Az előd, a 350Z motorja zseniális, de a többi felejthető. A 370Z minden tekintetben sokkal jobb lett, ezt a modellt tisztelni és becsülni fogjuk még évtizedek múlva is.
Szépen lassan eljutottam oda, hogy képes vagyok az egész életemet autós hasonlatokban leképezni. Engem az autók tanítottak meg arra is, hogy nem akarhatok mindent egyszerre. Ha pályaversenyautót veszek, sikoltozni fogok a kéjtől minden kanyarban, ha kimegyek egy versenypályára, közútra viszont egyáltalán nem megyek vele, mert az nem csupán rossz, hanem egyenesen kínszenvedés lenne.
Az élet egyéb területein is így van ez: el kell döntenünk, mit akarunk, és annak megfelelően kell autót, feleséget, munkát, kutyát, ruhát választani. Természetesen nem tudom, mibe őszülnek bele a fejlesztő mérnökök, akiknek az autóinkat köszönhetjük, de ha fogadni kéne, minden pénzem arra tenném, hogy az utcai sportkocsik okozzák nekik a legtöbb álmatlan éjszakát.
Szeretnék egy házat, ami a belvárosban van, mégis csöndes, jó a levegő, könnyen lehet parkolni és soha nem kerülök dugóba, amikor hazamegyek az esti csúcsforgalomban. Ja, és legyen nagyon nagy, de olcsó is. Hasonlóan paradox az utcai sportkocsi fogalma is. Ha nagyon keményvonalasan fogalmaznék, azt írnám: márpedig utcai sportkocsi nem létezik. Jó, tudom, ez marhaság, rengeteg jó sportkocsit gyártottak – itt van mindjárt példának a 370Z -, mégis, ha engem kérdeznek, azt mondom, vegyenek egy kényelmes limuzint a hétköznapokra, és szerezzenek be mellé egy trélert meg egy hardcore versenyautót, ha adrenalinra vágynak. Itt nincs arany középút.
Valahol vicces, hogy pont most írom le mindezt, egy olyan autónál, ami tulajdonképpen utcai autónak és sportkocsinak egyaránt jó, de míg összegészében a 370Z Roadster megérdemli a maximum pontszámot, addig a funkciókat különválasztva lehet azért szőrözni.
370Z Roadster az utcán
Minden relatív. Ha hétköznapi autóhoz hasonlítom, a Z-t kifejezetten kellemetlen és nehézkes vezetni. Kőkemény a kuplungja, masszív, férfias a váltója, ami ugyan gyorsan és pontosan jár, mégis kell a mozgatásához fizikai erő. A motorerőt szépen adagolhatjuk a gázpedállal, ezzel nem lesz gond: a V6-os nagyon finom műszer. Hanem a kuplunggal óvatosan kell bánnunk, különben minden felengedésnél ránt egyet a hátsó tengely.
Ahhoz, hogy a 370Z-vel kényelmesen, szépen autózgassunk a városi forgalomban, odafigyelés kell - mint szinte az összes hasonlóan brutális izomzatú autó esetében. Ha elmélázunk, biztos, hogy rángatni fog, ami idővel kellemetlen lehet, csakúgy, mint a kemény kuplung miatt elfáradó bal vádli. A futómű nem életveszélyesen kemény. Nem történik katasztrófa, ha nem minden idegszálunkkal az útra összpontosítunk, és valamelyik kereket véletlenül belekormányozzuk egy kátyúba, de a nagyobb gödröket és göröngyöket a sofőr és utasa is megérzi.
Cserébe a 370Z-vel nem rossz érzés vonulni a belvárosban. Egy tizenhatmilliós autó már csak az ára miatt is vonzza a tekinteteket, ha pedig még a vászontetőt is lenyitjuk, biztosak lehetünk a sikerben - a 370Z Roadster húsz másodperc alatt vetkőzik le. Pedig a formatervezést nem vitték túlzásba a Nissannál, az elöl-hátul konkávvá lett lámpák nyújtják a legnagyobb segítséget, ha az aktuális modellt meg akarjuk különböztetni az elődjétől. De ebben a kategóriában nem is kell feltétlenül a csillivilli - a széles kerékjárati ívek meg a lapos karosszéria bőven elég a sikerhez.
A beltér nagyon kellemes, az anyagok jó minőségűek, igaz, becsúszott egy-két műanyag betét, kallantyú, miegymás, a hifi sem kifejezetten trendi, az összhatás mégis jó. Az utastér a sok bőr és fém, vagy fémhatású kiegészítő miatt nagyon sportos, nem csak a pedálokat, de a trepnit is fém borítja, ami dicséretes. Ahhoz képest, hogy roadster, a 370Z-ben elég sok hely van, simán elüldögélnék benne egy Budapest-Frankfurt szakaszon – más kérdés, hogy a csomagtartót két húszkilós kutyatápos zacskó gyakorlatilag kitölti. De egy roadsternél ezen nem sértődhetünk meg.
Milyen sportautónak?
