Rendes, keményvonalas porschés alig leplezett undorral néz a magas, nehéz batárra, amivel menő üzletemberek feleségei viszik isibe a kölköket. Ráadásul már a második szériával, mert nem csak hogy nem bukott meg, de érdemes volt egy újat is fejleszteni. Márpedig a piac nagy úr. Ha elég olyan ember van, aki megvesz egy olyan Porschét, aminek az orrában van a motorja, kettőnél több embert is lehet vele szállítani, hát megcsinálják, és eladják, jó haszonnal.
A piacon olyanok is vannak, akik szívesen vennénk a fenti paraméterekkel rendelkező autót, de nem ragaszkodnak a terepjárós kinézethez. Sőt, szívesen huppannának egy olyan autó ülésébe, ami kicsit hunyorítva olyan, mint a Porsche formájú Porschék, csak nagyobb. Korábban is voltak ilyenek, csak valószínűleg nem elegen, vagy nem jó helyen, és nem tudták érvényesíteni az akaratukat. Volt persze a Porschénak pár saját elképzelése, meg koncepcióautója korábban is, de azok ma múzeumban vannak, vagy csak megsárgult, korabeli fantomrajzokon láthatók. Annak, aki négyüléses Porschéra vágyott, magának kellett megcsinálni – mert ilyen is volt, nem is sikerült rosszul. De 2009 óta már bárki bemehet a helyi Porsche dílerhez, és egy nagy, Porscheszerű batárral mehet haza, amiben akár az egész család elfér.
Azonban manapság nem csak a piac, de a környezetvédők követeléseit is szem előtt kell tartani, hiába kardoskodott korábban Wendelin Wiedeking a tisztán benzines motorpaletta mellett. Csak mert azt mondta, addig nem lesz dízel Porsche, amíg ő a cégnél van, nem lehetett figyelmen kívül hagyni a gyártókra vonatkozó átlagos CO2 kibocsátási előírásokat. Hogy Wiedeking távozása kapcsolatba hozható-e azzal, hogy bizony lett dízel Porsche, nem tudom, de azt mondják, élvezetesebb a dízel Panamera vezetése, mint a V8 motorral szerelt utazóporschéé.
Hogy a hibridet is jobb-e vezetni, mint a vényolcat, sajnos nem tudom, én csak az előbbit tudtam most kipróbálni. Ráadásul leginkább olyan körülmények között, ahogy általában használják. Tempós autópálya, kulturált országúti menés. Semmi feszülés, kanyarvadászat, csikorgó kerekek, kitörő far. Sajnos bamba voltam, nem figyeltem meg eléggé a nyomtatott itinert – időm sem volt rá-, erőszakoskodni sem akartam. Mindezekkel együtt tanulságos tesztvezetés volt. Először is, kiderült, nem szabad az előítéleteinkre hallgatni. Mert hiába is gondoljuk, a németek sem mindenben végletekig precízek: írd alá a papírokat, itt a kulcs, meg a nyomtatott itiner, de egyébként arra mész, amerre akarsz, szervusz, fél hatkor találkozunk.
De nem csak a németekre vonatkozó sztereotípiák dőltek meg. Bár a szlovén újságíró pontosan úgy viselkedett az elején, ahogy ránézésre elvártam, később azért meglepett. A festett szőke, hosszú hajú ürge úgy nézett ki mellettem, mint ha az Angyal bárba vinném fellépni, csak még nem sikerült megborotválkoznia, és a smink sem lett kész időben – de a körmei mind szépen, egyenletesen hosszúak voltak, és olyan minőségű lakkozással, hogy még a Panamera is megirigyelhette volna. Mikor elkezdtem pörögni, kérdezősködni, hátha mégis benne van minden a naviban, csak mi nem találjuk, kicsit hisztisen, nagyot fújva csapta ki az ajtót, mert neki itt melege van.
Majd mikor tanácstalanul kerestem a start/stop gombot, és azon morfondíroztam, mégis hogyan indul a kocsi, kicsit affektálva megjegyezte, el kell fordítani baloldalon a kulcsot –MINT MINDEN PORSCHÉNÉL. Oké, csak ehhez a kocsihoz nem hagyományos kulcsot adnak. A franc se gondolta, hogy manapság, amikor minden kiskocsit startgombbal kell indítani, egy hibrid Panamerában a Porsche-formájú izét, ami a kulcs akar lenni, nem elég bedugni a nyílásba, el is kell fordítani.
Ilyen felütés után csak óvatosan toltam az autónak, a korlátozás nélküli szakaszokon sem mentem sokkal kétszáz felett. Hozzá kell tenni, korlátozás nélküli szakaszból sem volt sok, azok sem tartottak néhány kilométernél tovább. Az viszont kiderült, a V6-elektromos Panamera nem tépi le az ember fejét gyorsuláskor. Odalépsz neki, kicsit hangosabb lesz, de semmi több. Ugyanis a kocsi valahogy olyan ügyesen csinálja az egészet, hogy miközben azon hümmögök, hogy na, ez csak olyan so-so gyorsulás, kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy ezt a so-so gyorsulást száznegyventől kettőhúszig adta elő. A száraz adatok szerint a 0-100 A Panamera Hybridnek 6 másodperc alatt megvan, és kettőhetvenig lehet húzatni. Megy ez, ha kell, de jobban áll neki, ha az ember kultúrnémet módjára finoman suhan, betartva a sebességkorlátozásokat. Van 333 benzines, és 47 villanyos lóerőnk, ennyi már elég, hogy az ember ne akarjon folyton bizonyítani.
Szokatlan élmény, ahogy a kocsi elkezd – ahogy a Porschénál mondják - vitorlázni. Jön a korlátozó tábla, vagy egy lassabb autó, elveszem a gázt, és hopp, a motor máris elhallgat. Nem alapjáraton ketyegett, minden motor le is állt –gépház állj!-, nagyon furcsa látvány, ahogy autópályatempónál lefeküdt a fordulatszámmérő . Aztán gázadásra megint felugrik a mutató, az autó zökkenő nélkül kezd gyorsítani, vagy tartja a sebességet.
Természetesen a központi kijelzőn akár az energia áramlását is figyelemmel tudjuk követni. A tévés sarlatánok legnagyobb szerencséje, hogy hasonló folyamatábrával nem lehet leleplezni őket, mikor kijelentik, hogy most akkor átküldenek a telefonálónak egy kis energiát. Itt, a Panamera regionális műsorában csodásan lehet követni, ahogy visszatáplálunk, elektromos hajtásban csorgunk, vagy éppen minden erőforrásunkat kihasználva tépjük az aszfaltot.
Persze, az autópálya-lehajtót elrontottuk, ez van, ha egy szlovén és egy magyar angol nyelvű itinerből magyaráz egymásnak egy sávelhúzásos-tereléses német autópályaszakaszon. Így viszont legalább vezethettem egy kicsit zsúfolt országúton, meg szűk falusi utcákon is. Igaz, szinte csak lépésben. Szerencsére ha az ember lehajt a német autópályáról, elég kicsit nem figyelni, máris egy váracska, vagy kastély tövében találja magát, ami ideális hely a fényképezésre. Gyorsan körbekattintgattuk a kocsit, aztán húztunk is tovább, hogy pár kilométer múlva kénytelen legyek átadni a kormányt utastársamnak.
Persze, a mocsok mázlistája a következő elágazás után szinte végig keményen tolhatta a Panamerának, üres erdei utakon és dombok között kanyargó másfél sávos mellékutakon feszegethette a futómű határait. Én viszont eddigre - köszönhetően a kétórányi alvásnak - olyan szinten elálmosodtam, hogy az ideális ívet kereső, nagyot fékező autóban el-elbóbiskoltam. A minden irányba állítható ülések kényelmesek, ugyanakkor olyan jó oldaltartásúak, hogy minden további nélkül megtartották pilledt testemet.
A nagy kapkodásban elfelejtettük megnézni a fogyasztásunkat. A hivatalos adatok szerint lehetne akár 6,8 liter is. Alacsony gördülési ellenállású gumikkal, meg mértéktelenül mértékletes sofőrrel. Mint minden hibrid, induláskor ez is síri csendben kezd el vonulni, ha kell, akár két kilométert mehetünk csak elektronok hátán. Mikor beindul a V6-os benzinmotor, valamivel nagyobb lesz a háttérzaj, de épp csak hallható. Nyitott géptető mellett, az alapjáraton járó motorból közel semmilyen hang nem jött ki, pedig nincs látványosan agyonburkolva. Valószínűleg ez az alapvető csöndesség az oka annak, hogy a motorházfedélen csak egy egészen visszafogott zajcsillapító van.
Hogy mennyi Panamera Hybrid segít majd a földi civilizáció megmentésében, nem tudom. Kevés dologra volt elég ez a négy órás autózás, ami igazából a másnapi, új Porsche 911 bemutatójához kapcsolódó műszaki bemutató időkitöltő, alibi programja volt. Mindenesetre megerősített a hitemben: szerintem nem hülye, aki 911, vagy más szigorúan kupé Porsche helyett Panamerát választ. Kívülről olyan, mint egy Porsche, belülről is olyan, mint egy Porsche, az is van ráírva, hogy Porsche, mégis, teljesen józan választás, ha az ember, a többség számára értelmetlenül sok pénzért szeretne venni egy sportos imidzsű autót. Négyen beférnek, van csomagtere, alacsony az emissziója, és lássuk be, nem egy óriási hátrány, hogy nem lehet villantani vele a pályanapokon –a 911-ek tekintélyes része sosem fog versenypályán, kilinccsel előrefelé köridővadászatot rendezni. A hétköznapokra bőven elég, még sok is, amit a Panamera Hybrid nyújt, ráadásul adót is lehet vele spórolni. Kínában akár 15 000 Eurónak megfelelő összeget.
