Soha nem voltam Opel rajongó, de nem skatulyázok be semmit előre és fogékony vagyok az újdonságra. Ez a nagy szerencsém.
Felmérések mutatják, hogy ha idegenek kezdenek nézni egy sportversenyt, akkor a nézők javarésze vagy a legsikeresebb, legelső helyen haladónak drukkol vagy pedig az utolsókkal szimpatizál és őket biztatja. A maradék elenyésző kisebbség. Az elesett pártolása belsőnkből fakad és őszinte az örömünk, ha a fordít a helyzeten. Az elnyomott, sikertelen figura az élre lép és igazságot szolgáltat, ez bevált mese és film fordulat.
Hasonlót érzek most, ahogy az új Astra kombi tesztautóba beülök. Az Astra H-val több, mint 150 ezer kilométert mentem, élhető autó, de buta és nevetséges hibákkal. Megbízható, ajánlanám is, de csak feltételekkel.
Nem csak a H Astrával van ez a baj, hanem az utolsó Vectra sorozat is, valahogy nem jött össze. Innen szép nyerni, mondhatnánk egy kis éllel, és valóban: az Opel válasza megjött az Insignia képében. A hibák és kudarcok leckék, amelyekből az okos tanul. Az Opel okos volt. Az Insignia úgy tűnik jól muzsikál a piacon, azonban a nagy kérdés az igazi tömegmodell az Astra. Ezen a vállalat sokat bukhat és nagyot nyerhet is. Talán hihetetlen, de az igazi kihívás egy gyártónak mindig a nagy darabszámban gyártott tömegmodell, amit ketrecharcosként dobnak be a küzdőtérre a veszett vadállatok közé. Itt nem szállhatnak el a költségek, itt mindennek drágának kell kinézni, de olcsón. Itt kell műszaki tartalom, igényes technika, de fillérekért. Itt kell széles opciós lista, mert kell fapados, olcsó modell, de akinek nem kell Insignia, elég az Astra, és esetleg fel szeretné szerelni számos extrával, nos annak is kell megoldás.
Az új Astra nem volt olcsó, ez nem kétséges. Semmiben nem hasonlít elődjére, mindent átgondoltak és újraterveztek. Kicsit úgy érzem, hogy dupla vagy semmit játszottak, ez most vagy bejön, vagy beleremeg az egész General Motors. Jós nem vagyok, nem tudom mi lesz a végkifejlet, azonban ez az autó kemény ellenfél lesz bármelyik piacon, bármelyik felszereltségi szinttel, ebben teljesen biztos vagyok.
Aki erre az autóra legyint, hogy á, ez csak egy Opel, az bizony háttal ül a színpadnak. Valóban Opel, de ez már az az Opel, aminek pár modellel ezelőtt is lennie kellett volna, de akkor biztos nem volt meg rá a pénz vagy csak fél vállról vették a tervezését. Mindent, amit a H Astrában kifogásoltunk és kifogásoltak megváltoztattak, jobbá tettek. Még az ajtó is más hangon csukódik és könnyebben nyílik, egy totálisan másik autóról beszélünk.
Kívülről az autó tökéletesen illik az újkori Opel imidzsbe. A hűtőmaszk, a lámpák, a forma úgy hozza az Insigniával indított vonalat, mintha egy kistestvér lenne. Hasonlít, de nem egypetéjű ikrek, csak egy letagadhatatlan kistesó. A személyes kedvencemet, a Meriván még megtalálható ékszer oldalindexet leváltotta egy formailag jobban megfelelő alakzat és minden egyéb alak és forma tökéletes harmóniát és összhangot ad az Insignia, Meriva és Astra vonalon. Ezt a kombi, vagy ahogy ők nevezik Sports Tourer forma ebben a kategóriában számomra mindent visz, a legjobb. Nem öregfateros klasszik, de nem is techno majmos, túlvariált. A mértékletesség nagy fegyvertény, nem is sok gyártónak sikerül mostanság.
