Mivel eddig még sajnos nem volt szerencsém a Jimnyhez, a tesztjeinket nézegettem, hogy mivel hoz össze most a sors. Az első érdekes momentum, hogy újra láthattam az oly sokak által ismert klasszikus, japán szellőzéspanelt, amivel már számtalan kocsiban találkozhattam.
Nos a Suzukinál talán utolsóként, de a Jimny is túljutott ezen, már körkapcsolókkal állítgathatjuk a levegőáramlást meg a hőmérsékletet. Szinte ugyanúgy néz ki az autó, mint ahogy 1997-ben a Tokyo Motor Show-n bemutatták. Talán a Mercedes G osztályon és a Land-Rover Defenderen kívül nem kapható Európában olyan személyautó, ami ilyen régóta változatlan lenne.
Az Ignisekből, Swiftekből is ismert 1,3 literes M13A jelű motor itt 83 lóerőt tud leadni, a hátul hajtás miatt hosszában elhelyezve. Alapból hátul hajt, és ez a tény, meg a rövid tengelytáv (225 cm) egész izgalmassá tud tenni egy intenzívebben bevett fordulót. Érezni, főleg emelkedőkön, hogy a 110 Nm nyomaték kicsit kevés, de városban nagyon szórakoztató tud lenni. Manapság már nagyon kevés új autó van, amiben az ember ennyire élvezi az autózást.
Pörgős kis motor, alig egytonnás test, a hossza jelképes, bárhol elfér, nekem ideális városi autó volt. És amikor kimentem vele a telekre a földutakon, ott se kellett aggódni a traktorok által okozott vályúk miatt. Igaz, lassan a budapesti utak se nagyon különböznek ettől. Bár az elöl-hátul merevtengelyes alvázas autó pattog rendesen, olyan szórakoztatóan csinálja, hogy legalább nem unom el magam a forgalomban. Folyamatos vigyor költözött az arcomra, amikor vezettem, és ezt viszontláthattam, amikor Vályi Pista átvette a volánt. Mindketten megállapítottuk, hogy autópályára ritkán mennénk vele, 130-as tempónál már eléggé hallatszik a motor, miközben 4200-at forog. Viszont érdekes módon nem volt halálfélelmem benne, mint némelyik pickupban 80 felett. A fogyasztás vegyesen, de inkább városban használva 7,5 literre jött ki, amit hallva swiftes ismerőseim elismerően hümmögtek.
Az élvezetben a legzavaróbb a kormány, aminek egyfelől az anyagát is nagyon kellemetlen volt megérinteni, másfelől a fogás is hagyott maga után kívánnivalót, a fogást segítő kis bütykök valahogy nem a megfelelő helyre kerültek rajta. Cserébe viszont nagyon kis körön, 10 méteren belül megfordul a Jimny. Az az apróság, hogy a rádió kizárólag audio CD-t játszik le, nem volt olyan zavaró, bár manapság már ennél olcsóbb kocsikban is előfordul USB és MP3-képes fejegység. Mindegy, megoldottam egy ezer forintos transmitterrel.
Sokkal kellemetlenebb a csomagtértakaró hiánya, így az amúgy nem túl nagy csomagtartóban nem mertem otthagyni a hátizsákom, pedig esküszöm, belefért. Sőt még mellé egy egykezes láncfűrész is. Számokba öntve, a csomagtér 113 literes, ez meglehetősen jelképes, de az üléseket előrehajtva 816 literrel gazdálkodhatunk, ami bármilyen átlagos használatra megfelel. Furcsa módon az öt évvel ezelőtti teszten dicsért, külön hajtogatható ülések helyett fix pad, és emiatt nem síkba dönthető támlák kerültek a kocsiba.
A tesztidőszak alatt kiderült, hogy nekem például pont megfelel, hiszen ritkán szükséges ennél nagyobb raktér. Hátra nem szívesen ülnék, mert bár kellemes meglepetésként a háttámláknak változtatható a szöge, de a lábtér hagy maga után kívánnivalót. Rövid távon kibírható, és ha véletlenül egy ponyva- vagy levehető keménytetősbe ülnénk, még egész élvezetes is lehet. Merthogy ebből létezik kabrió változat is, bár sajnos már nem forgalmazzák.
