Szinte évente vándorolhattunk Münchenbe az új és még újabb fészliftek miatt a Forddal. Ami rendszerint hol egy kis felszereltség kiegészítést (pl: USB), esetleg egy új motorcsaládot jelentett.
A belső ettől még maradt a kizárólag 90 fokos szögeket tartalmazó, baltával faragott funkcionális dizájn. Ezekkel nekem speciel semmi gondom nem volt, főként teherautós viszonylatban, de a személyszállító sajnos tényleg kezdett idejétmúlt lenni.
A cég is érezte, hogy valami nagyobbat kéne már durrantani mert nem sokáig tarthatja a népszerűséget, így egyszer csak elkezdtek megjelenni az új modellről szóló rajzok, kémfotók. Aztán a nagy jövőbenézéskor felmutatták végre élőben is az új modelleket. A kis Custom mellett feltűnt a még kisebb Connect, a nagyobb Transit és szó szerint belengették a régi/új modellt, a Couriert. Ez a Fiesta alapú kisteherautó a kétezres évek elejéig létezett nálunk, amikor is leváltotta a Connect. A Ford nem szép apránként fogja kiadagolni az újdonságokat, egészen 2013 év végiéig.
Az első a sorban a Custom néven futó modell, ami az előző Tourneot és az azzal egyméretű Transitot váltja. A reptéren rögtön a tesztautókba ülhettünk és a bemutató bázisaként szolgáló hangárhoz suhantunk. Mivel hátul ültem, így az első, ami feltűnt, hogy örömteli változás állt be az ülésekben. Már nem egy tömb, hanem 1/3-2/3 arányú és ránézésre is flexibilisebb mint a régi. A későbbi szemrevételezés után kiderült, hogy viszonylag könnyedén hajtogatható, és már akár egy ember is ki tudja őket emelni szükség esetén.
Az alattuk lévő helyen sem a régi ülésvázerdő volt található, hanem funkcionálisabb tárolóhelyek. Ez a változás a sokat szidott jobb egy alatt is észlelhető volt, hiszen végre egy rendes méretű és zárható tárolórekesz kapott ott helyet. Ez a rekesz amúgy többfunkciós, ugyanis a teher változatban a vékony, de hosszú tárgyak egy ajtó kinyitásával belóghatnak ide. A raktérben amúgy más változás nem történt, kivéve a hátsó ajtó kiakasztóját, ami immár a benyomós-gombos megoldás helyett kiemelős-karos lett.
A teher és a személyszállító változatnál is kétféle tengelytávval (2933 és 3300 mm.) kaphatjuk. Ez egyezik a régi modellével, viszont maga a kaszni hosszabb lett, ami a főképp hátsó túlnyúlásnak köszönhető, így kényelmesen befér három raklap. A bedöntött hátfalnak köszönhetően a sofőr jobban hátra tudja dönteni az ülést, viszont kicsit kevesebb a hely az árunak. Ezt is ellensúlyozza az utasülés alatti tároló egybenyitása a raktérrel.
A kocsikban természetesen az új euro 5-ös, Puma fantázianevű motor van, amivel sok mindenben találkozhattunk már az utóbbi időkben. Itt a 2,2 literes három változatban lesz rendelhető, 100, 125 és 155 lóerővel. A kulcsot megkaparintva mindjárt feltűnt, ez már egy másik világ. Talán a Transit volt az utolsó, amit még a régi négyszögletes kulccsal indíthattunk. De már ez is a múlté. A vezető helyére ülve az első ami feltűnt, hogy kicsit Fiestás lett a műszerfal, főleg a középkonzol. Sajnos a tetejéről eltűnt a két tárolórekesz, maradt egy a sofőr előtt. Ebben kapott helyet az AUX és az USB csatlakozó, illetve egy 12 voltos csatlakozó a GPS-nek. Szerencsére az ajtóban és a műszerfal szélén megmaradtak a jókora zsebek, üregek, amik akár egy másfeles palackot is elnyelnek. Immár ide is megérkezett a gyári navigáció és a hangvezérlés, illetve az olyan extrák, mint a sávelhagyás és a fáradtság érzékelő, illetve az automata ablaktörlő.
Az új Tourneo lassan felnő a T5 Caravelle szintjére, bár szerencsére csak felszereltségben, nem az árában. Hiszen míg a Ford kisbusza a legmagasabb felszereltségben 10,4 millió, addig a VW-nél pont ott van az árlista alja. A munkásbusz kategóriában már 7,7 millióért megkapjuk a Custom Kombit, 100 lóerős motorral. A VW-nél a T5 Kombi 84 lóerővel kétmillióval drágább, viszont a Renault Trafic a 7,3 milliós induló árral megszorongatja.
