Jesszusom, mi ez, egy kisteherautó? És milyen ronda! Ez volt az első két gondolatom, amikor megláttam púposodni a parkolóházban. Akkora egy hombár, hogy szegény Volvóm szinte eltörpült mellette, pedig nem kicsi az sem.
A Lodgy – melyet az MCV szellemi utódjaként tartanak számon – leginkább egy jámbor és bamba külsővel megáldott kérődzőre hasonlít. Azonban – ellentétben egy Aranytőgy-díjas tehénnel – kicsit bénácska, éppen annyira, hogy egy lépéssel az olcsó, nagy, családi Renault, a Fluence mögött végezzen a szépségversenyen. Leginkább talán a hátsó lámpák nem illenek a megfoghatatlan közegbe. Már az új Focus esetében is nehezen értelmezhető a nyeles tükörtojás-forma, de a Lodgy tolatás közben elütött éjjeli lepkéje csak valami szintetikus szer következménye lehet.
A béna kisbuszforma ellenben magában hordozza azok előnyeit: az ajtók óriásiak, tágra nyílnak, a csomagtér ajtaja akkora, mint egy disznótoros munkaasztal, ezt parkoláskor érdemes fejben tartani, mert szűk helyen egyszerűen nem tudjuk majd kinyitni. A Lodgy úgy igyekszik praktikus lenni, mint egy teleshoppos késkészlet: sokat ad, kevés pénzért. A minőség? Azt pedig csak az idő döntheti el.
A száraz számadatok alapján nem tűnik _igazán_ nagynak, hiszen a 445 centiméteres hossz ma már nem számít kimagasló értéknek. Ami inkább meglepő, hogy a nagynak tűnő tengelytáv (2810 milliméter) csaknem 10 centiméterrel kevesebb, mint a kifutó MCV-é (2905 mm), mégsem jut eszünkbe kisebb autónak titulálni, hiszen több mint 168 centiméter magas. Ezt helyenként már túlzónak is éreztük, mert odabent sem polc, sem a tetőablak vagy a szellőzőrendszer nem indokolja a csarnokszerűséget. Cilinderben vagy méhkassal a fejünkön utazni pedig nem szoktunk.
Utóbbiból több leginkább a csomagtartóban fér majd el. A Lodgy öt- és hétszemélyes kivitelben kapható, tesztautónk ötszemélyes volt, alapból 827 literes csomagtérrel. Ugyanez hét üléssel 207 liter, cserébe a harmadik üléssorban nem a helyhiányba halunk bele, a Genfi Autószalonon kipróbáltuk Papp Tibivel és gond nélkül elfértünk leghátul, bár kiszállni egyáltalán nem volt kényelmes. Ha netán költöztetünk, akkor a második üléssort kiszedve több mint 2,5 köbméternyi helyet kapunk, az már tisztességes érték kisáruszállító viszonylatban is.
A nagyvonalú raktéren kívül már csak egy térelválasztó hálóval kényeztet minket a Dacia. Kis rekesz még az emelőnek sem jutott, a csomagtérajtó műanyagborítása is csak jelzésértékű, az üléssínek, konzolok és övek is szabadon meredeznek-lógnak, de ne is várjunk Espace-szerű finom megoldásokat egy Daciától.
Odabent a román (francia?) gyártó termékeire eddig jellemző penetráns fegyvercső-szag hiánya a legfeltűnőbb jelenség. Persze még így sem egy francia parfüméria, de már nem kell az újautó-szagú Wunderbaumot felakasztani a visszapillantóra.
Tesztautónk Arctic felszereltségi szintje ugyan messze áll a belépő Ambiance-től, de azért hedonista kényelmet és masszázsfotelt ne várjunk. Főbb erényei a dönthető és osztott középső üléssor, a magasságában (de csak úgy, alapáron még úgysem) állítható kormány- és vezetőülés, az elektromos első ablakok és tükrök (fűthetőek), zárható kesztyűtartó, külső, színre fújt kilincsek, manuális klíma és USB-képes, kormányról vezérelhető fejegység. Biztonsági extraként a négy légzsákot, az ESP-t (feláras) és ABS-t, valamint a vészfékrásegítőt említhetnénk. Ja, és van sebességmaximalizátor is, melynek – azon kívül, hogy fél pontot jelent az EuroNCAP-teszten – sok értelmét nem látom, tempomat nincs.
Szemfüles és kellően agymosott marketingesek minden bizonnyal tele tudnának írni még legalább négy A4-es oldalt 10-es Ariallal arról, mi mindent ad a Lodgy (kilátás mind a négy irányba, kézifék és kétszínű bakelit a kézművesen fröccsöntött műszerfalon), de valójában ennyit manapság minden kis kompakt tud már, ha nem többet.
Na igen, de ugye a Lodgy nem egy kis kompakt, hanem egy univerzális svájcibicska-koppintás. Szinte ugyanolyan praktikus és sokkal olcsóbb. Éppen csak...
...a kizárólag a műszerfalon lévő pár szellőzőrostélyon keresztül esélytelen vele klimatizálni vagy felfűteni a hatalmas testet. Elöl izzadunk, a harmadik sorban megfagyunk.
...ergonómiai szempontból továbbra is értelmezhetetlen helyen van pár kezelőszerv (sebességlimiter, hátsóablak-fűtés), a könnyen elérhető helyeket pedig vakkapcsolók uralják. A kesztyűtartó fedele egyenesen a sípcsontnak csapódik. És ne érveljen senki azzal, hogy olcsó, mert az olcsóság és az ergonómia nem okvetlenül függenek egymástól. Ráadásul minden Dacia műszerfala ugyanígy fog kinézni, szokjuk meg.
...meg kell szoknunk, hogy minden illesztési hézagjából kilóg a fillér, az ajtózsebek- és fogantyúk látható csavarfejeitől kezdve a csomagtérszőnyeg ollóval kivágott, feslő lyukain keresztül a borzalmas fogású kormányig.
...tudatosítanunk kell, hogy a Lodgy alapára 2 790 000 forint, tesztautónk a dízelmotorral és Arctic felszereltséggel pedig megáll négymillió alatt.
Ezért csak múló, apró szúrásként jelentkezik minden fájdalom, háborgó lelkünket és minőségérzetünket mint viharos tengert a kiöntött olaj, úgy csitítja a tény, hogy ár/érték arányban nagyon jó az új Dacia. Mert tényleg az.
