370Z Roadster, a sportkocsi
Kezdjük a legnagyobb hibával, amit sofőrként elkövethetünk, ha 370Z-ben ülünk: soha ne felejtsük el indítás után azonnal kikapcsolni a kipörgésgátlót! Jöhet a trombitafanfár, pörögjön a dob, lépjenek be a vonósok és zengjen az ének, dicsőítsük együtt a V6-ost, mely kétszáz köbcentivel nagyobb lett, mint a 350Z-ben volt, és most már 328 lóerős, 363 Nm csúcsnyomatékkal. A 370Z Roadster nem könnyű, a forgalmija szerint 1599 kilós, mégis 5,5 másodperc alatt százon van,a V6-os még nagy tempónál is olyan vehemenciával tolja előre, mintha az élete múlna rajta. Alul szépen duruzsol, felül egyre vadabb bömbölésbe vált, és tényleg gyönyörű hangja van végig, sportkocsihoz mérten mégis egy kicsit visszafogott, nem ártana rátenni egy hangosabb dobot.
Van a 370Z-nek egy elképesztően szórakoztató tulajdonsága. Kanyarban pont akkora kihívás megcsúsztatni a farát, mint párásat lehelni egy hideg téli reggelen, ezért kell az autózást minden esetben az elektronika kiiktatásával kezdeni. Mivel a motor már alacsony fordulaton is elég erős, szinte fordulatszámtól függetlenül bármilyen tartományban mókázhatunk a kanyarban, persze ehhez az kell, hogy a határon autózzunk, hiszen ha messze járunk a tapadási határtól, csak gyorsulni fogunk, segget riszálni nem.
Az első perctől kezdve minden egyes kikanyarodást sztárszkisra vettem, ha volt hozzá hely. Meggyőződésem, hogy nem csak én akartam így, a kocsi is könyörgött miatta. A 370Z súlyelosztása is jobb, mint az elődjének, a sperrje is nagyon hatékony, ettől olyan szórakoztató gyorsan kanyarodni vele annak ellenére, hogy ilyen nehéz. A kormány precíz, természetesen az utat is remekül érezni, szóval minden adott az élményautózáshoz.
Azt gondolhatnánk, ha ilyen könnyen megmozdul az autó feneke, kész bűvészmutatvány lehet az úton tartani, de nem így van. A kocsi minden helyzetben irányítható marad és annak ellenére, hogy könnyen túlkormányzottá válik, nem alattomos. Jó játék a 370Z, de gyakorlatilag képtelenség kihasználni a benne rejlő potenciált: a második 110-ig tart, vagyis normális körülmények között még csak ki sem húzathatjuk a 330 lovas kocsinkat – a harmadiknak valahol 170 környékén van vége.
A váltó mellett van egy gomb, aminek a megnyomásával olyan rendszert aktiválhatunk, mely gázfröccsöt ad helyettünk visszaváltáskor. Elsőre nekem felesleges hülyeségnek tűnt, pedig nagyon nem az, ráadásul jól is működik. Mivel egy ilyen masszív váltó esetében a visszaváltásoknál könnyen megakadhat a hátsó tengely, a gázfröccs nagyon fontos, hiszen ennek segítségével nem csúszik meg akaratlanul a kocsi feneke. Én tudok ugyan gázfröccsöt adni fékezés közben, de tény, hogy ez a megoldás kényelmesebb és egyszerűbb, nagyon megtetszett, használtam is, ha gyorsan mentem.
És akkor jöjjön a fekete leves. Ha nagyon szigorúan veszem, a 370Z Roadster kasztnija nem elég merev. Nyitott kocsiknál ez mindig probléma, amit az utóbbi időben már elég jól meg szoktak oldani. A Nissannál is megoldották, de ha nagyon gyorsan akarunk menni vele egy versenypályán, kiderül, hogy a kabrió nem kupé, és a lengéscsillapítók is puhák egy kicsit az extrém megterheléshez.
Persze ez nem hiba: azzal, hogy utcai használatra alkalmassá teszünk egy autót, megölünk belőle egy darabot, másképp nem megy. Nem akarhatunk mindent egyszerre. A 370Z Roadsterrel például, akármilyen jó vezetni, nem akarunk majd versenypályára menni. Helyette a környező hegyek szerpentinjein folyatjuk majd a nyálunkat vad gumicsikorgás közepette.
Szidtam egy keveset a 370Z Roadstert, hogy nem elég hardcore, de az csak elmélet - valójában vetélytársaihoz képest pont, hogy brutális. Ha például egy Z4-es BMW-vel hasonlítjuk össze, gondolkodás nélkül a Nissant választanám, ha a vezetési élmény lenne az első számú szempont: annyival élesebb és őszintébb. Azt továbbra is fenntartom, hogy kompromisszummentes utcai sportkocsi nincs és vélhetően soha nem is lesz, az adott játékszabályok mellett azonban ennél sokkal jobbat nem várhatunk. Míg a 350Z-ből egy kicsit csalódottan szálltam ki, ezúttal tökéletesen elégedett voltam. A 370 megint egy olyan Z, ami méltón viselheti a nevét.
