Teszt - Toyota Prius+ 2012

Harmincon túl még ciki lenne nosztalgiázni, de akkor is! Volt idő, amikor a hús zsíros volt, viszkivel a kézben dohányoztak a repülőn, a tej a tehénből jött, nem szójából, a kávé pedig cukortól lett édes. A váltó reccsent, a kézifék kar volt, nem gomb, a kipufogó üvöltése bármikor verte a Londoni Filharmonikusokat, a motor benzintől, olajtól bűzlő V8 volt. Mára mindez nem is nosztalgia, hanem eretnek gondolatok tömege.

Én meg itt állok, mint Hobart Floyt, a Harmadosztályú Funkcionárius, rettegve a Földszolgálat Alfa Hivatalnokainak ítéltétől. Elvégre a Szeretett Terra már nem bírja el az önző bohémkodást, az élvezetes és veszélyes autózást. Pláne nem a becsületes polgártársak kárára. Ezért hát ülhetek itt, aggódva, míg Hamu polgártárs, a Földszolgálat mindenható ítéletvégrehajtója el nem végzi rajtam végső feladatát. De nem, kaptam még egy esélyt: agresszív viselkedésprogramozás.

Erre a feladatra épp a minap került piacra három hatékony eszköz. Én rögtön a legnagyobbat kaptam, a Toyota Prius+-t. „Ismerd meg az ellenséged” felkiáltással ültem be, és igyekeztem belekötni mindendbe, elvégre hitem erős, engem egy háztartási gép nem fog letéríteni az autózás élvezetesen kanyargó útjáról. Megszoktam, hogy az átlag Prius úgy néz ki, mint egy élre vasalt, USB-s egér. Erre tessék, a Prius+ azzal, hogy kapott egy könnyed puttonyt, jól néz ki. Úgy lett a Priusból egyterű, hogy nem úgy néz ki, mint egy félig elszopogatott, furgon alakú nyalóka.

A Toyota nem tartja a szó klasszikus értelmében egyterűnek, se kombinak. Valahol a kettő között van, sokkal könnyedebb vonalvezetéssel. Erre azért volt szükség, mert felmérések szerint se a japán, se az amerikai piac nem rajong különösebben a két kategóriáért. Ezért is lehet kapni a Prius+-t a tengerentúlon öt üléssel, hagyományos, nehéz NiMH-akkumlátorcsomaggal. Ezzel gyakorlatilag a lényege vész el, a hét ülés, ellenben mindig van legalább 784 liter szabad hely pakolni. Hogy a harmadik üléssor elférjen, és az akkucsomag ne úgy terpeszkedjen a csomagtartóban, mint egyszeri gáztartály az M-zárolt UAZ-ban, a Prius+-ban könnyebb, Li-Ion akkucsomag rejlik az első könyöklő alatt. Így maradthatott a leghátra beszuszakolt, népszerűtlen rokonok mögött 232 liternyi csomagtér.

Vissza a kötekedéshez: a sebességváltó...khm...előválasztó...uhmm...menetirány-meghatározó-kar minőségben, kivitelezésben a megboldogult Tomy Turbót idézi. Érdekes módon ez nem azért zavart, mert haragudni akartam az új világ hírnökére. Magamnak is kénytelen voltam bevallani, hogy annyira kellemes és igényes a Prius+ belseje, hogy üvöltve lóg ki a csöppet bazári előválasztó. A legszebb a műszerfal burkolata, ami mintázatra mint egy hetvenes évekbeli tapéta, ellenben a színe nagyon sötét szürke, nem a barna négy árnyalata.

A kormánykerék, vagyis kormánytojás formáján kicsit csodálkoztam. Az oka, azon kívül, hogy így könnyebb beszállni, hogy három és kilenc óránál fogja a sofőr, mert így érezni leginkább, ha bármiféle tapadásvesztés okán a Prius+ nem az előre meghatározott irányba próbálná folytatni útját. Ez legalábbis a hivatalos magyarázat a kormány formájára. Ide persze elég nehéz eljutni.