Ezt is megértük. A németek hibridautót gyártanak. Reprezentatív, hiszen drága technika, kell a lé ahhoz, hogy az ember megvehesse. Bár nem tudom, hogy miért pont a leggazdagabbakról hiszik azt, hogy ennyire spórolni akarnak.
Lássuk be, aki ma mifelénk ki tud köhögni húszmilliót egy jól felextrázott Audi A6 Hybridre, az nem szegény ember. Esetleg nem szegény cég nem alacsony beosztású alkalmazottja. De tessék elhinni, az ilyen emberek sosem attól lettek gazdagok, hogy keveset költöttek, hanem attól, hogy sokat kerestek. Azt ugyan nem zárnám ki, hogy nem pazaroltak – de ez önmagában kevés. Hogy egy példát mondjak, én sem pazarolok, és még sincs A6 Hybridem.
Egy dolog biztos. Az Audinak is elő kellett már valami ilyesmivel állnia, bár főleg nem az európai vevők miatt. Itt remekül fogynak a dízelautók, ám van néhány hagyományosan benzines piac, ahol nem lehet őket eladni. Igazán nem nagy piacokról van szó, csak Amerikáról, Kínáról és Oroszországról. Mi meg csak megkaptuk úgy mellesleg, a sok TDI mellé, hátha tiltja valakinek a vallása, hogy koromrészecskékkel szennyezze a levegőt. Netán a céges flottákba is elsüthetnek pár hibridet, hogy kisebb legyen a CO2-kibocsátásuk, mert a fejlett Nyugaton már ezt is szabályozzák. Aztán megkapja szolgálati kocsinak valaki, aki rossz volt, de kirúgni nem akarják.
Mert azért papíron elég riasztó az A6 Hybrid, ez tény. Négy henger, két liter és turbó – kellemes kombó ez egy Audi TT-ben, na de egy böhöm A6-osban? Megjegyzem, amúgy a típus legalapabb motorja, a 2.0 TSI, amit Magyarországon valószínűleg alig lehet eladni, hisz aki nálunk A6-ost tud venni, az többnyire V6 TDI-t is tud venni. És ekkor folytatnám a sort, amitől sznob körökben feláll az emberek hátán a szőr: front-haj-tás! Borzalom.
Pedig nincs ezzel semmi baj. Bizony, léteznek olyan dimenziók a térben, amelyben egy fronthajtásos, kismotorú Audinak is van vevőköre, és nem mondják, hogy nem ember, akinek nem jutott véhattédéikvattró. A baj csupán az, hogy az A6 Hybrid ára kimagaslik az A6-osok mezőnyéből, hiszen alaphangon 17,8 millió. És ekkor jönnek a szomorú tények: ez több, mintha a csúcsszuper, 313 lóerős, kétturbós TDI-vel és összkerékhajtással venné meg az ember az A6-ost. Ugyanakkor egy kétliteres, elsőkerekes TDI, Multitronic automatával mindössze 12,1 milliótól indul. Ez azért óriási különbség.
Most következhetne egy kis maszlag környezettudatosságról, de nem következik. Engem inkább a végeredmény érdekel.
Nézzük: az A6 Hybridbe benzint tankolunk, és mint minden hibridnél, ez is egy relatíve kicsi (1,3 kWh energiát tároló) akkuba táplálja vissza a visszanyert fékenergiát. Maga az elektromos gép az automata váltóban, a hidrodinamikus nyomatékváltó („citrom”) helyére került, ahol rafinált kuplungokkal elérik, hogy képes legyen a benzinmotor nélkül is hajtani az autót, meg azzal együtt is. Hát ennyi.
Hogy hány lóerős? Hát ez nehezen megválaszolható kérdés.
