Nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy a Toyota GT86 méltó-e nagyszerű elődeihez, de úgy néz ki, kár volt aggódni. Bár aki egy új Hacsirokut várt, az alighanem csalódni fog.
A Toyotánál öt éve nem készül, de ami fontosabb, már 13 éve nem is terveztek semmit, amire kicsit is illene a sportkocsi kifejezés. Nem csoda, hogy a visszatérés nehezen ment, de végül egy kis külső segítséggel csak összejött az új kupé, a GT86-os.
Valószínűleg ez volt a japán gyár történetének egyik legnehezebb szülése. A szükséges műszaki alapokat a Subarutól kellett kölcsönvenni, hogy orrmotoros, hátsókerék-hajtású autót készíthessenek, hisz a Toyota olcsó padlólemezeit mind fronthajtáshoz tervezték, keresztben álló motorral. A formaterv sem sikerült elsőre: az eredeti FT-86 tanulmányt nem szerette a közönség, és nagyjából két évbe telt, mire kicsiszolták a végleges kupét. Időközben a koncepció is megváltozott: eredetileg arról volt szó, hogy a Toyota árban is versenyezne a Mazda MX-5-össel, valószínűleg ezért is porolták le a 86-os típusszámot, amely a híres Corolla AE86-osra, népies nevén a Hacsirokura utal, de időközben kiderült, hogy olyan olcsón masszív ráfizetést hozna, így végül egy kicsit feljebb kötött ki az új kétajtós.
Általában már első ránézésre eldöntöm, hogy tetszik-e egy autó, vagy sem, de a GT86-ossal bajban voltam. A sunyi cápaorr, a küszöbvonalból elindított, kívánatosan vaskos hátsó sárvédőlemez, az apró kopoltyú az első kerékívek felett, vagy a legritkább és legszebb Toyotáról, a 2000 GT-ről kölcsönvett oldalsó ablakvonal mind-mind parádés megoldás. A boxer-86 logó, amelyet az autóhoz terveztek, pedig külön zseniális. Ugyanakkor sehogy nem állt össze mindez egy egésszé - csak a személyes találkozás, és a fotók hosszas nézegetése után jöttem rá, miért. Az arányok nem stimmelnek egészen. Pedig a 4,24 méteres hossz és a 2,57 méteres tengelytáv nem tűnik szokatlan párosításnak, de - talán a 17-es felnik miatt - olyan, mintha egyáltalán nem volna sem első, sem hátsó túlnyúlás. Az összhatás ettől még látványos, de van rá esély, hogy ez az apróság más sportkocsi-rajongókat is zavarba ejt majd.
Az viszont igazán tetszett, hogy a GT86-on nem látszanak a leszorítóerőért való küzdelem jelei. A lökhárító ugyan diffúzoros kialakítású, és a csomagtérfedélen is akad egy apró légterelő. A kiküldött Toyota mérnök azonban külön hangsúlyozta, hogy a stabilitáshoz ennyi is bőven elég, nem kellenek nagy szárnyak és kötények. Így maradhatott meg a 0,27-es formatényező, ami igazán jó értéknek számít, és sokat segít abban, hogy a szélzaj ne legyen zavaró. Pedig az ajtók keret nélküliek, ahol az ilyesmi gondot szokott okozni.
A hangokkal egyébként is sokat foglalkoztak a Toyotánál, hiszen egy sportkocsinál legalább olyan fontos, hogy jól szóljon, mint hogy jól menjen. Nagyobb probléma ez, mint gondolnánk. Az autókra komoly zajkibocsátási korlátozások vonatkoznak mostanság, így nem lehet egyszerűen a motorra és a pőre lemezekre bízni a dolgot. Ehhez képest egyszerű megoldást találtak a tervezők: a kipufogórendszertől a karosszériában kialakított csatornák vezetik a hangot az utastérig. Ráadásul alacsony fordulatszámon a GT86-os közel olyan csendes, mint egy Avensis, ami hosszú távon pihentető, de a karakternek semmiképp nem tesz jót: a jellegzetes boxer-bubogásból semmit nem hallani.
A belső térben már nyoma sincs a külső formaterv bizonytalanságainak. A műszerfal egyszerű, de messze nem unalmas, jól megférnek rajta a klasszikus kerek műszerek a digitális kijelzéssel, anélkül, hogy bármelyik megtörné az egységet. A vaskos kormányt jó megmarkolni, és minden anyag kellemes tapintású - látszik, hogy adtak a minőségre. A GT86 legalább annyival igényesebb belül, amennyivel drágábbnak ígérkezik a Mazda MX-5-ösnél.
A hátsó ülések fej- és lábtér híján leginkább csak csomagszállításra alkalmasak, elöl viszont nagyszerű foteleket kapunk: passzentosak, jó az oldaltartásuk, mégis kényelmesek a konfekció-méretnél szélesebbek számára is, ami a sportkocsik esetében egyáltalán nem kézenfekvő. Bár aligha lesz szempont a vásárlásnál, a GT86-os csomagtartója egész használható méretű. Pótkerék nélkül 243, mankókerékkel 237 literes, ami két utasnak elég lehet akár hosszabb utazásokhoz is.
Sikerült a Toyotának élményautót faragnia a Subaru alapokra? Lapozzon, és kiderül.
