Suzuki Wagon R+ - 2004

Igazán radikális egyébként az ős-Wagon R volt, plusz nélkül, amelyet a japán kei car kategóriához találtak ki. A típus bemutatójakor, 1993-ban, éppen 3,3 méteres hosszba kellett beleférnie, de 1,4 méternél szélesebb sem lehetett, és maximum 660 köbcentis motorjából 64 lóerőnél többet nem sajtolhatott ki, aki ki akarta használni a kei car adózási és egyéb előnyeit.

Nagy gurítás volt akkoriban a Wagon R, ő volt az egyik első magas növésű törpe a Daihatsu Move mellett. Négyajtós - balra kettő, jobbra egy, hátra egy - dobozformájú kasztnijával igazi űrhajónak számított a kilencvenes évek elején. Gondoljunk bele, ez a Spin Doctors időszak, a Jurassic Parkot néztük a siófoki kertmoziban, az E36-os 3-as BMW meg kafa új verda volt.

Fel is bátorodott a Suzuki a nagy sikeren, hosszában-széltében megtoldották a dobozt pár centivel, hogy beleférjen négy európai szabványember, és így már mindkét oldalára mertek tenni két ajtónyílást. Így született meg 1997-ben az első Wagon R+, amit már mi is ismerünk, az IFA-lámpás, drága japán skatulya, ami annyira szeret rohadni. Sok nem fogyott belőle nálunk. Viszont 2000-ben elkezdték gyártani az átmaszkírozott Vagyonőrt Esztergomban, és onnan nem volt megállás. Olcsó, praktikus, a maga nemében csinos kis kocsi volt, páratlan hitelkondíciókkal. Vitték, mintha ingyen adták volna. Tulajdonképpen ingyen is adták, csak törleszteni kellett.

Ha léteznek autós ellentétek, a Wagon R+ a BMW Gran Coupé kifordított párja. Nulla presztízse van, ezen nincs mit szépíteni, viszont rettentő ügyes. Akár öt embert is bele lehet préselni, ha nagyon muszáj, alapból 300 literes a csomagtartója, és pár mozdulattal 1,25 köbméterre növelhetjük a rakteret. Ez itt a lényeg, nem az, hogy sikkes-e.

Pedig egyáltalán nem rusnya a tömpe kis gnóm. Én szerettem az első széria sarkosságát is, de ez a legömbölyített fazon kétségtelenül közérthetőbb. Nagy fényszórós kölyökképével, pimasz kis fenekével még ma sem egy elavult forma, simán vállalható fiúknak is, lányoknak is. A tetőkorláttal meg pláne vagány, ez a szürkéskék meg az egyik legfelnőttesebb színe.

Vajákolás alapján egy nagy vonalaiban 1993-as japán konstrukciónak tartósnak kell lennie, még akkor is, ha 2004-ben gyártották, magyar földön. Mégis tartottam tőle kicsit, amikor megláttam a Weltauto telepén a horpadt csomagtérfedelével. A csillogás sokszor megtévesztő, a Wagon R+ pedig mindig is a szegény ember autója volt, és ezzel igazán nem akarok megbántani senkit. Kibír a japán technika nyolc év feltételezett ridegtartást? - tettem fel magamnak a kérdést.

Körbejárom, látszik, hogy szerencsére a csomagtérfedél az egyetlen sérült elem. Másodjára, rétegvastagság-mérővel, kiderül, hogy a bal oldala javítva volt. A gyári fényezés ijesztően vékony, helyenként nincs 70 mikron, a túloldal 170. Nem tragédia, elsőre fel sem tűnt, alapos munkát végzett, bárki is csinálta. A harmadik körbejárásnál szemet szúró rozsdás első féktárcsák inkább elgondolkodtatóak: miért állt ennyit ez az autó? Nem pár hetes vakrozsdának a krátereit csiszolta simára a fékbetét nemrég.

Ajtónyitás után kiderül, merő rosszindulat volt, amikor azt hittem, nem kapott törődést az autó. Árulkodik a kézzel beleszabott gumiszőnyeg, gazdája szerette a kis Wagon R+-t. A motortérben egy ottfelejtett rongy sejteti, hogy itt bizony rendszeres olajszint-ellenőrzés történt, a csomagtartóban a bebugyolált emelő pedig végképp cáfolhatatlan bizonyíték: ez egy bácsiautó volt. A Suzuki-szalon beszédes értékesítője pedig elmagyarázza, a csomagtérfedél szinte minden Wagon R+-on horpadt, mert annyira vékony lemezből van, hogy egy erősebb becsapástól behullámosodik.

Én viszont kinyitom, és mintha egy üzemcsarnok ajtaját tárnám fel, akkora bődületes, visszhangzó űr nyílik meg előttem. A kis doboz szinte térgörbületet hoz létre, ha lehajtjuk az üléseket, már keresem is a villás targoncát a szememmel, úgy beletennék egy raklap valamit. A férfiembert a Wagon R+ praktikussága fogja lehengerelni, a csajokat meg a bociszemek.

Amikor felhajtjuk a hátsó üléstámlát, az ülőlap is vele emelkedik vagy tíz centit, így tud a pöttöm kis skatulya egyaránt lapos rakteret, vagy félig-meddig emberi hátsó üléspozíciót előállítani. Škoda superbes lábteret mondjuk ne várjunk egy ekkora törpében, de két 1,80 körüli mandró el tud férni egymás mögött úgy, hogy ne érezze a sofőr a hátában a haver térdét.

Hátul kurbli, elől villanyablak, ennyi kell a kétezres években az egyenes tartáshoz, de a klíma láttán már megcsap a luxus deres lehelete. Nekem legalábbis olyan a klíma ebben a minimálautóban, mint dzsakudzi a panelba'. Mondjuk belecsobbanni jó, ha kellően át tudjuk adni magunkat az illúziónak - tudom, áldás annak, aki minden nap az autóban rohad, de agyrém a trend, hogy itthon lassan eladhatatlan a klíma nélküli autó, bármilyen kicsi és öreg is legyen.

Papíron itt viszont megvan a klíma, csak valami dugulás miatt alig fúj valamit a rendszer, hiába matatunk a Papp Tibi szerint egy az egyben a B Corsából átvett gombokkal. Ami kevéske levegő jön, az viszont hűvös, vagyis lódítás nélkül be lehet írni a hirdetésbe, hogy jéghideg klímával. De hogy az autót nem hűti le a jelenlegi állapotában, az is biztos. Inkább induljunk el, letekert ablakkal legalább mozog a levegő.

Ignis-motor? 93 lóerő? 1328 délceg köbcenti? Lapozzon, ha kíváncsi, hogy megy a big blockos Wagon R+!