Megint egy kis rakenroll

Menetpróba – Peugeot 208 (2012)

2012.04.18. 06:46

Franc se gondolta volna, hogy a Greenpeace-től való rettegés miatt születnek majd megint izgalmas minik. Pedig Colin Chapman előre megmondta.

Alig pár éve, a lógó orrú korszakban még úgy tűnt, azok a valakik ott a Peugeot-nál végképp elvesztették az iránytűt. 607-es? Szép próbálkozás volt, de sokadszorra is bebizonyosodott: Peugeot-ból nem lesz Audi. 407-es? Á, megvan, a vízilófejű, jelentéktelen testű, családi négyajtós? Hagyjuk. Abból még a kupé sem kéne, pláne, mert az elődje, a Pininfarina-tervezte 406-os annyira szemérmetlenül jól nézett ki. Talán még a kombi, ott a kretén orr és a nörd far alkotott egyfajta perverz harmóniát. És a 407-esnél sem a technikától, sem a helykínálattól, sem a kényelemtől nem kellett elájulni. 207? Ne vicceljenek, egy számmal nagyobb ruhát hordott, mint ami jó volt neki. Már voltak benne korrekt motorok, de a vevők nem ájultak el tőle így se, ezért a 207-es a közelébe se jutott a gyönyörű, de autó mivoltában súlyosan érdektelen 206-osnak.

Valahol a 308-asnál kezdődött egy egészséges formai megújulás, ám ott sajnos megtartották a régi mechanika nagy részét. A kinézetre, technikára, helyre, kényelemre, minőségre már valóban tisztességes 508-cal lépett vissza a Peugeot arra a szintre, ahol nagyjából az 504-essel, 406-ossal volt, ezzel az új 208-assal pedig kicsit talán még feljebb teszi a saját mércéjét. Lelőttem ezzel a cikk poénját? Nem.

Ügyes autó ez, a Peugeot megint látja, merre van az előre. Persze azért vannak benne franciás ufóságok, nem maradunk szórakozás nélkül.

A típus egyik legnagyobb újdonságaként a szokatlan műszerelhelyezés/kormányméret kombinációt harangozták be. Egyszerűen fogalmazva: az órákat a 208-asban már nem a kormánykeréken át szemléli a vezető, hanem fölötte. Állítólag azért jó ez így, mert a lényeges információkhoz nem kell lefelé pislogni, no meg, ha a karima mégis ki akar takarni valamit, az ne a skálák teteje legyen – lehetetlenné téve ezzel például a sebességkorlátozás betartását –, hanem az alja, ahol olyan, lényegtelenebb információk csücsülnek, mint a kilométer-számláló adatai. Az óraegyüttest ehhez elég magasra tették, a kormányt pedig – hogy azért ne legyen túlságosan mélyen – jóval kisebbre vették az ipari normánál.

Az biztos, hogy egyedi lett így a belső tér, nem is néz ki rosszul, bár a műszert láttuk már párszor mindenféle Audikba beépítve. Hogy jó-e a megoldás? Nos, ez korántsem egyértelmű. Vályi Pista, aki a genfi szalonon már beült egy kiállított autóba, például ezzel engedett el a 208-as bemutatójára – „jó kis autó az, csak egy baja van, a kormánya a legfelső állásban ott van, ahol a legalsóban kellene lennie”. Papp Tibi is hozzábökte – „pont nem lehet látni benne a műszereket”.

Úgy látszik, gnóm vagyok, mert nekem tökéletesen stimmelt minden. A kormányt pontosan oda szoktam állítani más autókban (ha egyáltalán lehet), mint ahol a Peugeot-ban volt. Tény, azoknál az általában nem a legmagasabb pozíció, itt meg igen. Az pedig, hogy kicsi a karima, egy jó szervóval inkább előny, mint hátrány. Azt javaslom, ha elkerülhetetlenül közeleg a pillanat, hogy 208-ast kell beszerezniük, sétáljanak el egy szalonba, és vegyenek üléspróbát, hamar kiderül, jó-e.

Térjünk át sokkal lényegesebb dolgokra. Például arra, milyen jó hosszú évek után megint háromjegyű számokat látni egy kisautó specifikációjánál a „saját tömeg” rovatban. Bizony, a 208-as 975 kilótól indul, és még a hájtól kocsonyásan remegő példányai is alatta maradnak az 11 mázsás vágósúlynak. Hogy rendesen rávilágítsak a fogyás mértékére: a teljes modellkínálat átlagában 110 kiló a megtakarítás a 207-eshez képest. Több mint tíz százalék, ez bizony szenzáció közeli.

Mindez úgy, hogy a 208-as nem is kicsi kisautó; majdnem pont olyan hosszú, mint az első generációs Multipla volt, azaz 3,5 centi híján négyméteres. Nem kell megijedni, a 207-eshez képesti szerény rövidülés ellenére a 208-asban – főleg hátul – nagyobb lett a hely. Ja, a karosszéria természetesen jobban hasítja a szelet, mint a korábbi, az alaktényező itt 0,29-es, ami kifejezetten jó érték a kiskocsi-világban.

Apropó, hossz: terepjáróén kívül soha nem láttam még olyan sajtóanyagot, amelyben kiemelten kezelték volna, hogy egy autónak rövidebb lett bármelyik túlnyúlása. Itt viszont a fontos információk között szerepel az az öt centi, amennyit a 208-as orra rövidült a 207-eséhez képest. Nocsak, nocsak, a pár évvel ezelőtti legfontosabb designelemet, a gyalogosbiztonság egyik legfontosabb megoldását ilyen csinnadratta mellett kell eltakarítani? Az autózás történelmének egy újabb furcsa kanyarját láttuk.

Muszáj írnom a kocsi külsejéről is, mert a 208-as egyike azon típusoknak, amelyeket nem lehet jól lefotózni, s az életben sokkal jobban néznek ki, mint a képeken. Sajnos az a tesztautó, amellyel a legtöbb időt töltöttük, éppen a típus egyik úgynevezett bevezető színében tündökölt, amely a ráeső fénytől függően hol metálszürkének, hol halvány rózsaszínnek látszik. Igazából: ez egy fáradt árnyalat. Pedig bordóban, feketében irtó vagány a 208-as, ha a sok ív, a csúcsmodellek gazdag díszlécezése, a kissé túlburjánzó részletek miatt nem is lesz olyan örök klasszikus, mint a 206-os, de ettől még kifejezetten mutatós.

Egy pöttyet vissza kell még térnünk az utastérbe. A szokatlan műszerfal mellett újítás még a két legolcsóbb kiviteltől felfelé szériában adott, érintőképernyős központi elem. A tervezők, gondolom, feltették maguknak a kérdést: ha az okostelefonokra elég csupán néhány állandó gomb, a többit a képernyőről kezeljük, akkor egy autó információs rendszeréhez miért ne felelne meg valami hasonló megoldás?

Ezért a 208-asok többségében a monitort nyomkodva, a különféle funkciókhoz a megfelelő képernyőket behívva kezelhető a rádió, a fedélzeti számítógép és a navigáció. Nincs állandóan a szem előtt kóválygó gombrengeteg – nem mintha a többi kisautóban belefulladna az ember a kapcsolókba –, elegánsabb a megjelenés. Persze van itt csúsztatás, mert ugyanannyi a kapcsoló itt is, mint bármilyen más autóban, csak ráadásul keresgélni is kell őket a menükben.

A kivitelezés sajnos nem tökéletes: a navigációs rendszer például ez az a könnyen áttekinthető fajta, se nem túl intuitív, se nem valami logikus a működtetése, például az iGóhoz képest. De mindegy, annak, aki sokat használja, nyilván rááll majd a keze.

Minden 208-asban benne lesz a menetstabilizáló elektronika, a hat légzsák, no meg persze az ABS, a két motoros ablak és a kormányszervó. A két leggyengébb verzióban elöl tárcsa-, hátul dobfékek lassítanak, az összes többiben négytányéros a rendszer. Azt leszámítva, hogy elöl külön segédkereten van minden (ez sem túl ritka), a futómű az általános, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkar sémát követi, de ezen a szinten még nem is elvárás, hogy komplikáltabb legyen.

Extrák: lesz tempomat, városban szélesebb fénykévét is terítő kanyarfényszóró, nagy hifi szubbasszussugárzóval, robotizált váltó, sőt, az év vége felé megjelenik az automatikus parkolórendszer is. Az ember megáll a megfelelő méretű hely mellett, és utána csak a gázt, féket, váltót, kuplungot kell kezelnie, a kocsi pedig bekormányozza magát. Törtünk mi már össze ilyennel szerelt autót – várjuk…

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.