Ha valaki egyszerű, gondtalan autózásra vágyik, ilyen kocsit kell vennie. Jók a bizonyítványai, sokat tud, keveset kér, nem is drága. Mégse veszik majd sokan, de ez legkevésbé az új Kia Rio hibája.
Ez a Rio az autózás olasz kávéfőzőgépe. Igazából napi használati eszköz, tökéletesen teszi a dolgát, az ember sokszor el is felejti, hogy van neki egy ilyen a pulton. Elkészíti rajta a kávét, nyugtázza, milyen finom, aztán megy a dolgára. De épp van benne annyi sziporka, hogy szeretni lehessen - ellentétben a sárunalmas hűtőszekrénnyel és a mosogatógéppel. Ha már a konyhában járunk.
Mindent tud, amit egy átlagautónak tudnia kell, de nincs benne szinte semmi olyan, amitől az ára a legcsekélyebb mértékben riasztóvá válna. Hiányzik belőle a tolatóradar, a navi, a sávelhagyás-figyelő, az önfelgyulladós fényszóró, az esőre kalimpálni kezdő ablaktörlő, a hátsóülés-tologatás felemelő lehetősége, de még a motoros hátsó ablak is. Könnyűfém felni nincs – de van helyette könnyű fémfelni, dísztárcsával, nesze. Valljuk be, a fentiek közül egyik sem olyan tétel, ami miatt szakadékba kellene ugrani vékony széldzsekiben.
Ennek megfelelően a kisebbik, 85 lóerős benzinmotorral, EX Limited kivitelben a Rio nem is kerül ötmillióba, csupán 3,6-ba. Sőt, akciósan most csak 3,35-öt kérnek érte, és – elnézve a magyar autópiac helyzetét – ez az engedmény tartós lesz. Ezzel alatta mérik a Yarisnak, a Corsának, de azért nem sokkal. A Kia-öntudat erősödik, és joggal tesz így.
Mert a Kia először megtanult megbízható autókat készíteni. Aztán rájött, ha konkurálni akar a minőségi lécet feltevő európaiakkal, érdemes némi alázatot is mutatnia – létrehozta hát a Koreán kívüli fejlesztőközpontjait, nemzetközi tesztelő-, tervezőgárdával. Innentől lett jó futómű, váltó, fék is ezekben a kocsikban. Majd az autói formatervét is rendbe hozta, ehhez pedig úgy tett, mint Lenin, és az internacionalizmus erejét hívta segítségül.
Azóta a Kiák karakteresek, modernek, harmonikusak – megkockáztatom, hogy a formájuk letisztultabb, emlékezetesebb, mint a cégen belül feljebb pozicionált Hyundai-oké. Mindehhez jön a hétéves garancia, no meg a tömegek szeretete, és kész a nyerő lapcsomag. Utóbbi kapcsán kicsit elemezgettem a Népítélet eredményeit, és rendkívül érdekes konklúzióra jutottam. Elárulom, a Rio szuperül jött ki belőle.
A Rio a legjobb?
Évek óta csak járatjuk a szánkat, hogy a koreai autók ilyen jók, olyan jók, amihez némi alapunk azért van. Részben a megbízhatósági statisztikák, részben az ismerős szerelők véleménye, részben pedig az olyan vásárlóelégedettségi felmérések, mint például a nemzetközi J. D. Power, vagy akár a saját, lassan a 49 ezredik bejegyzéséhez közeledő Népítéletünk adja a támpontot. És ezek a statisztikák mindegyik rendszerben hasonló képet mutatnak.
Mintegy unaloműzőként felütöttem hát a Népítéletet a Rio konkurenseinél, és megnéztem, melyiket, mennyire szeretik a gazdik. A Ford Fiesta például pont a középmezőnyben helyezkedik el, 7,43 pontjával 54. a 104 autótípust számláló listán. A Corsa? 7,80-nal a 18. legkedveltebb az összesen 57-féle Opel közül. Hasonlóan nagyon középszerű a Yaris 8,1-es pontszáma a 93 tagot számláló, erős Toyota-mezőnyben – ezzel ő csak az 58. helyre lép fel.
A Citroen C3-at (7,18, 29/43), a mostani Swiftet (7,44 és 22/34), a nemrég leköszönt Micrát (7,58 és 47/78), a Chevy Kalost (7,82 7/12) nem szeretik túlságosan a népek a számok szerint. A másik irányban, a kedveltségi lista tetején lakik a Mazda 2 (8,71, azaz 5. az 52 közül), a Peugeot 207-es (8,07, 7/39), a Renault Clio (8,15, 8/62), a régebbi, de már gömbölyű Swift (8,37, 5/34), a Hyundai i20 (8,78, 7/45).
És a Rio? Csak az előző típusról van adatunk, de az mellbevágó. A 35 autót számláló Kia-listából ő az – DZSÁRÁÁÁÁM! – első. 8,73-as szeretettséggel, amilyet a kisautó-mezőny egyetlen autója nem mondhat magáénak. A Riónak nincsen egycsillagos minősítése (pedig az szinte minden típusnál kötelezően előfordul), egyáltalán, kétcsillagosból is csak néhány. Ezt a kocsit, úgy tűnik, úgy szeretik tulajdonosaik, mint 1964-ben a Beatlest a népek. Ha élő Rio-szavazás lenne, a magukból kivetkőzött gazdik ott sikoltoznának a kordon mögött, letépett melltartókkal, kivörösödött arccal, elszakadt hangszálakkal, véres drótkerítés-nyomokkal a tenyerükön. Több mint megdöbbentő.
Ha a régi Riót ennyire imádták, az újért a betonfalon is átmennek majd, annyival autószerűbb, formásabb, ügyesebb jószág. Először is: meglepően tágas – nemcsak elöl, de hátul is bőséges benne a hely. Nem kicsit, nagyon. Elfér a térd, elfér a fej, és ha csak két-két fő ül a sorokban, a vállak is. Az ajtókivágások formája miatt kicsit azért hajolni kell, hogy bejussunk, de bent minden rendben van. Kisautó-mércével nem szűk a csomagtartó sem – 288 liter nem a világ, de még mindig a kategóriaátlag fölött van, csak a Fiesta fejeli meg hét literrel, ami igazából nem számít.
Persze nincs itt csoda, a Rio azért ilyen tágas belül, mert szép mennyiségű helyet foglal kívül is. 4045 milliméteres hosszával a legnagyobb a ferdehátú kisautók között – ebben az osztályban például még mindig vannak a régi kiskocsi-mérettel induló versenyzők (Yaris: 3750 mm) is. De igazán talán akkor érezzük, milyen nyúlánk az új Kia, ha tudjuk: az első béka-Multipla hossza még alatta maradt a négy méternek...
Amúgy rend van odabent és béke. A karosszéria masszív, a burkolatok felől nyöszörgésnek, zörgésnek semmi jele, s ez annak ellenére így van, hogy kevés a puha műanyag – értsd, szinte semennyit nem találni ilyenből. Az alaphangulat fekete, Addams Family-sztyíl, ahogy mostanában a német iparra kacsingató kiskocsiknál szinte kötelező.
Ezzel elöl még semmi baj, mert a három, fémes hatású betét, illetve a központi kijelző sötét narancsa oldja a komor hangulatot, s innen az üvegfelületek is nagyok, de hátul hamisítatlan a kriptahangulat – a Rio kiváló környezet ahhoz, hogy a végső ítélet közelgő napjához idomítsuk gyermekeink lelkivilágát.
Ha lapoznak, megtudhatják, mi lapul a cikk címadása mögött. Mert bizonyos szempontból tényleg egy ilyen Kia a legnagyobb fényűzés ma.
