Mielőtt beültem volna a fészliftes Avensisbe, megnéztem a naptárban, mégis mi lesz. Már megint egy kerregő – gondoltam. Mivel manapság a tesztautók többsége dízel, így nagyon tudunk örülni egy ritkásan beeső halk benzines motornak.
De most nem, mivel ez dízel. Ami megdöbbentően halk. Látszik, hogy a japán mérnökök sokat dolgoztak a kocsi zaj- és rezgésszigetelésén, a hidegindításkor hallható kis kerregésen kívül simán el tudnánk képzelni, hogy benzinmotor van benne. A háromféle dízel közül ez a legkisebb és a leggyengébb, 124 lóerős, kétliteres D-4D, de ennek ellenére tökéletesen elegendőnek bizonyult a másfél tonnás testhez.
Ez az autó nem arra van, hogy száguldozzunk vele. Elöl a sofőr körül semmi izgalmas nincs, még a kézifék behúzásának gondját is leveszi a vállunkról az automata elektromos parkolófék. Az ember beül otthon, dug egy egyest és szépen beandalog a munkahelyére. Bent nem fog izgatottan mesélni arról, hogy milyet ment keresztbe valamelyik szerpentinen, hogy gyorsul a versenypályán vagy hogy milyen remekül viselkedik a futómű a kanyarban.
Az autóról való emlékek nagyjából a kiszállás utáni tizedik percben megfakulnak, és ha valaki kérdezi, milyen volt, csak annyit tudok neki mondani: hááát, halk. Menet közben kellemesen tespedek a kényelmes ülésben, miközben utasaim is jól elférnek mögöttem, úgy érzem, simán kiautóznám ebben a pozícóban azt a 7-800 kilométernyi üzemanyagot, amennyit befogad a tank. A fogyasztás városban 6 liter körül, ami némileg több mint a katalógus 5,6-ja, de ez se vészes egy ekkora testtől. A gyorsulása nem eget verő, de azért nem is fog senkit feltartani az érdi emelkedőn. A csomagtér háromhullás, csak az a fránya bejárat akasztja meg kissé például egy babakocsi bepakolását, de kis tetris gyakorlattal ez is megoldható.
A kocsi Sol felszereltségű volt, extraként xenon fényszórót és egy Touch & Go-nak nevezett érintőképernyős multimédiás navigációt kapott. Ez utóbbi Papp Tibi szerint sokkal jobb mint az előző, nekem speciel a régivel se volt gondom. Annál inkább ezzel, ami az mp3 fájlok id tag-jei szerint listáz, és amelyiknél nincs kitöltve, az nincs. Kár, hogy nálam maradi módon könyvtárakra vannak bontva a zenék. Amúgy a fejegység szépen szólt a 6 hangszóróból, ami magasabb felszereltségnél már 11.
A tárolóhelyek esetében sajnálatos módon a telefonnak csak a pohártartóban jut hely, esetleg a könyöklőbe süllyesztve. Ebben rejtőzik amúgy a rádió audió és usb csatlakozója is, kicsit szerencsétlenül, mivel ha oda nem figyelve bedobunk mondjuk egy üdítős dobozt, a kilógó usb kulcsot simán letörhetjük.
Ez a modell alulról a második a felszereltségi listán, itt már alap a kétzónás klíma és parkolókamera vagy a tempomat. Executive-ban pedig ez utóbbi már adaptív, sávtartóval, miegymással. A nálam lévő Sol-t listaáron 7,35 millióért vesztegetik, erre rájön a xenon (385 000 Ft) meg a navi (160 000 Ft), így közel 7,9 millióra jön ki. Persze listaáron, ami mint tudjuk, egy nem létező ár, ennél azért jóval olcsóbban meg lehet csípni. Egy Hyundai i40 szedánt 1.7 CRDI HP Comfort felszereltséggel már 7,29 millióért vesztegetnek, de abban nincs xenon (nem is rendelhető), se tolatókamera és az eggyel fejlettebb változat pedig már akciósan is meghaladja a nyolcmilliót. A Mazda 6-os TE csomagban 7,18 millió kedvezményes listáron, xenon és navi itt sincs, viszont ahol már van (TE Plus), még ott is csak 7 769 900 forintba kerül.
Kapcsolódó posztunkban hozzászólhat.
