A csomagtartó minden kisgazda szívét megdobogtatja 506 literes űrméretével. Itt a PSA bevetett egy kis trükköt, hiszen ők víztérfogatot adnak meg a szabvány VDA-tégla (10x20x5 cm) helyett, úgy pedig 640 literes, ami a katalógusban jól mutat, de sok értelme nincs, ha csak nem élő karácsonyi pontyokat akarunk szállítani a kifóliázott csomagtartóban.
Jól pakolható, tágas, ez a lényeg, de aki a két zsanért így megtervezte, annak szívesen illusztrálnám képekkel, hogyan lehet olcsón olyan rugós zsanért kitalálni, ami nem nyúlik (mit nyúlik: tolakodik) be a beltérbe, mint ezek. Ami még furcsább, és idegesítőbb, hogy az Opel Astrához hasonlóan itt sem lehet kívülről nyitni a csomagteret. Nyomkodtam a nulla közepét a típusjelzésben, mint süket a csengőt, nem történt semmi. Csak a kulcsról, távirányítással, vagy odabentről nyitható. Ezt ne magyarázzák meg, mert hülyeség úgy, ahogy van.
A legmagasabb szint (Allure) 3,2 millió forintba kerül a 72 lóerős 1.2 VTi-motorral. Ehhez jön még 80 ezerért a két fűtött első ülés, 60 ezer forintért a tempomat és ennyi volt az összes plusz extra autónkban.
És a fekete leves: az ezerhatos turbódízel.
Amikor először próbáltam ezt a motort, valamikor 2009-ben, már akkor feltűnt, hogy tök jól boldogul lényegében bármiben. Egész jól pörög fel, ha van hozzá egy ügyesen áttételezett váltó, akkor meglepő dinamizmussal képes mozdítani a köré faragott autót. És ha a 301-est átlagautónak tekintjük minden szinten, akkor a motor-váltó kombináció az, amely az ő oldalára billentheti majd a mérleg nyelvét.
Kilencven lóerő nem tűnik soknak, de a hozzá párosuló 230 newtonméteres nyomatékkal meglepően jól indítják meg az 1160 kilós autót. A váltóáttételek rövidek, százig már bőven harmadikat kell kapcsolni, talán ezért is csak 11,2 másodperces a 0-100-as sprint, de szubjektíven sokkal kevesebbnek érezzük (mondjuk az egy külön cikket érne, mekkora hülyeség gyorsulásnak nevezni a 0-100 alatt eltelt időtartamot, merthogy a gyorsulás mértékegysége nem az idő).
A benzines csapnivaló váltója után megváltás ez a pontos és jól kapcsolható darab, városban autózva fel sem tűnik, mennyire hiányzik belőle egy hosszú, hatodik fokozat. Téli reggelen feltűnik a zajszigetelés hiánya, mert az éjszakai állás után olyan csörömpöléssel indul, hogy először azt hittem, hogy a szomszéd Margit néni vágta hozzá a mamuszt a csillárhoz.
Margit néni amúgy érdekes egy jelenség. Civilben, a gangon összefutva egy kedves, törékeny idős néni. Amint azonban bezárul mögötte lakása páncélajtaja és leül tévét nézni, olyan metamorfózison megy keresztül, mint Dr. Jekyll. Mivel kicsit nagyothall, így a parlamenti közvetítéseket mi is élvezzük, és eközben az a kedves, öreg néni olyan szakmunkásokat megszégyenítő módon, szívmelengetően avíttas nyelven káromkodik üvöltve, hogy néha elismerően csettintek még én is. Mondjuk a 301-es tetszett neki, ez volt az egyedüli tesztautó, ami bármilyen reakciót kiváltott belőle (szép autója van, István).
Alig 8-10 perc alatt aztán a kis HDi elcsendesedik, a fűtőrendszere jól kitalált, hamar megjön a meleg a fuvallat és onnantól kezdve jók vagyunk. Egészen addig, amíg hosszabb útra nem indulunk a városon kívül. Itt aztán megbosszulja magát a minimális zajszigetelés és a rövidre áttételezett váltó. 130-140-es autópálya tempóig remekül gyorsul, e fölött azonban érezhetően lanyhul a lendület, a motorhang tolakodóvá válik és valahogy az egész karosszéria kitartó bubogásba kezd, amitől Csikós megőrült a hátsó üléseken. Zajos, ez ilyen, ennyiért csak a mobilén adnak Rolls-Royce-t, bár azt azért hozzátenném, hogy a Fluence és a Rapid csendesebbek.
A futómű ugyanolyan puhára hangolt, mint a C-Elysée esetében, ugyanúgy hangos dobbanással tiltakozik a túl gyorsan vett úthibák miatt, de...
De mindez semmit sem számít, minden tulajdonos gondját-baját feledteti majd az a pillanat, amikor a benzinkút kasszájához járul. Egy spór-lélektisztulás a javából. A Peugeot 301-es ugyanis ezzel a motorral, 70 százalékos városi tötymörgéssel, 30 százalék autópályás tempóval, olykor három emberrel, máskor megrakodva 5,2 litert fogyasztott száz kilométeren. És ezt visszaszámoltam, mert kicsit kételkedtem: tényleg annyi. És bizony ez egy nagyon fontos tény annak, aki olcsón akarja megoldani a családi autó-kérdést és nem akar használtat venni.
Tény, hogy szigorúan véve négymillió forint egy teljesen felszerelt 301-esért nem sok. Viszont tény az is, hogy idehaza sem négy, sem 3,5 milliója, de talán hárommilliója sincs sokaknak, akiknek szükségük van keveset fogyasztó autóra.
És most, hogy több importautót helyeznek forgalomba idehaza, mint amennyit eladnak, nagyon csábító tud lenni egy pár éves, alig használt HDi 407-es. Azonban ha ön nyugodtan akar aludni és hezitál az új autók között, akkor okvetlenül bandukoljon be egy Peugeot-szalonba, mert a 301-es egyáltalán nem rossz. Csak a lehető legolcsóbb.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
