karosszériába öntött, négy kerékre tett állásfoglalását az alternatív hajtás mellett – itt az A6 hibrid, a cég mainstream modelljei közül a legemblematikusabb darab. Azért is nagy lépés ez, mert kevés más gyártó fejlesztette olyan intenzíven a dízelmotorokat az elmúlt három évtizedben, mint az Audi, s még alig pár évvel ezelőtt is úgy tűnt – ezekkel a kocsikkal húzza már ki azt a kis időt a teljes elektromos hajtás elterjedéséig. Hát nem.

A legutóbbi Audi-bemutató egyáltalán nem arról szólt, amilyen címkét rátettek az eseményre. Elméletileg az új A6-os kombi, azaz Avant elővezetésére vittek ki bennünket Németországba, gyakorlatilag az új farrész megjelenése feletti hozsannát elnyomta egy sosem tapasztalt élvezetességű dízelmotor bevezetése – a 650 newtonmétert három literből kifacsaró, brutál V8-hangú, biturbós dízelé. És akinek a bemutatón Karübdisz, azaz a szuperdízel nem volt elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmét az Avant-ról, annak ott állt Szkülla is a parkolóban. A hibrid A6-os. Igaz, nem kombiban, hiszen olyan ebből nem készül.

Ára persze még nincs, hiszen leghamarább jövőre kezdik a forgalmazását, apró módosításokat hajtanak addig még végre rajta, de 99,9 százalékban azért ez már a real thing, a környezettudatos menedzserálom négy karika lítiummal tálalva.

Ahogy a Q5-nél, az Audi most az A6-nál sem merészkedett a Toyota által már fényesre koptatott ösvényre, így a különleges bolygóművel összekapcsolt elektromos-benzines hajtás egyelőre másé marad. Talán éppen szabadalmi okokból is, ahogy azt a GM range extenderes Amperájánál és Voltjánál is láttuk.

Az A6-ban tehát nincsen Robespierre-i forradalom a motorháztető alatt – a már ismert, 211 lóerős, 350 newtonmétert tudó 2.0 TFSI-négyhengereshez a ma ismert talán legjobb automata, a BMW-kben és más Audikban is használt, nyolcgangos tiptronic kapcsolódik. A hibridizálás jegyeként azért találunk spéci megoldásokat.