Mindezek után egy reménye maradt a kis Opelnek, hogy menet közben kellemes partner. Elméletben mindene meg is van hozzá: az 1,7 literes dízel 130 lóereje és 300 Nm-es csúcsnyomatéka 1,2 tonnát mozgat, ami nem rossz arány. A tucatszor átdolgozott dízelmotor azonban nem mai gyerek, és nincs is különösebben jó híre, így nem lehettem benne biztos, hogy mire számítsak. Indításkor nem tesz igazán jó benyomást: zakatol és csörög, mint egy öreg traktor, ami a legkevésbé sem illik egy ilyen, fiatalosságát hangsúlyozó kisautóhoz. Ráadásul alacsony fordulatszámon sem valami fickós, indulásnál könnyű lefullasztani. Ugyanakkor egy kicsit alaposabban megismerve kellemes meglepetést okoz.
A bemelegedés után elhalkul, és bár ekkor sem lesz szép hangja, alacsonyabb fordulatszámokon alig hallani. 1700-as fordulat felett elkezd hangosodni, de itt már az ereje is megjön. Az átmenet drámai: ahogy a turbó dolgozni kezd, hatalmas nyomatékhullám kezdi tolni a karosszériát. A gyorsulás érzete alapján sokkal nagyobbnak képzelnénk a motort, mint amekkora valójában, forgatni azonban nem jó: 3000 felett elfogy a szufla, itt érdemes a következő fokozatba kapcsolni. A váltó áttételezése is támogatja a tempós haladást, a következő fokozat épp a nyomatékcsúcs tetjére dob vissza, így 130-ig tényleg sportkocsiban érezhetjük magunkat. A legjobb városban és országúton előzni vele: olyan fölényesen, erőlködés nélkül oldja meg a feladatot, mintha csak álló autókat kerülgetnénk.
Azok után, hogy milyen rémségeket hallottam a pattogós futóműről és a bizonytalan kormányzásról, ez a Corsa igazán kulturáltnak bizonyult. Talán a modellfrissítést használták ki a javításra, mindenesetre a korábbi hibáknak nyoma sincs. A futómű feszes, de még a 17 hüvelykes felnikkel sem fájdalmasan rázós, és kanyarban igazán stabil. Még nagy gázra is csak finoman tolja az orrát kifelé, épp annyira, hogy finoman játszhassunk az ívvel kanyarodás közben. A kormányzás közvetlen, és bár nem ad túl sok visszajelzést, kellemetlennek sem mondanám. A hatfokozatú váltó karja ugyan nem valami precíz, de a célnak azért megfelel: nem akad gyors kapcsolásnál sem, és nem kell keresgélni a fokozatokat.
Miután kiismertem a motor karakterét, már jó nagy kerülőkkel mentem haza, hogy játszhassak egy kicsit az Opellel. Dízel létére nagyon szórakoztató, és még csak nem is drága az efféle kiruccanás. A fedélzeti számítógép 7,2 literes fogyasztást írt ki három napi folyamatos boyracerkedés után, ami eleve elfogadható ilyen használat mellett, de a benzinkútnál kiderült, hogy a mérés csal. Szerencsére jó irányba, a kútnál 6,7 literes fogyasztási átlag jött ki 100 kilométerre, ami még 400 forint feletti gázolaj-ár mellett is elviselhető költséget jelent az autó élvezeti értékéhez képest. A gyár által megadott 4,6 literes vegyes fogyasztás sem tűnik elérhetetlennek, de ehhez nyilván visszafogottabb vezetési stílus szükséges.
A dízelmotoros sport-Corsával a már említetteken felül egyetlen komoly probléma lehet: az ára. Az Opel eleve nem méri olcsón ezt a felszereltségi szintet - 1,2 literes benzinmotorral is 3,53 millió forint a listaár - ezzel a 130 lóerős dízellel viszont 4,94 millió felett indul, a szép zöld szín és a fehér felnik pedig ötmillió fölé tornásszák az árcédulán szereplő összeget. Így már az alacsony fogyasztás sem akkora előny, bár Corsából kétségtelenül ez a legdinamikusabb, ha a hatmillió feletti áron kínált OPC változatot nem nézzük.
Nehéz elképzelni, hogy pontosan kinek szánhatja az Opel a Corsának ezt a változatát. Családi használatra egyértelműen alkalmatlan, legfeljebb gyermektelen párok számára lehet elviselhető kompromisszum, második autónak viszont nem elég olcsó. Leginkább olyan huszonéves diákokat tudnék elképzelni a volán mögött, akik az autót ajándékba kapják, de az üzemanyagot nem. Számukra áldás lenne az alacsony fogyasztás, a feltűnő megjelenés és a meggyőző dinamika. Ezen az árszinten azonban már olyan ellenfelekkel kell megküzdeni, mint a Mini vagy az Alfa Mito, amelyek, ha gyorsulásban nem is, stílusban és presztízsben sokkal többet nyújtanak. A Corsa olcsóbb változataiból viszont épp az marad ki, amitől el tudtam nézni a tesztautó hibáit: az erős és takarékos dízelmotor, illetve a kellemesen sportos futómű. Ezek nélkül viszont már messze nem olyan vonzó választás.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
