Hogy mást ne mondjak, lelkesen cipeltem le a Bose-hifi kipróbálásához a kedvenc lemezeimet, még a német Audio magazin egyik számához adott teszt-CD-t is előkapartam, hogy ne alázzam pórias MP3-kal ezt a csoda hangrendszert. És valóban jól szól, noha az igazán testes basszusok hiányoznak belőle (külön mélynyomó nincs), viszont a dinamikája egészen döbbenetes. A 13 centis hangsugárzókból tényleg kihozták a maximumot, és annak ellenére, hogy rettenetesen nagyot szól a cucc, az ajtókárpitok meg sem zörrennek közben. Szinte mindig ordító zenével közlekedtem, bár mondom, valószínűleg a hifistáknak jobban fog tetszeni, mint a basszus túlgerjesztését kedvelőknek.
De ha már itt a Bose név, akkor miért nem raknak az erősítőrendszer mellé mellé egy olyan fejegységet, amely képes az egybemixelt CD-ket a számok közötti szünet nélkül lejátszani? Uramatyám, ezt 1990-ben már minden CD-lajátszó tudta, és most 2012 van. És ha már van tolatóradar, meg navi, akkor miért nem halkul le a zene annyira, hogy hallani is lehessen, mit csipognak?
Ezen kissé kiborultam.
Kíváncsiságból megnéztem, kijavította-e már a Tom-Tom a navi női hangját, Marikát. (Endre, a férfihang már egy ideje jó szórenddel beszél.) Tipp? Persze, hogy nem. Ugyanazt mondja, mint öt éve: után háromszáz méterrel hagyja el az autópályát. Ez elég furán hangzik, főleg a Szentendrei úton. Ha már nem bírják behívni Marikát a stúdióba hangfelmondani, akkor miért nem törlik simán a francba?! Persze a térkép sem a létező legjobb, úgy vitt be a zsákutcába Óbudán, mint a huzat, de ezt hagyjuk, hibátlan navi nincs.
Na, aztán kipróbáltam a sávtartót, aminek a kameráját egy bucma dobozban a belső tükör takarásába építettek be. Ennél szánalmasabbat még nem láttam, a hasonló rendszerek hőskorában sem, beleértve a Citroën farpofa-rezgetős megoldását is. Egyrészt a Mégane-ét mindig be kell kapcsolni, mert magától nem működik. Vagyis igazából nem lehet rá számítani. Talán arra gondolnak, hogy az ember előrelátóan bekapcsolja, ha álmos vagy telefonál menet közben? (Mivel a tükör mögött van, nem is látszik a visszajelzője.) Másrészt mit csinál, ha kitántorgunk a sávból? Rezeg? Visszatekeri finoman a kormányt? Ordít? Nem. Csak annyit mond halkan, hogy: pitty. Erre ki ébred fel?
Aztán egy idő után kezdtem észrevenni a derékmagasság alatti igénytelenségeket is. Előrehajtogattam a hátsó üléseket – hát ott ami előkerül az ülőlap alatt, az nem túl szép. Vagy ahogy az ülés műbőr-huzatát eldolgozták az utasülésen, pláne, hogy hátul már elkezdett lerepedni a bőr. A régi verzió audiobemenetét is csak ledugózták a zongoralakk-burkolat közepén. De legalább végre van USB-csati az RCA helyett.
A végére hagytam még egy gyöngyszemet, az ülésfűtés tekerőjét. Jelezném, hogy már a Peugeot is rászokott, hogy látható helyre tegye, és na az ülés ajtó felőli oldalára. Hogy miért? Mondjuk, hogy az ember lássa, mit is állított be, és ne csak akkor érezze, ha már steaket sütött a valagából. Vagy azért, hogy a vezető le tudja tekerni az utasülés fűtését is. Az egyetlen racionális magyarázat, hogy így az sem látszik: egy álló beépítésű kapcsolót használnak, elfektetve. amin így kissé furán áll a piktogram.
Ezek annyira bosszantanak! Itt van ez a Mégane, amihez végre csináltak egy igazán jó motort, jó a futóműve, csendes, döbbenetesen keveset fogyaszt, elég tágas is, kombinak elég jó. A biztonsági felszereltsége példás, ötcsillagos törésteszttel, de kényelmi szempontból sem lehet panaszkodni, ott a dupla klíma, satöbbi. Sőt, még össze is rakták a gyárban rendesen, tényleg csak egy jó vezetőülés kéne bele. Aztán csináltak hozzá egy hifit, amit én örömmel vennék meg hozzá extraként. Ennyi kell, nem több. Az ember ne rohadjon 380 ezerért műbőr ülésben, de a sávelhagyós rendszert is nyugodtan felejtse el.
Azt hiszem, ha pár évre betiltanák a cégautókat, az autógyárak észhez térnének, és nem engednének meg maguknak olyan dolgokat, mint amiket itt felsoroltam. A franciák a világ minden táján ott vannak a vállalataikkal, energiaszolgáltatók, kommunális cégek, bankok, szupermarket-láncok veszik tízezerszámra a francia kocsikat, érdemeik különösebb vizsgálata nélkül. Ha tetszenek emlékezni, a PSA és a Renault is akkor adott el legtöbbet mindenből, amikor a legtrébb minőséget produkálta. A cégautóvásárlás egyszerűen elkényelmesíti a autógyárakat, mert a rosszul megcsinált extrákon könnyű kaszálni. Pedig a Mégane nem luxusautó, akkor sem, ha rettentő sokat költenek rá. Aki ezt belátja, az nyugodtan megveheti hatmilliós áron ezzel a kiváló dízelmotorral, de hétmillió fölé extrázva már sántít a dolog: pláne annak ismeretében, hogy valójában mennyiért kap meg egy Mondeót vagy egy i40-est.
