Az Opel Insignia OPC Unlimited a következőkben különbözik a mezei OPC-től. Egyrészt a fordulatszámmérőjében van egy Unlimited felirat. Ja, és az elektronika szoftveréből töröltek pár sort. A marketing csodája, hogy ezért pénzt lehet kérni. Némileg árnyalja a képet, hogy az a pár törölt sor felel azért, hogy az Insignia OPC végsebessége 250 legyen, a német autógyártók megállapodása szerint. (Tisztelet a kivételnek.)
Képzeljük magunkat az emberkedő M-es BMW-ktől, AMG Merciktől és S-es Audiktól hemzsegő német Autobahnra, amikor mindhárom kaszt tiporja a gázt, és egyszercsak hopp!, mindenki kettőötvennel megy. Nem tudják mégjobbanmegmutatni. Kegyetlen érzés 20-30 milliós kocsikkal limiterpárbajba keveredni, amibe egyre több turbódízel kombi is be tud szállni, amióta létezik például a BMW 330d. Ami már tényleg bosszantó.
Aki itt ki szeretne tűnni, annak picivel mélyebben bele kell nyúlnia a bankszámlájába. Igaz, az autó árához képest már elenyésző az összeg. Továbbá, még mindig olcsóbb, mint Porschét venni. Ha jól tudom, a BMW volt az első, aki kitalálta a megoldást, mielőtt még az egész drágaautó-biznisz bedől, mert a célcsoport nagy része bekerül a pszichiátriára. Az M3 és M5 modellekből kiiktatták a 250-es sebességkorlátozást (ha nem tévedek, 7-800 ajróért), feltéve, hogy a delikvens hajlandó Németországban elvégezni egy vezetéstechnikai tréninget. Plusz koszt és kvártély saját zsebből, de ez belefér.
Nem mintha az a plusz 25-30 km/óra sokat számítana. Aki nem igazán ura a kocsinak, az 249-nél is meg tud halni, vagy alternatív megoldásként meg tud ölni másokat. Az ötletben az a pozitívum, hogy az izomautó-vevőket elcsábítja a vezetésoktatásra.
Ezt az üzleti modellt vette kölcsön az Opel az Insignia OPC-hez. Az Unlimited csomag kirántja a dízelek mocsarából az OPC-t is, alaphangon 13,5 misiért. Igaz, a 265 nem sokkal több a 250-nél, de akkor is! Néha elmegy az ember Németországig, és kiélvezi. Ennyi.
Hozzáteszem, én most nem vettem erre a fáradságot, bár tudom, meg kellett volna tennem. Sújtson a dolgozó nép megvetése. A jogosítványomhoz való csökönyös ragaszkodás abban is meggátolt, hogy itthon eltoljam 265-ig. Igaz, a parizert sem szoktam utólag leméricskélni otthon, hogy tényleg húsz deka-e. Elhiszem és slussz.
Szerencsémre az új OPC változat esetében az Opel képviselet megszánt minket azzal, hogy az automata váltót is újdonságként üdvözölhettük az Insignia OPC-ben. Igen, automata váltó. Hiába, ez nem egy Lotus Omega, inkább azoknak szól, akik gyerekkorukban még kirakták poszteren a 3,6-os biturbó szörnyeteget, de ó ma már öregek bohócnak: az autó menjen, de ne kelljen túlzottan megszenvedni érte. És ne kelljen 10-15 ezrenként kuplungot cserélni.
Egy pici szenvedés mégis jár. Az OPC kapott egy olyan kipufogódobot, amely folyamatosan ellátja mélyen búgó V6-os hanggal az embert. Kezdetben tetszik is, megadja az alaphangulatot, de egy idő után lezsibbadt tőle az agyam, valamiért olyan frekvencián dolgozik. Pedig manapság már általános, hogy mindenféle ravasz csappantyúk nyitják-zárják az ilyen búgató kipufogódobokat, hogy akkor legyen hangja az autónak, amikor tényleg tolják neki.
A vicc az, hogy az OPC-nek kifelé jóval átlagosabb hangja van, de ne árulják el senkinek. Az autó hangulatán nem változtat semmit. Betolod az USB-be az Apetite for Distructiont és a probléma megoldva.
