Ezért van az, hogy pár éve azt mondtuk egy középkategóriás autóra: lényegében csak dízelmotorral szabad megvenni. Két liter körüli szívó benzines 140-160 lóval? Ugyan már: menni nem ment, cserébe tényleg annyit evett, mint az állat.
De szerencsénk van, újra kezdenek lenni rendes benzinesek. A Peugeot 508-ban lévő motor nem a legjobb példa, hiszen létezik már pár éve, például a Miniben, sőt, a 308 enyhe túlmotorizálására és a Citroën DS3 teljes megbolondítására is használták.
Az 508-ba viszont pont jó. Nem sok, nem kevés. Bár az első benyomásom nem ez volt, mivel Gyulavitézzel felkerestük a Kárpátok ürömi nyúlványait, és itt hangsúlyozottan jött ki a motor-váltó-508 társítás hátránya. Az a bizonyos lyuk, ami az egyes és a kettes fokozat között van.
Ez azért kényelmetlen, mert a kettes nehezen használható olyan kis tempónál, ahol az ember szívesebben hagyná kettesben a váltót, mondjuk kis utcába fordulva. És ilyenkor, főleg ha nem sík az út, 1500 alatt tényleg nem történik semmi, de semmi. A jelenség 30-35 táján kezd megszűnni, aztán negyventől viharos intenzitással érkezik a nyomaték, úgy, hogy közben nyikorognak a gumik.
Ez a természet hamar rászoktatja az embert, hogy az egyest jobban kihúzassa, de a hegyi emberek szerintem így sem fogják szeretni. Tévedés ne essék, itt nem versenyautó-szerű tulajdonságokat várnék, hanem hogy a városi forgalomnál ne legyen tíz százalékkal lagymatagabb az 508-as, ha az ember elváltja húsznál a kettest. Persze ettől nem dől össze a világ.
Aztán hamar kiderült, mi az oka. Valamiért olyan hosszú áttételt választottak a ketteshez, hogy az 508 megfussa vele a százat, sőt, közel száztízet is. Amikor ezt kipróbálja az ember, azt mondja: a fene egye meg, zseniális ez a motor! Elforog majd' hétezerig, nem szabályoz le bántóan dadogva, utána is csak húz-húz-húz. Istenem, ma már ilyesmit ritkán érezni, higgyék el, a fordulatszámnál nincs jobb dolog. Pláne, ha kraft is jár hozzá.
Igazából a 156 lóerős teljesítmény nem írja le elég jól, mennyi ez a kraft. Mert jár hozzá 240 Nm nyomaték is. A dízel jellegű nyomaték és a fordulatszám-orgia jó kezekben veszélyes kombó: egy 1,6-os HDI-t, de még a kétliteres, 140 lovas dízelt is megeszi reggelire, ha gyorsításról van szó. A 163 lovas HDI-t már nem, de abban sokkal jobban kell bűvészkedni a váltóval.
Hogy miért? Mert a benzinmotor esetében ugyan nem használható az első 1500 fordulat, ami nincs máshogy a dízelnél sem. Csakhogy az 1.6 THP motor elforog hétezerig, míg a dízel kínlódva ötezer fölé túrázza magát, de akkor már kifulladt. Hát ezért szeretem én a turbós benzinmotort jobban, mint a dízelt, akkor is, ha kicsi.
A többi fokozat egyébként a kettestől felfelé már tökéletesen követi egymást, semmi baj, sőt. Ha már gyorsítani nem akarunk, városban elbírja a hatodikat a motor, amivel szintén übereli a legtöbb dízelt. És hozzáteszem, érdemes is használni, mert a számítógép szerint 50-60 táján haladva 3,5-4,5 l közötti a pillanatnyi fogyasztás, vagyis ez már olyan benzinmotor, amelyik keveset fogyaszt, ha lassan megy. Igaz, ha gyorsan, legurul a torkán a 12, de a normális fogyasztás tényleg nem elméleti lehetőség. Még országúton is reális a 6-6,5 liter. Autópályán viszont már kilenc liter az alap – én vegyesben 8,2-8,4-es átlagokkal jártam vele, ami jó érték egy hasonló erejű motortól.
