Teszt: Chevrolet Aveo LT+ 1.3 D 95 LE

Legalábbis szerintem erről szólt ez a modellváltás. Nem mondom, rá is fért, mert amikor Daewoo Kalosként meglátta a napvilágot az elődje, nem tűnt igazán korszerűnek, minőséginek meg aztán végképp nem. Igaz, olyan sokat dolgoztak rajta, hogy a végére egészen jól kipofozták kívülről-belülről, sőt, még jobb nevet is kapott: Chevrolet lett. De addigra már feltűnően kisebb volt minden más kiskocsinál. Hozzátenném: olcsóbb is.

Most viszont az a helyzet, hogy az új Aveo se nem kisebb, se nem igazán olcsóbb az mezőnyben kapható kocsiknál, viszont kívül-belül profi a formaterve. Vagyis, szinte kívánatos. Én picit könnyen belelátom a Corsát, gondolom nem véletlenül, állítólag van is köztük némi műszaki rokonság, bár nem egy egyben ugyanazt csomagolták Chevy-nyakkendőbe és vadul előremeredő csőlámpákba. Az Aveo ugyanis kicsivel hosszabb (4 centi), de még a tengelytávja is nagyobb egy gyűszűnyivel. A túltenyésztett, négy méternél is hosszabb kisautók korában ezen már meg sem lepődünk. Ezért aztán egy normál magasságú vezető mögött bőségesen marad hely, sőt, a 290 literes csomagtartóra sem mondanám, hogy kicsi. Tényleg, ha valakinek nem futja többre, akár családi kocsinak is megveheti, feltéve, hogy be tudja húzni a kéziféket két gyereknél. Persze erre az Aveo Sedan biztosan alkalmasabb, de városlakóknál öt ajtóval is beválhat.

Igaz, a rendes autóvá avanzsálás megmutatkozik a minőségen is. Ez a téglaszínű műszerfalas, viszonylag jól felextrázott LT+ egészen guszta belülről is, az Opelekből átvett bajuszkapcsolók sem gagyik, az egyedüli furcsaság a műszerfal lehet. A Chevy ugyanis kitalálta, hogy fiatalos lesz, ezért egy digitális-analóg műszert pakoltak az Aveóba, ami imponálhat azoknak, akik robogóról ülnek át. Biztos lesz, akinek nem tetszik ez a geg, de amúgy semmi baj nincs vele, igaz, a fedélzeti számítógép elég szegényes adatmennyiséggel szolgál, mindössze az átlagfogyasztást mutatja, meg a szervizperiódusból hátralévő időt.

Ezt a kis lazaságot leszámítva az Aveo egy vegytiszta közlekedési eszköz, tartósnak tűnő, nem karcolódó műanyagokkal, és a költségmegszorító osztály által rendelt izzasztós üléshuzatokkal. Ha az anyagokon lehet is kötekedni, de a kivitelezésen nem: nemrégiben megdöbbentem, milyen tróger részleteket enged meg magának a Renault egy 6-7 milliós autóban, na itt ilyesmiről szó sincs. Tényleg még ott is tisztességesen meg van csinálva, ahol ember nem látja: próbáltam felnyitni a hátsó ülőlapot, de kiderült, hogy ezt nem igazán lehet felnyitni, de kipattintottam a helyéről. Még itt is szépen voltak elvezetve drótok, rendesen leburkolva, eldolgozva.

Amúgy a kényelemre nem lehet panasz, elöl kifejezetten jó méretűek az ülések, és az olyan változatokon, ahol már a magassága is szabályozható, kiválóan be tudja állítani magára az ember. A használhatóság része a tárolóhely-orgia is, ami elöl zajlik, kesztyűtartóból kettő is van, a felsőbe került egyébként a rádió USB-csatija is. (Kár, hogy valamilyen anomália miatt rossz sorrendben játszott le mindent a rádió.) De vannak még apró üregek a szellőzők mellett is, és persze megmaradt a tradicionális kártyatartó hasadék ebben az Aveóban is. Ja, és az ajtózsebek! Hát azok óriásiak, a másfeles palack simán belefér. Mármint elöl, mivel hátul ajtózseb egyáltalán nincs, csak a jobb oldali ülés hátán van zseb.