A Volkswagen rákívánt a Mercedes CLS sikerére, megcsinálták hát a sajátjukat Passat CC néven. Igaz, kicsit megtévesztő lehet a kupé-kabrióra utaló CC név, de a modellváltással már annyira bíztak a sikerben, hogy a Passatot már nem is írják rá. Mintha ez valami nagyon más lenne.
Ez kábé ugyanaz a szituáció, mint amikortól a Renault Scénic már nem volt Mégane, hanem önálló életre kelt. Hát ezt a remek lehetőséget kapta meg most a Passat kupélimuzin változata. Az ugyan nem tudnám megmondani, mi a fene a kupélimuzin, mert valami vagy kupé, vagy limuzin. Ha gonosz akarok azt jelentheti, szűk, ha jóindulatú, szép. Azonban a szűkség is relatív, mert a CC még Passat CC-ként sem volt igazán az. Olyannyira nem, hogy mesterségesen elrontották, nehogy a normál Passat kárára vegyék. Ezért hátulra eleinte csak két ülést adtak, noha a CC hátulja egyáltalán nem lenne kicsi, és alkalomadtán beleférne egy ötödik utas.
Na mindegy, mára nulla forintos felárért öt üléssel is kérhető, és ez így jó. Nálunk is ilyen tesztautó járt, és kiderült, hogy hosszában szinte ugyanakkora a hátsó tér, mint egy normál Passatban. Sőt, egy átlagember a napfénytető ellenére is lazán elfér a plafon alatt. Ennek egyetlen trükk a nyitja: az ülés elég alacsonyan van, ami több száz kilométeren már feltűnik. A CC másik meglepő mérete a csomagtartó térfogata, ami 532 literes, azaz bő félköbméteres. Ennyi elég, az tuti.
A névfosztással egybekötött modellfrissítés főleg a kocsi orrát és fenekét érintette. Az eredetihez képest picivel szögletesebbek lettek a formák, aztán azon sokat vitázhatnánk, jó-e ez így. Szerintem az mindenesetre jó, hogy nem lett annyira szögletes, mint az aktuális (B7-es) Passat. De sportosság ide, szépen ívelő tető oda, a CC belseje semmiben sem nyújt pluszt a normál Passtahoz képest, hiszen most már a műszerfaluk is azonos, igaz, vitathatatlanul minőségi. Ránézésre.
Azonban úgy tűnik, mostanában a német autóipar bevette a zörgésbonbont, mert rövid időn belül a CC már a második, határozottan zörgő német kocsi: a szerelvényfal közepe tájáról még tükörsima úton is irritáló vibráció hallatszott, macskakövön pedig határozottan megszólaltak az ajtópanelek. Igaz, 13 ezer volt az autóban, lehet, hogy sokat kapott, de a tízmillió forint feletti indulóár miatt én aszondom, hogy nem jól van ez így. Apróság, de az sem szép, hogy a tetőív krómcsíkja már teljesen eloxidálódott.
De a végére mindent megértettem.
