Jó napot! Ismerjék meg a Peugeot jelenlegi csúcsmodelljét, tessék.
Hátööö...ne nézzenek csodálkozva egymásra, igen, ez egy 508 SW, azaz kombi, kicsit másképp. Két marék csillámpor a csillogásnak, ledsorok tömött sora a vakoknak, némi krómdísz a dalos lelkű muzsikusoknak, sárvédőív-szélesítések a férfiasság jegyében és 18,4 centiméterre növelt hasmagasság nem tudni, miért.
Na jó, vannak nagyon jól eltalált alufelnik is és ezen a ponton már illik megjegyezni, hogy a Peugeot-Citroen páros képes mindig valami újat hozni, más nem mer ennyire merész formákkal előrukkolni, ráadásul jól néznek ki (a súlyuk már más kérdés).
Egyelőre csak ez az RXH kapható ilyen kivitelben, valamiképpen így akarják elkülöníteni a mezei 508-astól. Ami önmagában véve egy kellemes, nagy, családi batár-forma. Ebből nem könnyű többet kihozni, de Bocsi Attila formatervező (igen, a Peugeot Párizsi formatervezői központjában dolgozik) megpróbálta. Mondjuk már az is nagy dolog, hogy egyáltalán elvállalta, de az összhatás egy kicsit eklektikus lett.
Az 508 SW nem túl hivalkodó, inkább elegáns és visszafogott külsejét bárhogyan ordasítani legalább olyan nehéz, mint újra feltalálni a Lego-kockát. A cápakopoltyút mintázó ledek bazári csillogása vetekszik a visszapillantótükrök műanyag házának krómozásával, a szürke szélesítés valahogy nem áll össze olyan homogén formává az emelt hasmagassággal, mint egy XC70-es Volvónál vagy Subaru Outbacknél. A tetővonal lejt, a szürke betét a hátsó kerék mögött felfelé ível, ezért úgy tűnik, mintha az akkumulátor-csomag és a villanymotor összenyomná a hátsó rugókat és ülne az autó feneke. Érdekes, de a nemzetközi bemutatón prezentált fehér színben jobban nézett ki.
Ez, és a hosszú, gyalogosvédő orr miatt így egy leginkább egy menten hanyatteső elefántemberre emlékeztet. Sokan megnézik, de a reakciók eltérőek, döntsék el önök, én nem rajongtam érte úgy, mint a normál kombiért. Az már a saját szívfájdalmam csak, hogy a visszapillantó-tükörbe integrált indexekben állt a víz az alig 5000 kilométert futott tesztautóban. Ez meglep, hiszen az utóbbi évek minőségi javulása kézzel fogható a PSA-konszernnél.
Ráadásul HYbrid4 az Istenadta, tudják, ez a Peugeot hibrid hajtáslánca, mely önmagában olyan egyszerű (és valószínűleg költséghatékony) megoldás, hogy ennél kevesebb lépésből nem hiszem, hogy lehet hibridautót gyártani. Nem ereszteném túl bő lére, hiszen kiveséztük már a Peugeot 3008-ban, Winkler pedig a Citroën DS5-ben headbangelt a bohócváltó ritmusára.
A lényeget hallották: egy villanymotor a hátsó felfüggesztés lengőkarjai között, lehajtva a hátsó kerekekre és egy akkumulátor-csomag fölötte. Rövid távon tisztán elektromos üzemben is képes működni, de ne várjunk csodákat, a kedvező fogyasztást javarészt a remek kétliteres HDi-motornak köszönhetjük, az elektromotor rövid ideig dolgozik csak egyedül, dugóban araszolva, parkolóból vagy benzinkúttól kihajtva azonban elég ahhoz, hogy rácsodálkozzanak a bámészkodók: jé, villanyautó.
Létjogosultság persze van a megoldásnak, még ha inkább a hátrányait érezzük, mintsem az előnyeit, ám a hazaihoz képest kevésbé halott piacokon komoly CO-megszorítások vonatkoznak egy-egy zsíros flotta-rendelésre, a Peugeot leginkább erre játszik.
MIért kell és miért nem?
