A Leon elméletben nem különbözhetne nagyon a VW Golftól vagy az Audi A3-astól, ugyanarra a platformra épülnek. A szupermodern, rugalmasan átméretezhető MQB struktúra mindnek az alapja, és a motorok, a váltók és a futóművek is ugyanabból a szabványos alkatrész-készletből érkeznek. Ez azonban csak az elmélet, az autó valódi karakterét apróságok határozzák meg, és ezek bizony alaposan eltérnek az egyes modelleknél.
Az 1,6 literes, 105 lóerős TDI motort például a cégcsoport összes márkája használja, de a Seatban kifejezetten nyers járásúnak hat. Nem mondom, hogy elviselhetetlen a zaja, de kívülről egyértelműen kistraktor-jellegűnek hallani, és a belső térbe is beszűrődik a mély tónusú morgás. Itt egyértelműen látszik a spórolás, hisz ugyanez a motor más modellekben sokkal csendesebbnek tűnik.
Egyébként egyáltalán nem rossz a kisebbik dízel. A megfelelő fordulatszám-tartományban - nagyjából 1500 és 3000 között - egész jól húz, alapjárat környékén sem hajlamos fulladozni, és kifejezetten takarékos. Úgy ötszáz kilométert mentünk autópályán, alaposan megpakolva, végig 130 körüli tempóval, és további százat városban, mindig sietve - ilyen körülmények között 6,24 literes átlagfogyasztás jött ki száz kilométerre. Ez egyáltalán nem rossz. Ugyan messze van a 4,1 literes gyári adattól, de azt nem is ilyen körülmények között mérték.
Talán kevesebbet is fogyaszthatott volna a Leon, ha nem ötfokozatú váltót kap, amellyel a motor autópálya-tempónál végig 3000 körül forgott. A váltóval azonban nem az áttételezése volt a legnagyobb bajom, sokkal inkább a működési kulturája, pontosabban annak hiánya. Az az akadozós fajta, minden váltásnál úgy éreztem, épp eltörök valami apró műanyag alkatrészt belül, ahogy fokozatba tolom a kart. A Volkswagen tud ennél sokkal jobbat is, elhihetik, próbáltam. Felfoghatatlan, hogy épp a sportos arculattal reklámozott Seat egyik modelljébe kerül ez a vacak.
A futómű viszont kellemes meglepetésnek tűnt. Feszesre hangolták, de nem annyira, hogy kellemetlenné váljon. Kanyarodni jól lehet vele, de egész jól simítja az út egyenetlenségeit, pedig ebbe a változatba - és az összes többibe is 150 lóerő alatt - az egyszerűbb, csatolt lengőkaros hátsó felfüggesztést építik, nem a jóval igényesebb több lengőkarosat.
Összességében az az érzésem, a Seat Leon kellemesen átlagos kompakt ötajtós, hétköznapi használatra tökéletesen megfelelő, különösen ezzel a dízelmotorral. Ha valaki alá épp egy ilyet tolna a cége, ne tiltakozzon, de családi járműnek is megfelelhet. 4,3 méter alatti hosszával még városban is célszerű, de már bőven elég tágas egy hosszabb nyaraláshoz is. Fenntartani biztosan nem lesz drága, legfeljebb megvenni, bár manapság, ilyen bizonytalan valuta-árfolyamok mellett egyre nehezebb megmondani, hogy 6,2 millió forint sok-e vagy kevés ezért a tisztességesen felextrázott példányért, egyebek közt parkolóradarral, LED-es kanyarfényszóróval és térdlégzsákkal.
Ha viszont azt kérdeznék, hogy miért pont ezt kellene megvenni mondjuk Skoda Octavia, VW Golf, Kia Cee'd, Ford Focus vagy Opel Astra helyett, nem tudnék egyértelműen válaszolni. És ez a Seat számára nem jó hír. A Leon úgy tudná kihúzni a csávából a márkát, ha sláger válna belőle, de úgy érzem, ehhez hiányzik belőle valami. A bátorság, az újító szándék, vagy akármi más, ami kiemelné a tömegből.
