Citroën Berlingo Multispace eHDI 1.6

A jól bevált egyterűre nem tudunk rosszat mondani. Formája kellemes, gyártási minősége korrekt, élhetősége kiváló. A Multispace verziós családi autót azonban utolérte a marketing munkacsoport keze, így megkapta a C4-ben megismert eHDI csomagot.

A franciák érzik ezt a bakancskülsőt. Még a hazai importőr sem próbál megtéveszteni azzal, hogy szépnek füllentik: „...formája bumfordi, de modern és dinamikus.” Oké, oké, ebben azért van egy zsíros ellentmondás, de a francia egyterű pont az, amit tényleg szeretni lehet bumfordiságáért. Ez már a Citroën C15 óta állandó: a Visán alapuló ős kisteher előzte meg a nagy sikerű Berlingo-generációkat.

Ahogy telnek az évek, egyre nagyobb az autó: akik tágas családi járművet keresnek, nem mehetnek el mellette. A belmagasság elöl egy méter felett, míg könyöklőtől könyöklőig 148 centi a távolság. Mivel ez nem a hétszemélyes verzió, hátul is bőséges a hely. Sokan máig teherautósággal vádolják ezeket az egyterűeket, de leszámítva a szimplább futóművet, már alig van nyoma a kisáruszállító géneknek. Ebbe dobozok helyett családot pakolnak, így a zajszigetelés pompás, a padlólemezt is rezgéscsökkentő réteggel vonták be – pedig a közös nyomócsöves dízelmotor felől sem jön sok vibráció.

Az üléskárpitok kellemesek, külön örültem az autó külső festésével harmonizáló színeknek, a gyerekeknek sem kell ingerszegény környezetben utazniuk. A 65 centis nyílással rendelkező tolóajtón egyébként könnyű a beszállás, nem kell forgatni a gyerekülést sem, fogjuk és betesszük. A háromszemélyes pad két ülése egyébként isofixes. A vezetőülések háttámláján masszív, lehajtható asztalt találunk: ha kell, ezen még el is játszik a csemete.

Keresztfiaim sajnálták, hogy nem lehet lehúzni a tolóajtó ablakát. Csak a kibillentéses szellőzés működik, amit egy ok miatt nem kedvelek: ha nem zárják be rendesen a fület és én is elfelejtem ellenőrizni, könnyen feltörhető az autó. A raktér ajtaján viszont külön is nyitható az üveg – ha nincs bent a kalaptartó, a csomagokat simán betehetjük így is; nem mindig van hely a hátsó ajtó kinyitására.

Elsőre tartottam a vezetőülés formájától, de hosszú úton sem vált kényelmetlenné. Jót kuncogtam viszont a könyöktámasz kiképzésén. Szemre jó a hossza, de a belső merevítő négy-öt centivel rövidebb, mint a külső szivacsos héj, így, ha csak a végén támasztunk, lefittyed a szivacs.

A műszerfal gombjait egész jól elosztották, minden érthető, előképzettség nélkül sem lesz gond senkinek a kétzónás klíma kezelése. A kormány mögötti kallantyúrengeteg viszont túlzás. Három jobbra, három balra, könnyen eltéved a kéz a tempomat, az index, az ablaktörlő, a multimédia meg a bohócváltó fülei között.

A Berlingo nagy előnye egy kombival szemben egyrészt az utastér bősége, másrészt a raktér mérete. A kalaptartó alatt 675 literes az űr, a plafonig viszont már 1350. Ha a kreatívan hajtogatható üléseket is kivesszük, máris befér 6000 söröskonzerv vagy háromezer pakk literes tej. Az autó négycsillagos EuroNCAP tesztje meggyőző, de nem csak a karosszéria erejében merül ki a biztonság: ABS, vészfékrásegítő, menetstabilizáló és kipörgésgátló segíti az életben maradást – emelkedőn indulásban is segédkezik egy ügyes automatika.

De mit takar az eHDI típusjelzés? Csikós már lejátszotta a maga harcát egy ilyen négyhengeressel, próbált gázolajat spórolni, félig-meddig sikerült is neki, igaz, éveket öregedett a teszthét alatt. A motor karakterisztikájához optimalizált, robotizált automata váltó és a start-stop rendszer áramfelvételét támogató fékerő-visszaforgatás papíron jó dolog. Kár, hogy olyan idegesítően viselkedik, hogy még a feleségem és a 12 éves keresztfiam is szóvá tette a bólogatást. Pedig Isten látja bokámat, igyekeztem folyamatos negyedgázzal haladni, hogy ne rázza a nagy testet a váltó – akármit csináltam, egyre csak bólogatott, a fogyasztás sem lett lelkesítően alacsony.

A legóvatosabb gázkezeléssel sem bírtam hat liter alá szorítani az étvágyát, de ha normálisan vezettem, néha kihasználva az önmagában rendkívül kellemes 1,6 HDI erejét, rögtön hét liter fölötti fogyasztást dobott ki a fedélzeti számítógép. A Börzsönyben autózva a feleségem megelégelte a hullámzást, és szigorú arccal rám nézett: „Sose vegyünk automatát, jó?” – hiába bizonygattam, hogy nem mindegyik ilyen, kénytelen voltam feltekerni a hangerőt, hogy legalább okunk legyen a bólogatásra.

Sajnos a hatfokozatú bohócváltó nem sikerült jól; már a nagyon kicsi emelkedőkön sem tolja fel magát lassan kettesben, középen megtorpan, megáll, majd lassan és rémülten visszagangol egyesbe, miközben a motor is akkorát csuklik, hogy majd' lefullad. Ha csak egy kicsit is szeretnek autózni, és legalább alapfokon elsajátították már a kuplungkezelésre és fokozatkapcsolásra alkalmas mozdulatsort, inkább egy kéziváltósat vegyenek: az 50 százalékos elégedettségi faktor biztos, hogy legalább 75-re ugrik fel.

Persze benne van a pakliban, hogy én vagyok a maradi, hisz az órám felhúzós, a telefonom buta, a kocsimban meg nincs légzsák – engem nagyon zavart, hogy a váltót egy kis forgótárcsával vezéreljük, amely még kézre sem esik. A teljes automatika mellett létezik ugyan pszeudomanuál is, úgy a kormány mögötti fülekkel kapcsolgatunk.

Persze akkor is visszapakolhatunk, ha a tárcsa A-ban van, és akkor is felkapcsol, ha M-ben pörgetjük túl – előzéskor érdemes is azonnal felülbírálni a sokat gondolkozó automatikát, s rögtön visszanyomni kettőt kézzel – kisebb lesz a bólogatás, és a manővert is be lehet fejezni, mielőtt szemből megjönne a bolgár kamion.

Meggyőződésem, hogy az eHDI fogyasztását sima kézi váltóval is teljesíteni tudom. A start-stop rendszerre nagy duzzogva igent mondok, a dugókkal rákosított nagyvárosban jól jöhet. Azonban ez a fajta látszatspórolás felesleges, rossz ízű marketingvakítás csupán. Ha erről az egyről elfeledkezünk a Citroën Berlingo Multispace esetében, egy jó autó áll előttünk – gyerekkel, kutyával, kis biciklikkel és nagy kufferekkel utazóknak tökéletes.