Opel Meriva 2011

Én hiszek a mesékben, és ma is tudok örülni, amikor a jó legyőzi a gonosz hétfejű sárkányt, és elnyeri jutalmát. Hasonló az örömöm, amikor egy unalmas és szürke modellt úgy vált az utódja, hogy nem azt látjuk benne, hogy a gyártási költség megduplázódott, hanem az ötletet és a leleményességet érezzük, amit a tervező beletett.

Ne legyünk azonban naivak, nyilván ez az autó többe került az elődnél. Ahogy annak is megvolt az oka, hogy az előd miért lett szürke egérke. Ennek ellenére kicsit játsszunk el a gondolattal, hogy mi történhetett az Opel főhadiszállásán. Berúgta az ajtót Vader nagyúr, és rákérdezett: ki tervezte a most futó Merivát? Én voltam, állt fel egy szürke öltönyös, átlagos mérnökember. Igen? Akkor ez volt az utolsó baklövése a cégnél, ki van rúgva. Fiam, nézett rá egy farmeros, rajzos pólós fiatal apukára a nagyúr, mostantól maga tervezi az Opeleket. Tegyen bele mindent, amit jónak lát, semmi nem számít, legyen olyan autó, amit maga is megvenne.

Ez a lelkes, fiatal, de családos mérnökember akkor nekiállt és megcsinálta ezt az új Merivát. Tudta, hogy neki mi a fontos amikor elviszi a gyereket az oviba és mi a fontos amikor lemegy a szülőkhöz a hétvégén. Mindet tudott: milyen nehéz a résnyire nyíló ajtón berakni a gyerekülést, tudta milyen rossz a sáros mountain bike-ot berakni az utastérbe, és azt is tudta, hogy a sötét udvarban élesen fordulva, manőverezve könnyen rá lehet menni a gyerek széthagyott kacatjaira. Mindenre talált egy jó megoldást. Persze tudjuk, hogy hasonló dolgok vannak az új Zafirában is, de az is Opel, ugyebár. Bizonyos dolgok, például a kerékpártartó nem is ebben volt először, de ki mondta, hogy a mese mindig teljesen igaz? Ez az autó azonban apró túlzással ötletgazda, hiszen sok dolog ebben szerepel először.

Az autó kívülről hozza a kötelezőt. Családi kis egyterű forma, azonban ebben a fehér színben, a fekete betétekkel és a fekete tetővel itt is ad egy kis pluszt. Nem akarok azon rugózni, hogy sportos-e ez a forma vagy praktikus, nekem tetszik. Ha valakinek több kell a formaelemzésből, nézzen be az Opel hivatalos oldalára, ott olyan elemzés van, hogy szédülni kezdtem tőle. Pengeforma, a szobrászatot német precizitással ötvöző írányvonal, és a többi, én ezt csak azoknak ajánlom, akik nem hirtelen haragúak.

Mindenesetre a lámpák formája és a hűtőmaszk pontosan illik az új Opel imidzsbe, úgy összeségében az autó opeles. Ez jó, mert az nem profi, ha az egy márkacsaládon belüli autók egyike úgy néz ki, mint egy fogkefe, a másik meg egy zongora. Vegyük azt is észre, hogy vannak dizájnelemek, amelyek visszaköszönnek a többi modellen is, de ami még ennél is érdekesebb, az első és hátsó lámpák formája az oldalablakok kontúrjában tükröződik vissza, hogy ezzel a szép képzavarral éljek. A Visteon gyártású első lámpa külön érdemel pár szót. A tesztautóban nem xenonégős volt, de ez nem is hiányzott.

A kanyarban a fő projektoros fényszóró hossztengelye a kanyar irányába fordul, ha pedig jobban bekormányozunk, egy kis izzó még be is kapcsolódik, hogy az autó mellé is lássunk, ne csak oda, ahová menni fogunk. Így lassú manőverezéskor az udvarban nem megyünk rá a kisbiciklire. Ez a közeltér megvilágító oldalfény nem úgy kapcsol be, hogy puff, majd hirtelen ki, hanem szépen lassan, ahogy egy színielőadáskor megjön a fény. Ezek azok a dolgok, amik nem kerülnek jelentős pénzbe, csak valaki figyelt rá, hogy jó legyen nekünk.

Manapság azonos kategóriában rossz és a jó autót általában pár ilyen figyelmesség választja el. Persze feláras dolog ez, illetve a Cosmo Plusz csomag része, de én ezt nem hagynám ki. A külső másik nagy dobása az elölről nyíló hátsó ajtó. Nem is értem, miért nem kezdték hamarabb mások is. Nincs a tolóajtó kényelmetlensége, csak pozitív hatásai: a könnyű beszállás, könnyű gyerekülés- és csomagberakás. Régi autókon nyíltak így ajtók, akkor egyéb okokból elhagyták, most azonban a technológia már megengedi, hogy ez az ajtó is ugyanolyan biztonságos legyen, mint hagyományosan nyíló társai.

És mennyivel jobb! Menet közben reteszel, így egyáltalán nem lehet kinyitni, nem csapja ki a szél. Persze megszokást igényel, tízből nyolcszor az ajtó végéhez mentem, hogy majd ott tépem fel, pedig csak kilépve az első ajtó mögül oda kellett nyúlnom. Három kis lépésnyi spórolás. Egyébként az ajtók szinte kilencven fokban nyílnak, aminek csak az a hátránya, hogy ha nagyon túllendítjük, nem érjük el a becsukáshoz a kapaszkodót. Az előnyei egyértelműek, pláne egy ilyen magasított egyterűnél, ahol az ajtó még nem is nagyon ível befelé. Kitárt ajtóknál át lehet az autón keresztben futni vagy biciklizni.

A már említett fiatalos mérnök jól megtervezte az autót, a marketingesek meg elneveztek mindent, mégpedig úgy, hogy a flex előtagot tették minden elé, amit úgy gondoltak, hogy variálható vagy csak úgy simán ötletes. Ilyen például a hátsó lökhárítóból kicsúsztatható bringatartó, ahová két bicikli szerelhető. Ez a FlexFix. Kipróbáltam, nem egy professzionális kerékpártartó, azonban tisztességesen használható, és ha nem kell, nyom nélkül eltüntethető. Jó benne, hogy a hajtókart fogja meg, ez szinte minden bringán majdnem azonos, ellenben a vázzal, ami lehet sokféle keresztmetszetű.