A Skoda például ügyetlenebbül veszi a gödröket. Az első futóműve dibeg-dobog a nagy gödrökben, néha kifejezetten olcsó hanghatásokat keltve, a hátsó futóműve is berezeg olykor, picit még el is ugrál, ha kellő egymásutánban jönnek a bukkanók. Ilyenkor meg is szólalnak benne dolgok – elsősorban kárpitelemek a kabin hátsó feléből. Ez nyilván annak köszönhető, hogy a Golffal azonos szerkezetű bódéba hosszabb és sokkal nagyobb lyukat hasít a csomagtér-ajtó, amely oly hatalmas, hogy kitelne belőle egy normál méretű autó egész teteje. Egy kis pluszmerevítés nem ártott volna itt.
Pöttyet ügyetlenebb a futómű is, a karosszéria jobban billen, a kormány már csak emiatt sem annyira precíz. És a belső kidolgozás sem pont olyan: kevesebb a szemet gyönyörködtető, finom díszítés, és ami van, az vaskosabb, elnagyoltabb. A középkonzol aljára autósbolti rátétként odabiggyesztett Aux/USB-csatlakozókat tartalmazó ház pedig annyira esetleges, hogy szinte látom Pavel bácsit, a sörözői hitellisták éllovasát, amint egy unalmas szombati délelőttön a budovatelúi panel parkolójában odatákolta a dobozt – „mert az olyan ma már kell”.
Ezek azonban a sznobériát csak nyomokban tartalmazó átlag felhasználónak nem valódi problémák. Őt lenyűgözi majd, milyen végtelen nyugalomban és csendben lehet utazni ezzel a Passat méreteit súroló Skodával, mennyire valószerűtlenül keveset kér enni az erős motor hosszú távon, hogy milyen finom a váltó és mennyire komfortosak az ülések. Imádni fogja az óriási, szellős belső teret, amit szubjektíve még levegősebbé tesz a sok, ízléses, világos burkolat, és mindennél többre becsüli majd a részletekbe menően praktikus, kombikat megszégyenítő méretű csomagtartót.
Na ja, a motor eléggé morgós húzatáskor, de szépen veszi a lapot, a kormány, ha nem is olyan finom, mint egy Golfé, pláne, mint egy Focusé, azért teli van élettel, eltalált a rásegítése. És az is igaz, hogy maga az autó közel sem akkora formai durranás, mint egy mostani Astra szedán, ami a műfaj jelenleg talán legjobban tálalt szereplője – viszont olcsóbb is annál.
Itt nincs kínlódás a lábtérrel, a fejtérrel, a beszállással, ebben a kocsiban minden kézre esik, ha pedig a család elindul bejárni Európát, mindenük befér, már amennyiben nem akarnak magukkal vinni teljes szett kerékpárt, motorcsónakot, mosógépet, vastüdőn életben tartott bernáthegyit a normál cókmókok mellé. Tény, városban, rövid távokon a motor fogyasztása már korántsem olyan szerény, de aki ilyen életforma mellé venne Octaviát, az is talál magának megfelelőt a kínálatban, csak a dízeleknél keresse. Amikor pedig el kell majd adni 5-6 év múlva Mladá Boleslav gyöngyszemét, biztosan kap érte látható mennyiségű pénzt, aki mellette tette le a voksát.
Azoknak, akik Dacia Loganban, Citroen C-Elysée-ben, Opel Astra Classic Sedanban gondolkoznak, a teljes értékű pótkerékkel, fűthető első ülésekkel, parkolóradarral, jól működő Bluetooth-os előkészítéssel még az Elegance-ságon is túl felszerelt Octavia 6,5 milliós ára nyilván mellbevágó lesz. Tegyük hozzá, annyival tud is többet az említett, egyszerűbb jószágoknál. Őket inspirálja a lehetőség, hogy a Skoda egy darabig még 600 ezer forintos kedvezményt ad az új modell árából – tehát ez a gazdagon kistafírozott változat most 5,6-ért elvihető, ami tényleg nem sok annak, aki valami hasonló kocsi vásárlásán töri a fejét.
Hogy Golffá érett-e az Octavia? Nem, annyira nem jó. De sokkal inkább megéri az árát, és előbb vennénk szinte bármelyik konkurense helyett - ez is tény.
